Röviden – Honda HR-V | |
---|---|
Mi ez? | A Honda kis crossoverének harmadik generációja csak hibrid hajtással. |
Mit tud? | Képes normális közlekedés mellett 5 liter körüli fogyasztásra. Hajtásrendszere hatékony, utastere kényelmes és praktikus, remek anyagokkal felépítve. |
Mibe kerül? | 10,399 millió forint a kezdőára, a tesztautó ára 12,599 millió forint. |
Kinek jó? | Akik minőségi komfortot adó kis crossovert keresnek, pláne akik valódi hibridet alacsony fogyasztással. |
Könnyű azt hinni az új Honda HR-V-ről, hogy csak egy újabb kis crossover a piacon, egy a borzasztóan sok modell közül, amik egy kaptafára készülnek. A választás ma amúgy sem könnyű, ha valaki ebben a legnépszerűbb szegmensben nézelődik. Persze, a Honda alapból szűri az érdeklődőket az árával, ami leginkább az eggyel magasabb kategóriához passzol. Viszont olyat tud, amire a kis crossoverek között nagyon kevés a példa, vagy egyáltalán nincs. Az élmények itt fölfelé építkeznek, és ez ma nagyon ritka.
Külső
Mintha a Hondánál kimérték volna, hogy mit keresnek a vásárlók egy kis crossoverben. Látszólag ebben a szegmensben az összes modell nagyon hasonló elvek alapján készül, de valahogy mindegyik egy kicsit túlzó. Szerintem az előző HR-V is az volt, könnyen épített az első pillanat varázsára a dinamikus vonalaival, de hosszú távon már látszik, hogy annyira nem szerencsés a forma, de ez szubjektív.
Az új Honda HR-V sokkal inkább biztonsági játékos. Kevés olyan pontja van, amire azt mondanánk, hogy hűha. Egyszerűen visszafogott, elegáns, nem túl feltűnő, de azért vannak jó részletei. 4,3 méter hosszú, 1,8 széles és 1,58 magas, szóval tényleg nem egy nagy autó, de határozottak az arányai. A kis egyterű Jazz és az SUV-nak bátran nevezhető CR-V között helyezkedik el a HR-V. Hosszúnak tűnik a kabin, a hátsó ajtók sem rövidek, ablakai elég nagyok, de hogy a ma divatos kupés vonalnak is megfeleljen, hosszan elnyújtották a hátsó szélvédőt. Ettől sportosabb a külső, a rejtett hátsó kilincsektől pedig messziről háromajtósnak tűnik, de ezt a trükköt már rég ismerjük, pedig a HR-V új generációja tisztességes ötajtós.
Feltűnően magasan hordja a karosszériáját, a hasmagassága 18,8 centi, ami nem épp megszokott, viszont valóban alkalmassá teszi az autót, hogy elhagyjuk az épített utakat vele. A Toyota C-HR-é például 14,9, a Hyundai Konáé pedig 17 centi, látványban is egyértelműen föléjük magasodik. Első fényszórói és hátsó lámpái is alapból LED-es megoldásúak, a magasabb felszereltségű modelleket úgy azonosíthatjuk, hogy a karosszéria színét kapja a hűtőmaszk is, ami egy világosabb árnyalatnál messziről feltűnő részlet.
Belső
Óvatosan dobálja élményekkel a HR-V azt, aki közeledik felé. A külső formaterv nem túl perzselő, nem ég bele a szemünkbe, de hosszú távon kellemesebb lehet egy ilyen, mint egy kirívó autó. A belsővel is pont ugyanez a helyzet, ráadásul még alattomos is, mert olyan hangulatfokozó eleme is van, amit nem fogunk észrevenni elsőre. A két első ajtó ablakát bronzos fóliával húzták be, amitől az első pillanattól kezdve meleg fény vesz körül minket. Ez olyan trükk, amit eddig csak Lexusban tapasztaltam, ettől alapból otthonosabb, kellemes érzésünk támad.
