Ez a tanulmány volt a Lada Rapan, egy organikus formatervvel készült, teljesen elektromos prototípus, amihez hasonlót nem látott akkoriban a világ.
Ismerős a történet? Egy mindentől eltérő, vad, megosztó forma, teljesen elektromos hajtás, és a gyártásba kerülés halvány ígérete. Ez akár a Tesla Cybertruck is lehetne, de az időpont 1998, amikor a villanyautók tényleg csak béna, vánszorgó kacsák voltak, amelyekkel az autógyártók kísérleteztek.
Ezen akartak változtatni a Ladánál, amikor a kilencvenes évek elején egy külön fejlesztőcsapatot hoztak létre, ahol a szakemberek tulajdonképpen szabad kezet kaptak. A részleg vezetője Mikhail Markijev lett, aki már a nyolcvanas évek végén a legideálisabb villanyautó-platform tervezésén dolgozott. Akárcsak a mai elektromos autóknál, ő is a padlólemezbe, a tömegeloszlás szempontjából ideális helyre, a két tengely közé tervezte az akkumulátorokat:
Az Active Platform, ami a Rapan alapjait adta. (kép: drom.ru)
A formatervért pedig Vlagyimir Pleshanov felelt, akinek szintén szabadon szárnyalhatott a fantáziája a Rapan tervezése során. Egy interjúban elmondta, hogy New York ihlette az organikus formavilágot. Vagyis a szögletes, rideg város ellentétét akarta megvalósítani, így nincs egy derékszög, egyenes vonal az autón. Talán kicsit túl lelkes is volt, a radikális karosszériát sokan egyenesen bűn rondának tartják.
Mindenesetre a Ladánál nem fogták vissza a lendületet, a csővázra 1998-ra felkerültek az üvegszálból épített elemek, és összeállt a kiállításokra vihető prototípus.
A külsőhöz hasonló belteret kapott a Rapan, a kormány álló középrészébe került a műszeregység, a szinte teljesen üvegből készült ajtók még a tanulmányok között is szokatlannak számítottak. Főleg ha figyelembe vesszük a tényt: ez nem csak egy formanyelvet előrevetítő szoborszerű tanulmány, a Rapan önerőből gurult, és tulajdonképpen használható autónak szánták.
Középre 120 Ah-s, háromcellás nikkel-kadmium akkumulátor került, elektromos motorja 33 lóerős teljesítményt adott le. Ezekkel a számokkal a formától jócskán elmaradt a menetdinamika, a 60 km/órás tempó elérése is 14 másodpercig tartott, a végsebesség pedig 90 km/óra volt. Elvileg 40 km/órás átlagos sebességgel 100 kilométeres hatótávot tudott, ami 2022-ben tűnik csak rémisztőnek, a kilencvenes évek végén itt tartottak még az elektromos autók.
A Rapan járt több autókiállításon, és nagy feltűnést keltett, a befektetők kedvét azonban nem hozta meg, és végül oda került, ahova az ilyen vad újítások kerülni szoktak: a múzeumba.
