A japán életmód egyik jellegzetessége a helytakarékos minimalizmus határait feszegető kapszulahotelek létezése. A szállók a vendégek számára egy körülbelül 2×1×1,25 méteres moduláris, műanyag vagy üvegszálas blokkot biztosítanak az alváshoz, vagyis szó szerint egy fiókban kell meghúzniuk magukat. A látogatók magányát függönnyel vagy üvegszálas ajtóval biztosítják a kapszula végén.
Egy alvásra több mint elég, de európai szemmel furcsa a koporsókra emlékeztető kapszulák tömkelege.
Kurokava Kisó (1934-2007) tervei szerint alig harminc nap alatt született meg az első ilyen épület, a Nakagin-ház. Napjainkban is ugyanannyira futurisztikus, mint 1979-ben volt, ez a koncepció valahogy sosem öregszik, mert nekünk talán sosem lesz a mindennapjaink része.
Az épület kívülről. (fotó: Wikipedia.com)
Pedig az épület maga már annyira elöregedett, hogy a hatóságok a bontás mellett döntöttek: a száznegyven apró lakókapszulából álló házat idén áprilisban eltüntetik Tokió területéről. Igazából haszna már nem volt, és a japánok nem bírják a funkció nélküli dolgokat. 2012 októberében már csak kb. 30 volt lakott az épület 140 kapszulalakásából, a többit irodaként, raktárként használták, vagy épp lakatlanul álltak.
Próbálták petíciókkal megmenteni, sokan sajnálják az eltűnését, de a bontás már végleges. Igaz, marad utána mementó, a 11-13 emeletével az utcaszint fölé nyújtózó ikon nem tűnik el teljesen. Mivel a moduláris szerkezet szétszedhető, így a kapszulák egy részét megtartják, némelyiket továbbra is bérbe adják majd, egyes darabokat pedig múzeumoknak ajándékoznak.
