„Péntektől benzinkutas survivor van országszerte” – mondja Bujdos Eszter a Vezessnek, a Holtankoljak.hu tulajdonosa szerint a töltőállomásokat üzemeltető kisvállalkozások helyzete mostantól valóban drámaivá vált. Szerinte sokan szó szerint a túlélésért küzdenek.
A kormányzat árstopja az elmúlt hónapokban már megroggyantotta több száz cég költségvetését országszerte, közben nagy lángon égette sokuk tartalékaikat, most péntektől ráadásul már mindkét alap üzemanyag beszerzési ára az általuk maximálisan kérhető 480 forint fölé emelkedett. Tehát a 95-ös benzint és a gázolajat is kizárólag 480 forint felett tudják csak megvásárolni, vagyis minden egyes eladott literen buknak.
A kérdés az: ki meddig bírja így működtetni a kútját?
Kik a szereplők?
A piac „erős embereinek” is fáj a kormányzat – jelen állás szerint május 15-ig hatályos – döntése, de a Mol, a Shell, az ÖMV és a Lukoil minden bizonnyal átvészeli ezt a pár hónapot. Országszerte kb. 2000 üzemanyagtöltő-állomás működik, ebből nagyjából 1200 a nagy multikhoz tartozik. Egészen pontosan: az ő logójuk van kifüggesztve, az ő színeiket viselik az épületek és a dolgozók öltözete.
Az 1200 kút egy részét ugyanis franchise-ban üzemelteti mintegy 700 kisvállalkozás, valamint ők viszik a maradék 800 töltőállomást is. Legnagyobbrészükre jellemző az egy benzinkút, egy családi cég felállás. A 800-as csoport kútjai elsősorban vidéki kistelepülések és környékük járműveit látják el a pesti – pláne a sztrádás – áraknál évtizedek óta jellemzően alacsonyabb áron.
A kisvállalkozók által franchise-alapon működtetett ún. márkás kutaknál jellemző model szerint az anyacég veszi meg az üzemanyagot, a vállalkozás jutalék ellenében értékesíti ezt. Ennek mértéke nem fix, hanem egy összetett képlet szerint számítódik, míg a végén kijön a jellemzően 25-30 forint per literes haszon, már amikor működik a piacgazdaság. Képünk szándékosan egy nálunk nem működő brand kútját ábrázolja, tegnap fotóztuk Hollandiában az ottani aktuális árral
Az első pofon. A másodikat a fal adta
Nehéz általánosítani, de békeidőben ezek a kisvállalkozók nagyságrendileg az imént említett 25-30 forintos haszonnal értékesítették a 95-ös benzin és az alap gázolaj literjét. A nyersolaj világpiaci árának alacsonyabb szintje mellett sanszosan nagyobb profittal dolgoztak, emelkedő olajárnál valamivel kisebbel (magas árnál a forgalom is csökkent).
Ez a jellemzően 25-30 forint a legkisebb tétel, amihez köze van a mai rendszerben az üzemanyag-értékesítés szereplőinek, ráadásul a legtöbbet egy „kívülálló”, az állam teszi zsebre. Ma a 480 forintból körülbelül 260-at tesz ki a jövedéki adó és az áfa. Mindennek ellenére ebből a profitból is normálisan, azaz nyereséggel tudott működni a cégek többsége az elmúlt évtizedekben.
Az üzemanyagot szinte mindannyian ugyanattól a magyar finomítótól vásárolták és veszik ma is, annak számukra meghatározott árán, meglehetős kiszolgáltatottságban.
Nem lehetne a mostani szorult helyzetben összefogni és együtt, nagyobb tételben a határon túlról, a hazainál kedvezőbb áron vásárolniuk? – kérdezzük Bujdos Esztertől. Szerinte meglehetősen körülményesen, de valóban lehetne így pár forintot fogni literenként, ám maximum ennyit, márpedig a jelen helyzetben ez nem segítene rajtuk.
A finomító által számukra megállapított mindenkori piaci ár legfontosabb befolyásoló tényezője a nyersolaj világpiaci ára, az alapproblémát mostanában ennek egyre magasabb szintje okozza. A kisvállalkozók számára értékesített üzemanyag ára a nyersolajár jelentős drágulása miatt természetes módon folyamatosan emelkedett, a Brent december 2-én 72 dollár volt, január 31-én viszont már 91 dollár. Eközben ők november 15-től nem emelhettek árat, ebből következően az elmúlt hónapokban gyakorlatilag hétről hétre apadt a hasznuk.
Ha egy forinttal többért adják, mint amennyiért veszik, az a működés természetesen nem jár haszonnal a cégeknek. Már 5-10 forintos literenkénti plusszal is bukóba került számos vállalkozás, hiszen a profitból kell fizetniük a töltőállomás működését: jelentős rezsit, alkalmazottakat stb. Most péntektől ott tartanak, hogy ha nulla áramot használnának és nulla alkalmazottat foglalkoztatnának (vagyis ezekre egy fillért sem költenének), akkor is veszteségesek lennének a beszerzési ár miatt. Az árstop volt tehát az első pofon.