Elsőre bántóan magasnak tűnik az üléspozíció, csak átlagosan vagyok magas (180 centi), de nekem is homlokomnál fut a napellenző, vagyis közel a tető a fejemhez. Később megszokható, sőt kényelmessé is válik, belőhető az üléspozíció, de tény, hogy szívem szerint lentebb állítanám az ülést.
Megdöbbentően jók az anyagok az utastérben, valószínűleg a fény is tehet róla, de itt olyan szintű harmóniát találunk, aminek mások még a közelében sincsenek. A HR-V utastere teljesen más, mint a megszokott, erősen hasonlít a Honda e-re, ami közelebb áll egy lakószoba kényelméhez és hangulatához, mintsem egy kisautó-utastérhez. Finom tapintású a bőr, szépek a varrások, ízlésesek a szövetburkolatok, és a műanyagok textúrája és felületei érintésre sem kellemetlenek. Nagyon jó az összhatás, semmi nem tolakodik az ember arcába, azonnal kényelmes érzésünk van, nem kellemetlen, nincs mit megszokni. Zongoralakkból is épp csak egy kevés van, amiért egy tisztességes Hallelujah! is előtört belőlem.
A külső mérethez képest komoly a térkínálat a hátsó üléseknél az utasok számára, ebben tényleg nincs vetélytársa. Ahogy a felnyitható hátsó üléspadnak és az így kialakítható raktérnek sem, kivéve persze a többi Honda, ahol szintén megvan ez a klassz megoldás. A furcsa padlólemez miatt lehetséges így összehajtani az ülést, a benzintank az első ülések alatt van, hátul így értékes teret takarítottak meg és sík lehet a padló. Szükség is van erre a megoldásra, mert alapvető csomagtere 319 literes, ami nem hangzik soknak, még a Toyota C-HR-é is 377 literes, a Suzuki S-Cross pedig 430-cal hódít. A HR-V így nem az a kimondott családi autó, pedig hosszú utakra is nagyon kényelmes a belső.
Betört a legfrissebb digitális trend a Hondához, előfizetéssel mobiltelefonos applikációról is nyitható és indítható a HR-V, ezt a digitális kulcsot pedig bárkivel meg is tudjuk osztani. A fedélzeti multimédia is a legfrissebb, Apple CarPlay- és Android Auto-kompatibilis, a kezelőfelület pedig egészen baráti. A kijelző üvege matt, vagyis nem marad ujjlenyomatos, ismét örömujjongásban törhet ki a tisztaságmániás belső énünk. Hifiben is korrekt a HR-V, a hangzás tiszta és a mély hangok szépen megtöltik az utasteret.
Technika
Kisautós technikára épül az új Honda HR-V, mégpedig a Jazz alapjaira. Nem túl friss fejlesztés, de már a Jazzhez is alakítottak rajta, a HR-V-hez pedig több ponton megerősítették a padlólemezt. Több nagy szilárdságú acélt használtak, ettől kellően merev lett egy magasabb crossoverhez. Karosszériája 15%-kal erősebb, mint a Jazzé.
Ahogy már említettük, a benzintank az első ülések alatt kapott helyet, a hátsó üléssor mögött találjuk a hibrid rendszerhez tartozó lítiumion-akkumulátort. A Jazzhez képest megnövelték az akksi kapacitását, 48 helyett 60 cella fért el egy ugyanakkora méretű dobozban. A nagyfeszültségű rendszer vezérlőegysége a motortérbe került, folyadékhűtéses, így nőtt a rendszer hatékonysága.
A hibrid hajtáslánc belső égésű része, az 1,5 literes, négyhengeres szívóbenzinmotor 107 lóerős, a hajtóvillanymotor pedig 131, ennek nyomatéka 253 Nm. Csúcsteljesítmény és csúcsnyomaték tekintetében ezeket az adatokat adja meg a Honda, mert a villanymotor és a benzinmotor teljesítménye az e:HEV hajtásláncban nem adódik össze.
