A szimulátorozás manapság elsősorban a profi gamerek világában jelenik meg: sokan hajlandóak vagyonokat áldozni arra, hogy a legjobb minőségben élhessék át a virtuális autóversenyzés élményét.
Egy ideje a szimulátorok a vezetésoktatás részét is képezik. Itt a valóságban előforduló forgalmi szituációk lemodellezése a cél, valamint a volán mögötti tapasztalatszerzés még az előtt, hogy valóban a közutakra hajtanak a jogosítvánnyal nem rendelkező tanulók.
Míg Magyarországon ez az oktatási módszer csak az elmúlt években vált szélesebb körben ismertté, az Egyesült Királyságban már 1967-ben is alkalmaztak szimulátorokat. A mai szemmel mókásnak tűnő módszer lényege az volt, hogy megismertessék a kezdőket az úton előforduló veszélyekkel, és megtanítsák őket, hogyan reagáljanak ezekre.
A tanulók egy-egy felépített vezetőállásban ülve, 25-en egy teremben nézték ugyanazt a falra vetített filmfelvételt, ahol egy valódi sofőr tarkóját nézték és próbálták mímelni, amit ő csinál. A szimulátoros órák hétszer 90 percesek voltak, tevékenységüket pedig egy, a szimulátorral összekötött pontozógép folyamatosan értékelte.