Az ország összes benzinkútján azonos összegért kínált üzemanyag azonban nem csak a cégek közvetlen költségvetésére volt hatással, elindította a fogyasztók vándorlását is, látható mértékben.
Miközben a literenkénti hasznuk hétről hétre apadt, rengeteg autós is elpártolt a kisebb kutaktól. Egyrészt az elmúlt évtizedekben valamivel drágább márkás töltőállomásokra mentek tankolni, másrészt a jellemzően árérzékeny magyar autósok elkezdtek nagyobb számban tankolni a mindig is legdrágábbnak számító sztrádás kutakon. A családi vállalkozások egyszer csak azt vették észre, nem csupán kevesebbet keresnek egy-egy literen, még a vásárlóik egy része is otthagyta őket. Ez volt a második pofon.
Normál piaci körülmények között természetesen jelentős különbségek vannak a kutak forgalma, bevétele és ebből követezően a profitja között, de információink szerint nem járunk messze az igazságtól, ha azt írjuk, egy átlagos forgalmú benzinkút üzemeltetője havi egymillió forint körüli profittal számolhatott az elmúlt években. Ki keres nálunk havi egymilliót? – csattanhat fel erre az olvasó, ami mellé azért azt is oda kell tenni, hogy egy kút felépítése manapság több százmillió forint, persze ezt is sok minden befolyásolja. Bujdos Eszter szerint olyan 6-8 év megtérülési idővel számolhattak azok a vállalkozók, akik korábban belevágtak ebbe. Képünkön egy éppen átadás előtt álló vadiúj kút a 2-es főút mellett, Rétságnál. Vajon most mit lép a tulajdonosa?
A shopok sem mentik meg őket?
Éppen fel lehetne emelni a kávé árát a kétszeresére, a hot dogét meg a háromszorosára, de komolyra fordítva a szót, ez a lépés már csak azért sem húzná ki őket a csávából, mert akkor máshol kortyolnák el a feketéjüket az autósok. Eleve van, amin nem változtathatnak, az újságok ára például fix.
Több különféle méretű csoportra oszthatjuk innen nézve a töltőállomásokat. Léteznek az étteremmel és/vagy a mini élelmiszerbolttal (pl. Spar) plusz lábon álló kutak. Nekik valóban van kézzel fogható egyéb bevételük is az üzemanyag értékesítésén felül, darabra azonban messze ez a legkisebb csoport, ráadásul szinte csak a nagy márkák működtetnek ilyeneket. Szintén jellemzően a márkás hálózatokhoz tartoznak azok a kutak, amelyek árulnak szendvicseket, csokit és lapokat, ám a megszűnés szélére sodródott, szerényebb ingatlannal üzemelő vidéki kutak többségében egyszerűen nem működik shop.
A könyvelő kommentje és a trükkös töltések
„Könyvelő vagyok, láss csodát, pont van egy ügyfelem, aki benzinkutat működtett. Hiába van kint a Mol, OMV, Avia stb. logó. A kisker értékesítést nem ők végzik. Nyugodtan menjél be és kérj számlát, s jó eséllyel látni fogod, hogy Kiss Kft., Kovács Kft., Szabó Kft. neve fog szerepelni rajta” – kezdte terjedelmes hozzászólását a minap egyik cikkünk alatt egy olvasónk.
Örömmel vettük sorait, igyekezett képbe helyezni a többieket, hogy abból a 25-30 forintos literenkénti haszonból mennyi mindenre kell költeni az ügyfelének, hogy meglegyen a havi tisztes bevétele. Ne adj Isten, akár havi hétszámjegyű profitja. Nosza, egyből írtunk neki, hogy szívesen vesszük az információit egy olyan cikkhez, amelyben szeretnénk kicsit kontextusba helyezni ezt a mostani egészen furcsa, közgazdászok szerint a kommunista tervgazdaságot idéző helyzetet, hogy árstop van az üzemanyagon.
„Köszönöm a megkeresést, de nem tudom vállalni a beszélgetést” – írta, pedig természetesen anonimitást nyújtottunk volna neki.
Nem lepődtünk meg, feltűnő, hogy mennyire hiányoznak a benzinkutasokról szóló cikkekből maguk a benzinkutasok. Tessék csak böngészni tíz percet, és ordító, hogy nem látjuk arccal és névvel nyilatkozni ezeket az embereket. Egy felvetés szerint azért, mert a rendszerváltás óta eltelt három évtizedben nem feltétlenül a jó hírükről voltak híresek, legalábbis egyesek tettek ennek érdekében.
