A kilencvenes években a Fiat nagyon akart. Fiatalos, friss, modern dizájnnal dobták fel a családi típusaikat, a Bravo/Brava modellek pedig kitűnően mutattak a sajtófotókon. A rendkívül tágas Tipo utódja elnyerte az Év Autója címet 1995-ben, az ötajtós Bravát a családok, a háromajtós Bravót a fiatalosabb és sportosabb kocsira vágyók autójának szánták az olaszok.
Az 1998-as modellfrissítést követően még három évig maradt gyártásban a Bravo/Brava páros, majd a konzervatívabb, szinte németes stílusú Stilo megjelenésével kifutottak.
Ebből az időszakból azért már vannak hasonló kategóriájú autók, amelyekért nagyobb összeget kérnek a tulajdonosaik. Csakhogy a Bravo/Brava nem esik bele a vágyott gépek bűvkörébe. Sőt, ha szétnézünk ma a hazai kínálatban, mind hervadt, pár százezerért mért szomorúan lelakott autó, ami kis jóindulattal elhúzza még a belét a következő műszaki vizsgáig.
Ezért különleges ez a Németországban eladásra kínált példány. Alig futott 46 ezer kilométert, motorja acélos, 1,6 literes 103 lóerős, első nem dohányzó, nyugdíjas tulajdonosa szánta magát eladásra. A beltere színtiszta kilencvenes évek, rozsda alig akad az alsó lemezeken, mondhatni igazi időutazás olcsón, ugyanis ezért a Braváért még ilyen szép állapotban sem kérnek többet 875 ezer forintnál.
