Egy jól megtervezett koncepcióból mindenképpen profitálni tud egy gyártó, mert előfordulhat, hogy olyan megoldások kerülnek fókuszba, amelyeket később a sorozatgyártású változatoknál is lehet hasznosítani. Könnyen lehet azonban, hogy az egész koncepció nem szolgál mást, csak egy kis hírverést az adott cégnek, mert egy futurisztikus jármű látványa még azok fantáziáját is beindítja, akik amúgy nem kamionokkal kelnek és fekszenek.
Az elmúlt két-három évtizedben számos olyan tanulmány látott napvilágot, amelyből végül nem lett semmi. Azonban egy-egy technikai megoldásból mára mégis szériatermék született.
Renault Radiance
2004-ben mutatta be a Renault Trucks a Radiance („Ragyogás”) elnevezésű koncepciót. Az újdonság kifejezetten előremutató tanulmány volt a maga idejében, hiszen gondoljunk csak arra, hogy a francia cég kínálatában ekkortájt még a szögletes Magnum számított egyeduralkodónak. A szakembereknek azonban már akkor is a fejében volt a holtterek csökkentésének lehetősége, ezért a Magnumhoz képest jóval nagyobb oldalablakokkal és szélvédővel készítették el a Radiance-t.
Fontos szempont volt az üzemanyag-felhasználás csökkentése is, éppen ezért áramvonalas kabint álmodtak meg, amelynél még a lépcsőket is sikerült eltüntetni. A kisebb légellenállás érdekében a jármű orrán nagyobb légbeömlőket használtak, a kerékjárati ívek fölötti részek pedig integrált egységet képeztek a homlokfallal.
Nemcsak a dizájn, hanem a technika terén is újszerű volt a Radiance. A vezetőállását rendkívül ergonomikus módon tervezték meg, minden kezelőszerv lényegében a sofőr köré épült. A műszeregység lényegében a kormányrúdra volt szerelve, a váltókar pedig egy olyan panelen volt rajta, amely akkor kúszott elő a műszerfalból, ha a sofőr megnyomta a motorindítás gombot. A fedélzeti multimédia-rendszer kezelését pedig akadozásmentes, kör alakú kapcsoló tette lehetővé. Ezt a nyergest digitális visszapillantókkal szerelték, a kijelzőket azonban nem az A oszlopra, hanem a szélvédő feletti műanyag burkolatra szerelték.
A műszerfal tetején is volt egy színes kijelző: ezen a külső kamerák képei látszódtak alapesetben, de egy pendrive csatlakoztatásával akár filmeket és képeket is lehetett rajta nézni. Bármennyire ígéretesen nézett ki, a Radiance megmaradt koncepciónak, a Magnum utódjának, a T-modellnek a kidolgozásakor szinte egyáltalán nem vették alapul ezt a koncepciót.
MAN Concept S
Túlzás nélkül állítható, hogy korunk startupjainak mai napig viszonyítási pontnak számít az MAN Concept S nyerges vontató, amely számos olyan megoldást vonultatott fel, amely ma is újszerűnek és merésznek hat, és amelyeket át lehetne ültetni a sorozatgyártású változatokra is. A Conpect S 2010-ben, a hannoveri IAA haszonjármű-kiállításon volt először látható.
Az áramvonalas formatervvel rendelkező tanulmány a mellső tengely mögé szerelt ajtókkal, valamint digitális visszapillantó tükörrel rendelkezett. Ezen a téren az MAN tűpontosan látta a jövőt: a Tesla Semi és Nikola Two is ugyanezt az ajtókialakítást alkalmazza. A hagyományos visszapillantó tükör elhagyása pedig annyira a jelen lett, hogy napjainkban már DAF, Mercedes-Benz és MAN nyerges vontatók is rendelhetők digitális visszapillantóval. A Concept S-t a Krone AeroLiner félpótkocsi-koncepció egészítette ki. A tanulmányszerelvény állítólag 25 százalékkal kisebb üzemanyag-fogyasztással rendelkezett az akkor gyártásban lévő MAN TGX nyergesekhez képest. Az áramvonalas félpótkocsi viszont ugyanakkora, 90-95 köbméteres raktérkapacitással bírt, mint egy hagyományos társa. Igaz, a teljes szerelvény hossza elérte a 20 métert.
Iveco Glider
2010-ben az Iveco is másképpen látta még a jövőt. Az olasz gyártó viszont egy olyan tanulmányt mutatott be a hannoveri IAA haszonjármű-kiállításon, amelyről könnyen el lehetett hinni, hogy már a közeljövő megoldásait képviseli. A cég az akkor sorozatban gyártott Stralis nyerges vontatót vette alapul, ám kívül-belül átszabta. A külső változtatások miatt kissé olyan lett, mint egy DAF XF, de a lökhárítóba integrált LED-es fényszórók kifejezetten futurisztikus megjelenéssel ruházták fel.
A fülke belsejében csak úgy tombolt a digitalizáció: a műszeregység teljesen digitális volt, de a műszerfal közepén helyet kapott egy jókora kijelző is az infotainment rendszer kezelésére. A kabin utastere sokkal inkább emlékeztetett egy irodára, mintsem egy mezei nyerges vontatóra: az ülések forgószékekre hasonlítottak benne, a sofőrágyat pedig kihagyták belőle, helyette az oldalfalon egy sík képcsöves televízió kapott helyet. Érdekesség, hogy a fülke tetejét napelemekkel borították, amelyek együttesen két kilowattórányi áramot tudtak termelni. Az Iveco Gilder sem vált sorozatgyártású járművé, mivel 2019-ben az Iveco teljesen lecserélte a Stralist az S-Way távolsági nyerges vontatóra.
A három nagy haszonjárműgyártó, a Renault Trucks, az Iveco és az MAN tehát eltérően látta a jövőt az elmúlt 1-2 évtizedben, de sok ötletük és megoldásuk ma már a szériagyártmányú kamionokban is megtalálható. Hogy hol lesz az iparág tíz év múlva, azt nehéz megjósolni, de annyi bizonyos, hogy a nagyobb fülkék építését lehetővé tevő EU-s szabályozás ismét megbolygathatja a tervezők fantáziáját.
