A férfi mellbimbó létezésének kérdése régóta foglalkoztatja a nagy gondolkodókat. Többek között Arisztotelész és Erasmus Darwin (Charles Darwin nagyapja) is foglalkozott a témával. Utóbbi egyébként azt a hibás választ adta rá, hogy őseink androgünek lehettek, vagyis mindkét nem képes volt a tej kiválasztására és az utódok szoptatására, ennek maradványa a férfi mellbimbó.
Ez a teória később tévesnek bizonyult, de a közös fejlődési gyökerek alapgondolata megadja a választ a kérdésre:
Az embrió fejlődésének negyedik hetéig a férfi és a női embrió egyformán változik, útjaik akkor válnak el, amikor megjelenik az Y kromoszóma. Azonban az emlősökre vonatkozó jegyek fejlődése hamarabb beindul, így például az emlők fejlődése sokkal hamarabb elkezdődik, mint a nemek elválása.
Mire eldől, hogy férfinak indul a magzat, már felépültek az emlőszövetek, melyekkel így egész későbbi életében együtt fog élni.
Ez a folyamat a többi emlősnél is lezajlik, ám némely esetben a folyamat visszájára fordul. Az egereknél például kialakul a magzat mellszövete és azzal a mellbimbó is, de néhány nappal ezután az egér szervezete elkezdi termelni a PTHrP nevű fehérjét, ami egy hormonális folyamat beindításával lebontja a már fejlődő szövetet.
A férfi mellbimbók tehát nem jelentenek semmiféle evolúciós előnyt, de különösebb hátrányt sem, a természet pedig a homo sapiens esetén nem fecsérelt energiát a céltalan eltüntetésre. Ahogy a területet kutató Stephen Jay Gould és Richard Lewontin biológusok is elmondták, nem kell minden jellegzetességről eleve azt feltételeznünk, hogy az valamilyen fejlődési folyamat miatt jött létre. Az emlősök hím egyedeiben megtalálható mellbimbó csupán a faj genetikai felépítéséből adódó egyfajta melléktermék. A férfiaknak tehát egyszerű okból van mellbimbójuk: mert a nőknek van!