A vállalkozók többsége minden bizonnyal világ életében becsületes kutas volt, ráadásul az elmúlt években jelentősen szigorodtak a minőségbiztosítási ellenőrzések a nagy cégeknél, azonban mégiscsak találni olyan, egykori kutas dolgozót, aki kitálal a régebbi trükkökről. Ha kíváncsi rá, hogyan működött az akasztás, a leadó, a kannázás, a kártyázás, az olajozás, a plusz egy tétel, vagy éppen a rossz visszaadás, itt elolvashatja az átverések különféle módszereit.
Először 5 liter per autó, aztán bezár a bolt?
Mivel minden egyes liter eladott benzinen, pláne gázolajon veszítenek a cégek, egyesek elkezdték korlátozni a tőlük megvásárolható mennyiséget. Meglehetősen bizarr helyzet, árulok valamit, de ne vegyél tőlem, ráadásul máris jogi vita középpontjába került a kivárásra játszók lépése. „Jogi álláspontunk szerint nem törvénybe ütköző jelenleg” – mondja erre Bujdos Eszter.
Adódik lehetőségként, hogy akinek kiürültek a tartályai, kezdjen bele a régóta tervezett felújításba, május 15. után majd újranyit. Ezzel az első probléma kapásból az, hogy ha volt valakinek erre bekészítve tartaléka, éppen azt emésztette fel az elmúlt három hónap, másrészt a Holtankoljak.hu tulajdonosa szerint nem ügyeskedni akarnak ezek a cégek, hanem normálisan működni.
Ez most éppen nem adott, mi lesz akkor? Bujdos szerint „százával zárhatnak be a benzinkutak országszerte néhány hét múlva”, amikor elfogy a korábban, még valamivel 480 forint alatt vásárolt üzemanyag a tartályaikból. Újat vásárolni az árstop hónapjaiban nem lesznek képesek, meg értelme sincs drágábban venni valamit, aztán olcsóbban eladni, és mindezért alkalmazottakat és rezsit fizetni.
Bujdos szerint a vidéki kis kutak bezárása a tavaszi mezőgazdasági munkák kezdetén problémákat okozhat a gépeikbe évtizedek óta ezeken a helyi állomásokon üzemanyagot töltő gazdáknak.
Az sem igazán járható út, hogy pár hónapos alkalmi bezárást választanak, majd újra kinyitnak, és május közepétől piaci áron kínálják az üzemanyagot. Ehhez ugyanis a legelső és megkerülhetetlen lépés a most kiürülő tartályok feltöltése. Ezek jellemzően 50 ezer literesek, ha csak félig tölteti meg a vállalkozó, 500 forintos literárral számolva már az önmagában 12,5 millió forintos egyszeri költség az után, hogy padlóra kerültek.
Ausztriában és Szlovákiában 1,5-1,6 euró körüli az alap benzin és a gázolaj átlagos ára, meg is indult az üzemanyagturizmus a határaink közelében, amivel párhuzamosan nincs olyan kamionos, aki Magyarországon áthaladva ne nálunk tankolna. Ez plusz jövedéki adót és plusz áfa-bevételt generál a költségvetésnek, amiből a kutasok logikusnak tűnő következtetéssel szeretnének támogatást kapni a vállalkozásaik túléléséhez. Információnk szerint a Magyar Ásványolaj Szövetség november óta tárgyal az illetékes minisztériummal, miközben 100 vállalkozás közös levelet írt az ITM-nek, tudomásunk szerint eddig nem kaptak rá választ. Hacsak azt nem tekintik annak, amit bejelentettek a héten: a kormány nem segíti ki őket
Máshol is van árstop, csak nem így
Horvátországban és Lengyelországban is létezik árstop, de Bujdos szerint mindkét megoldás jobb és átgondoltabb a miénknél, sok szempontból. Az üzemanyag árát magasabb szinten húzták meg, közben adót csökkentettek és még kompenzálják is a magas energiaárak miatt bajba került vállalkozókat.
Egy közvélemény-kutatás szerint a magyar polgárok többsége sem a mostani megoldást támogatja – olvasható a napi.hu-n. A Plulzus Kutató szerint a válaszadók 63 százaléka árstop helyett adócsökkentéssel küzdene a magas üzemanyagárak ellen.
Erre ne nagyon számítsanak az autósok, arra viszont érdemes lesz majd készülni, hogy tavasszal visszatér a piaci ár. A Holtankoljak.hu szerint most hétvégén átlagosan 520 forintba kerülne a 95-ös benzin és 535 forintba a gázolaj piaci áron, ráadásul Bujdos Eszter úgy véli, a nyersolaj világpiaci áránál nagyobb esély van az elkövetkező 2-3 hónapban a további emelkedésre. „Fel kell készülnünk az 550-600 forintos árra” – állítja.
Ha igaza lesz, egyik napról a másikra nagyjából 100 forinttal ugrik fel a literenkénti ár májusban.
