A II. világháború után a gazdaság újraindításához nagy szükség volt tömegesen bevethető, strapabíró teherautókra. Ezért a Nehézipari Központ döntéshozói úgy határoztak, hogy a már bevált, külföldön kipróbált teherautók gyártási jogát vásárolják meg.
1948 végén meg is állapodtak a Steyrrel, és elkezdhette a munkát a Központi Autószerkesztési Iroda. 1949. december 21-én elkészült az első 4 hengeres Csepel motor a Steyr licenc alapján. Az elsőt követte 1975-ig 281 620 darab, 2-4-6 hengeres motor különböző felhasználási változatban.
1955-ben született meg a Csepel D344-es, a legsikeresebb típus. A dízelmotoros, 3 tonnás, összkerékhajtású teherautók legnagyobb része a honvédséghez került. Ahogy a honvédségnél elterjedten becézték, a „Csepzont” a D-350-es leváltására tervezték. Színe ezeknek értelemszerűen katonazöld volt, de a civil szolgálatra szánt Csepelek többsége is ezt a színt kapta. Az alap változatból kifejlesztett speciális autók a világ sok tájára eljutottak.
Hagyományos felépítésű gépjármű, az előkamrás nagyon jól sikerült dízelmotor az acéllemezből, hegesztéssel készült létraalváz elején hosszában beépítve található. Mögötte az 1+2 személyes vezetőfülke, utána pedig a felépítmény található.
Ezt a típust leginkább veterántalálkozók alkalmával láthatjuk, de akadnak még a „vadonban” heverő darabok, amelyek bizonyítják, hogy akkoriban tényleg a tartósságot tartották szem előtt a tervezésnél. Egyszerű, fenntartható eszköz kellett a háború utáni újraépítésre, és erre a célra a Csepel pont megfelelt.
