Zsinórban 20 évig a világ legveszélyesebb repülőterének is megválasztották a nepáli Luklában található Tenzing–Hillary légikikötőt, mely a Mount Everestet elsőként meghódító párosról kapta a nevét. Mindezt annak köszönheti, hogy a Himalája csúcsai közt, nagy magasságban, 2700 méter felett található a reptér, ahol erős széllökések, eső- és hóvihar zavarhatják meg a fel- és leszállásokat az amúgy is rövid kifutópályákon, melyek végén egy szakadék tátong.
A reptér ennek ellenére népszerű, ugyanis ide érkeznek a világ tetejére vágyó hegymászók. Építését még annak idején Sir Edmund Hillary felügyelte, aki eredetileg egy, a repülés számára sokkal barátságosabb helyre akarta építtetni a légikikötőt, ám a földtulajdonosok nem adták el az áhított birtokokat. Maradt tehát a jelenlegi terület, melynek kifutópályáit úgy simították el, hogy a serpákat piával lefizették, és kivitték őket táncolni a megfelelő helyre. Jellegzetes taposó mozdulatokkal tarkított táncuk, mint látjuk, bevált.
Sokat javított a reptér biztonságán az, hogy a kifutópályák 2001-ben aszfaltréteget is kaptak, 1964-től addig csak a döngölt föld volt a területen. A már említett körülmények miatt csak szakképzett pilóták repülhetnek Lukla környékén: a nepáli légügyi felügyelet az itt landolni kívánó pilótáktól megköveteli, hogy előtte legalább 100 alkalommal hajtsanak végre rövid kifutópályás felszállást és landolást – ezt angol mozaikszóval STOL-nak hívják. Emellett egyévnyi nepáli STOL-repülési tapasztalattal is kell rendelkezniük, valamint tízszer Luklába is kell repülniük egy olyan pilóta oldalán, aki már engedéllyel szállhat fel és le Luklában.
A Karib-térségben található Princess Juliana nemzetközi repülőtér szintén híres veszélyességéről, de az egy kicsit barátságosabb környezetben található. Itt olvashatsz róla részletesebben:
