Szilveszterkor sokan megfogadják, hogy az új esztendőben életmódváltásba kezdenek, melynek része természetesen a rendszeres sport, illetve testmozgás. Az első hetekben, hónapokban a fogadalomtevők jelentős része azonban szépen fokozatosan eltűnik az edzőtermekből, nem jár ki többet a futópályára, és az általuk megvásárolt sporteszközök is csak porfogók lesznek odahaza.
De még az ilyen „kampányszerű” sportolással is okozhatunk több kárt a szervezetnek, mint amennyi hasznot, akár még rövid idő alatt is – mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mozgásformát választunk. Vannak ugyanis sportok, amelyek elősegíthetik egy-egy betegség kialakulását. Tipikus példa az aranyér, amelynek kockázatát bizonyos edzéstípusok megnövelhetik.
Először is érdemes tisztázni, mit is nevezünk aranyérnek, pontosabban aranyérbetegségnek. Ez a kellemetlen tünetekkel járó állapot nem más, mint a végbélnyílás közelében található visszérpárnában keletkező vénatágulat, melynek kétféle változatát különböztetjük meg. Külső aranyérnek a végbélnyílás körül, a végbélzáró izmon kívül elhelyezkedő vénatágulatot, más néven vénacsomót nevezik. Az efölött, tehát a végbélben található csomót pedig belső aranyérnek hívjuk, ami ugyan szabad szemmel nem látható, de ugyanúgy tüneteket okoz. Igaz, a belső aranyér „csak” akkor okoz panaszt, ha már túlságosan nagy, begyullad vagy vérzik, szélsőséges esetben viszont akár ki is fordulhat a végbélnyílásból. A külső aranyér ellenben minden esetben fájdalommal és gyulladással jár.
Ismert tény, hogy az aranyér akár székletürítés közben is kialakulhat, a nagy erőkifejtés miatt. Aki hajlamos az aranyerességre, annak érdemes ennek figyelembevételével kiválasztania egy olyan sportot, amivel elkerülheti azokat a mozgásokat, amelyek a testünknek éppen ezt az érzékeny részét terhelik meg igazán.
Két nagyobb sportkategóriát is megkülönböztethetünk, amelyek hajlamosítanak az aranyérre. Az elsőbe azok a gyakorlatok tartoznak, melyek nagy hasűri nyomással járnak. Ilyen például a hasprés vagy a súlyemelés bizonyos formái. A másik kategóriába azokat a sportokat sorolhatjuk, amelyek valamilyen módon közvetlenül ingerlik a betegség által érintett területet. Lovaglás, kerékpározás vagy például kajakozás során éppen ez történik: a kemény, sokszor kényelmetlen ülés vagy nyereg hozzájárulhat az aranyér kialakulásához, meglévő betegség esetén pedig emiatt súlyosbodhatnak a tünetek.
A fenti sorokat olvasva természetesen senki ne adja el rögtön a kerékpárját vagy a súlyzókészletét. A sport általánosságban javítja az életminőségünket, ráadásul a mozgásszegény életmód ugyancsak komoly kockázati tényező az aranyér szempontjából. A hajlamosító sportok esetében – csakúgy, mint az élet minden területén – fontos a fokozatosság: a szervezetnek szüksége van arra, hogy megszokja az új ingereket és alkalmazkodni tudjon a megváltozott helyzethez.
Fontos leszögezni, hogy a fokozatosság elvének betartása még nem garantálja az aranyérmentes életet. Mivel minden harmadik ember találkozik élete során ezzel a betegséggel, ezért annak megelőzéséért is sokat tehetünk bizonyos sportágak választásával. Aranyérszempontból kifejezetten kíméletesnek mondható a futás, a séta, a síelés vagy akár a jógázás különböző válfajai.
Az életmódváltás nemcsak a mozgás beiktatását jelenti. Ha az étkezési szokások megváltoztatása is társul hozzá, azzal még többet tehetünk az aranyér kialakulása ellen. A bő folyadékbevitel és a rostban gazdag ételek fogyasztása ugyancsak a betegség elleni küzdelem alappillérei.