Soros és párhuzamos hibridként is tud működni, vagyis az elektromos és a benzinmotor is hajthat közvetlenül. A rendszerben összesen két villanymotor szerepel, az egyik csak a benzinmotor által termelt energiát alakítja át árammá és tölti az akkumulátorba, a másik villanymotor pedig hajtásra használja fel ezt az energiát. A hajtóvillanymotor és a benzinmotor közt kuplung osztja a hajtást, 80 km/órás tempóig a benzinmotor egyáltalán nem hajt és csak 80-120 km/óra közötti sebességnél kapcsolja át a rendszer hajtásra, amikor a benzinmotor már hatékonyabb, mint a villanymotor.
Fékrendszere hibridesen működik, alapvetően a villanymotorral lassít, így visszatölti az amúgy elvesztegetett energia egy részét, nagyobb lassításoknál kap szerepet az üzemi fék. Futóműve elöl McPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros, kis crossovereknél ez a megszokott, és az 1380 kilós önsúlyhoz ez elég is. Összkerékhajtás nincs hozzá, sőt, másféle hajtáslánc sem, a HR-V már csak hibrid lehet.
Vezetés
Az eddig elhangzottak összhangját kiegészítve a Honda HR-V vezetése sem tartogat az égvilágon semmiféle izgalmat. A pulzusunk olyan alacsony marad tőle, hogy ennél komolyabb nyugalmi állapot talán csak egy Rolls-Royce-ban érhet. A beltér hangulata ráül a vállunkra, az otthonos meleg mellé van egyfajta kárpitillat is, ami nem az olcsó műanyagszag, hanem egy kimondottan hondás aroma, legalábbis ezt eddig minden Hondában éreztem.
A viszonylag magas üléspozíció miatt kényelmesen utazunk, hiszen a HR-V erre termett. Megnyomom a pirosan vibráló indítógombot, nyilván semmi nem történik azon kívül, hogy a kijelzők életre kelnek. A HR-V nem indít motort gombnyomásra, legfeljebb nagyon ritkán hidegben, egyébként az első métereket elektromosan teszi meg.
A középkonzolon terpeszkedő váltókar indokolatlanul nagy, olyan klasszikus, sok helyet foglalós. Egy korábbi felmérés nyomán a Honda szerint erre szükségük van az embereknek, valahogy ettől autósabb érzetük támad, ezért tért vissza a Toyotákban és a Land Roverekben, Jaguarokban is a joystick, vagy az ilyen tologatós fizikai kar.
Lágyan indul el az autó, ügyesen hangolták, pedig a villanymotorokkal nem sikerül mindig finoman bánni, de ez itt ügyes. Pár méter után viszont beindul a benzinmotor, de sok szerepe nincs, hidegen picit dörmög még az 1,5-ös, aztán egyre kevesebbet hallani belőle, töltögessen csak, amikor szüksége van rá. Nincs benne fizikai váltó, még hidrodinamikus nyomatékváltó sem, így a CVT (azaz a folyamatosan változó áttételű nyomatékváltó) megjelölés itt csak virtuálisan értendő, a villanymotor oldja meg a hajtást. Jó, mivel ez is pszichológiai dolog, hogy kell a sofőrnek a váltási érzés, csinál fordulatszámejtéseket, amikor jár a benzinmotor és nagyot gyorsítunk. De valójában erre semmi szükség, csak a fülnek jó.
Nem érezni erősnek, sem gyorsnak, de csak mert tompa az élmény, valójában bármilyen hasonló teljesítményű kategóriatársával tartja a lépést. Ha nagyot gyorsítunk, a motor is követi a kérést és magasra tolja a fordulatszámot, ilyenkor persze nem szép a hangja. A hibrides bőgést ezek az új modellek már kinőtték, jól követi a gázpedál állását, azonnal ejt a fordulaton, vagy emel, minden mozdulatra gyorsan reagál.
