A Toyotát padlóra küldte a II. világháború utáni válság, Japánban nem létezett motorsportélet. Kiichiro Toyoda, az autógyár vezetője azonban úgy vélte, hogy a motorsport a társadalom széles rétegeinek körében segíthet népszerűsíteni az automobilt, ezzel megteremtve a cég számára nélkülözhetetlen vásárlóbázist. Így a krízis átvészelése helyett az autósport felé fordult, hogy azzal a népszerűség mellett olyan tudáshoz jusson, amellyel kifejlesztheti a jövő könnyű, takarékos autóját.
Mivel a gyárnak nem volt pénze, Toyoda a kereskedőkhöz fordult elképzeléseivel, azok pedig beleegyeztek, hogy részt vesznek a kritikus projektben. Hogy a nagyközönség szemében is egyértelművé tegyék a kapcsolatot a versenyautók és a Toyota kereskedőinél megvásárolható személyautók között, a konstrukció a Toyopet nevet kapta.
Nem csak nevében vállalt közösséget a konstrukció a márka hétköznapi típusaival, hanem műszaki tartalmában is: alapját az 1949-ben bemutatott, elsősorban taxiként használatos Toyopet Model SD adta. A létravázra szerelt acél felépítménnyel épített jármű egyliteres, soros négyhengeres motorja 27 lóerős volt. A vázat és a motort érintetlenül hagyták, ahogy a kezelőszervek – így a pedálok, a kormánykerék és a műszerek – is a Model SD-ből származtak, a karosszériát azonban a korabeli európai versenyautókról mintázott idomokra cserélték.
Kiichiro Toyoda hat autóval szeretett volna részt venni a motorsport meghonosítására szervezett bemutató versenyeken, ám végül csak két kocsi készült el, méghozzá szó szerint az utolsó pillanatban, néhány nappal az 1951 májusára kitűzött verseny előtt. Nem meglepő módon nem értek el kiemelkedő eredményeket.
2018-ban Naoaki Nunogaki, a Toyota gyári múzeumának vezetője megszerezte Akio Toyoda, Kiichiro-szan unokája támogatását, így hozzáláttak az autók feltámasztásának.
Az autókról jóformán semmi műszaki leírás nem maradt fenn: korabeli újságokban megjelent ismertetők és fényképek alapján indultak el. A Toyota gyári múzeumának raktárában találtak egy eredeti motorblokkot, ám ez is teljes körű helyreállításra szorult. Nem volt ilyen szerencséjük a többi fődarabbal: a futóművet, az erőátvitelt, a karosszériát és az üléseket a semmiből kell majd csavarról csavarra újraépíteniük.
Az alkatrészeket nem számítógép-vezérelt gyártósorokon, hanem kézi munkával fogják előállítani – természetesen a vállalat legnagyobb tapasztalattal bíró takumi mestereinek a felügyelete alatt, akik így átadhatják tapasztalatukat az új generációnak. A 2020 novemberében indult projektben születő Toyopet Racereket tizenöt ifjú szakember támasztja fel.
A válságban született autók egy másik nehéz időszakban éledhetnek újjá.
