A prostitúciót hol tiltották, hol engedélyezték, de akárhogy állt hozzá a hatalom, létezését sosem tudták végleg elnyomni. A hazai történelem során 1867 és 1926 között működhettek legális bordélyházak az országban.
Ekkor érezte úgy az állam, hogy jobb a szabályozott kéjelgés, mint a titokban, feketén űzött üzlet, így annak minden részét ellenőrizni tudták. Nem csak a hölgyeknek kellett komoly előírásoknak eleget tenni (türelmi bárca – orvosi és rendőri engedély a hivatalos kéjelgésre), de a „speciális” vendéglátóhelyek is kategorizálva voltak.
Budapesten rengeteg ilyen hely üzemelt, és vélhetően ezekben az intézményekben is használtak bordély gyertyákat. Ezek az eszközök egész Európában elterjedtnek számítottak a XIX. század derekán, a dobozból, és a kivitelezésből látszik, hogy nagy számban kerültek gyártásra.
Mivel ekkoriban még kevesen hordtak zsebórát az idő mérésére, ezek az apró viaszgyertyák fontos feladatot láttak el: szabályozták a légyott idejét. A kuncsaft kihúzott egy apró gyertyát az általában hölgyeket ábrázoló dobozból, meggyújtotta, és amíg a láng égett, addig tartott a találka.
Amint a láng kihunyt, az együttlét is véget ért, még akkor is, ha technikailag nem ért véget, és minden gyertya nagyjából kerek hét percig égett, ennyit kellett beosztani a vendégnek a csúcs felé vezető útra.