Pontos a kormányzása, nincs nagy trükk, egyszerűen jó és kész. A futómű viszont valami varázslat a konkurensekhez képest. Ebben a méretosztályban nem számítunk jó jegyekre, amikor a budapesti utakon vizsgáznak az autók, viszont a HR-V-vel nem fáj végigmenni az Ajtósin. Úgy lépi át a keresztbordákat, mintha nem 18 colos felnijei lennének, hanem 14-15-ösek ballonos gumikkal.
Kényelmes, és a puha futómű miatt zavartalan a közlekedés vele. Azok az úthibák, amelyeket minden mással izzadó homlokkal kerülgetsz, hogy ne csattanjon a futómű, a HR-V-vel szinte teljesen észrevétlenek. Van az a hiba, amit már ez is megérez és botlik rajta, csodák nincsenek, de ez a rugózás és csillapítás remek, másolandó példa.
Zaj egyáltalán nem érkezik a kerekek felől és a szél sustorgása is kevés. Egyedül a motornak lehet zavaró hangja, ami megtöri a zent, de az is elég visszafogott ahhoz képest, amihez szokva vagyunk. Pihentető az utazás a HR-V-ben, sofőrként viszont nem gerjeszt nagy vágyakat, de helyváltoztató eszköznek kiváló. Ha pedig valóban csak ez a cél, akkor a hatékonyság is fontos, és ebben nagyon jó a HR-V. A hibrid hajtás takarékos, és nem csak mutatóban van. Teljesen átlagos használat mellett 5,3 literes mért átlagfogyasztást produkált a teszthéten, úgyhogy örülhetünk, mert ez egy értékes hibrid hajtás.
Költségek
A nemzetközi bemutató áraihoz képest a valós hazai bevezetésre drágult a Honda HR-V harmadik generációja, ami az árfolyamváltozás tekintetében nem is meglepő. Már az alapverzióként elérhető Elegance is 10 millió feletti árral indul, egész pontosan 10,399 millió forintnál kezdődik. 11 449 000 forint az Advance és 12 379 000 forint az Advance Style indulóára. Mindhárom felszereltséget csak 220 000 forintos metálfénnyel dobhatjuk fel, valamint a mobiltelefonos applikáció havi díjával, a felszereltségek kötöttek.
Az alapfelszereltség része a vezetéstámogató csomagot rejtő Honda Sensing, a kulcs nélküli ajtónyitás és indítás, valamint a különleges szellőztetőrendszer, ami az ablakok felé fújja a levegőt. Advance szinten jár a holttérfigyelő és a parkolássegítő rendszer, valamint LED-es kanyarfényszórók, a Style csomag pedig világos belteret, színes betéteket, tetősíneket és vezeték nélküli telefontöltőt ad az autóhoz.
A Honda HR-V és vetélytársai – Listaár, forint | |
---|---|
Honda HR-V (131 LE) | 10 399 000 |
Suzuki Vitara Hybrid (102 LE) | 9 520 000 |
Toyota Yaris Cross 1.5 Hybrid (116 LE) | 7 330 000 |
Toyota C-HR Hybrid (122 LE) | 9 720 000 |
Hyundai Kona 1.6 GDi Hybrid (140 LE) | 8 899 000 |
Értékelés
A Honda HR-V zavartalan, kényelmes utazást ígér, kis helyen elfér és ráadásul csinos is. Bár a külső megjelenés itt most háttérbe szorul a valódi értékek, a belső kényelem, praktikum és a hajtás hatékonysága mellett. Keveset fogyaszt, jó vele közlekedni és jó benne ülni – ez pedig jó ajánlólevél a sikerhez. Útközben nem igazán történik semmi benne, ami a negatívumok hiányát nézve egy elég komoly erény. Magas az ára, de a fentiek miatt érthető.
Mellette – Ellene | |
---|---|
|
|