Napjaink egyik legnagyobb globális problémája a rengeteg műanyag hulladék, melyekből többországnyi méretű szeméthegy állt már össze a Csendes-óceánon. Nem véletlen, hogy egyre több országban, így Magyarországon is korlátozták az egyszer használatos műanyagok forgalmazását, napjainkban már nemigen találkozunk hagyományos szívószálakkal vagy épp habtálcákkal, melyekben például ételeket adtak egykor.
Az alternatív megoldásokat még mindig gőzerővel keresi az emberiség. Így tett Charlotte Böhning és Mary Lempres is. A két nő a Pratt Institute-on ipari formatervezési mesterképzésüket végzik, fejlesztés- és viselkedés- közgazdaságtani, kémiai és képzőművészeti háttérrel rendelkeznek. Közös alkotásuk a Chitofoam, ami magyarul Kitinhabot jelent.
A kitin név nem véletlen: egy biológiailag lebomló csomagolóanyagról van szó, mely olyan lisztférgek kitinvázából származik, amelyek megemésztették a polisztirolhab hulladékot – ebből készülnek/készültek a korábban említett ételhordók is. Az anyagkutatási projektben az eldobott polisztirolhabot újrahasznosítják lisztférgek táplálékaként. Kiderült, hogy a lisztkukacok biztonságosan meg tudják emészteni a polisztirolt, és a külső vázukból, például a levedlett bőrükből kivont kitozánból készült biopolimereket a polisztirolhab környezetbarát alternatívájának létrehozására használják majd fel. Az anyagot széles körben lehetne a megszokott csomagolási megoldások helyett használni, legyen szó ételről vagy akár italról.
A két nő találmányára a Lexus is felkapta a fejét: bejutottak a Lexus Design Award hat döntőse közé. Alkotásukat 1726 pályamű közül választották ki, figyelembe véve, hogy hozzájáruljon egy jobb jövő megalkotásához. A döntősök, így a Chitofoam feltalálói is, 3 millió jenes (8,3 millió forintos) fejlesztési segítséget kapnak, de tavasszal győztest is hirdetnek majd a legjobbak között egy előadást követően.
