Mielőtt 1998-ban a Volkswagen szárnyai alá vette a Bugatti márkát, már volt egy feltámasztási kísérlet. Egy olasz befektető, Romano Artioli a nyolcvanas évektől kezdve próbált életet lehelni a páratlan múlttal rendelkező francia autógyártóba.
Így született a Ferrari F40-est, Porsche 959-est elhomályosító Bugatti EB110, ami vérbeli szupersportautónak készült. Viszont a tervek között szerepelt egy igazán egyedi típus is, a hasonló menetteljesítményekre képes, négyajtós luxuskupé, az EB112-es.
1993-ban a Genfi Autószalonon mutatták be, a korszellemnek megfelelően gömbölyű, lágy formavilággal. Ma már furcsán mutat a nagy púpos hátával és a használt szappanra emlékeztető kialakítással, de a korabeli vásárlóknak esélyük sem volt ítéletet mondani, a cég ugyanis az első darab legyártása után csődbe ment.
A két félkész prototípust végül Gildo Pallanca Pastor szerezte meg, a csődbe ment cég darabjaival együtt. Szerencsére a szétszedés, bedarálás helyett az összeszerelés mellett döntöttek, versenycsapata, a Monaco Racing Team fogott hozzá a két autó talpra állításához. A képeken szereplő darab alvázszáma szerint második a háromtagú sorban, ez is az ő tulajdonában volt, 2000-ben rakták össze teljesen, 2006-ban pedig a Genfi Autószalonon kiállították.
Hatliteres V12-es motorja a Volkswagen technikájára épült, hengerenként öt szeleppel, 450 lóerővel és 650 Nm nyomatékkal. Az autó ezzel a motorral 4,3 másodperc alatt érte el a százas tempót, és 300 km/óra volt a végsebessége.
Most pedig Németországban, a Schaltkulisse kínálatában keres új gazdát, áráról csak az kap információt, aki komoly vételi szándékkal keresi a céget.
