Ma természetesnek vesszük, hogy a legegyszerűbb személygépkocsi formáját is CFD-s (számítógépes áramlástani) és szélcsatornás fejlesztés során alakítják ki, csiszolják véglegesre, ám 100 évvel ezelőtt forradalmi újításnak számított, hogy az automobil nem egyszerűen a strukturális-funkcionális elemek egymásra halmozott egysége volt.
Bár már a 19. század végén voltak „négykerekű lövedékek”, a legelső, ténylegesen autóként is használható, ám jelentősen áramvonalasított típusnak a Rumpler Tropfenwagenje (cseppautó) volt.
A név magáért beszél: az osztrák tervezésű és gyártású automobil ugyanis felülnézetből csepp alakú volt – vagy másképp: nagyjából egy repülőgépszárny keresztmetszetéhez állt közel –, aminek köszönhetően 0,28-as légellenállási tényezővel (Cw) rendelkezett. Ez az érték még ma, a 21. század harmadik évtizedében is jónak számít a személyautóknál.
A cseppautó egyik példánya (Forrás: Getty Images)
Nem meglepő persze, hogy a Tropfenwagen olyan lett, amilyen, ugyanis tervezője, Edmund Rumpler eredetileg aviatikai mérnök, repülőgép-tervező volt.
Az 1921-es berlini autószalonon leleplezett cseppautó nem pusztán a formájával volt világelső, az ahhoz felhasznált hajlított szélvédőkre és oldalablakokra sem volt példa korábban, ahogy a hátsó lengőtengely alkalmazása is úttörő volt, hiszen Tropfenwagen előtt minden gépkocsi merev hátsó tengellyel készült.
Az 1400 kg-os Rumplert egy 2580 köbcentis W6-os motor hajtotta, az erőforrás 36 lóerőt produkált, mellyel az autó akkor szédítőnek számító 110 km/órás csúcssebességre volt képes.
A McLaren egyes típusait idézően – pontosabban előlegezve – elöl magában, középre beépített vezetői ülés mögött három-négy főnek jutott még hely az autóban.
Bár nagyon előremutató konstrukcióról volt szó, a piaci siker elmaradt. Az eredeti Tropfenwagenből 1925-ig körülbelül 100 példány készült, mára csak két darab maradt fenn.
