Zoltán az egyik hazai közlekedésbiztonsági portálnak írt levelet arról, hogyan lehetne okosan kiküszöbölni a torlódásokat egy bizonyos szituációban. Elmélete nem bonyolult és szépen végig is vezeti.
„Ha indulásra várakozom, akkor ne a közvetlenül előttem álló autó mozgása vezéreljen, hanem az ő előtte lévőé. Erre figyelve, az előttem álló autóval együtt indulhatok (ügyelve persze arra, hogy netán mégsem úgy indul, ahogy szeretném), és együtt áthaladhatunk a szabaddá váló kereszteződésen. A hátrébb várakozó autók ugyanígy.
Ezt az alábbi sémával szemléltetném:
Várakozó autók (1)-(2)-(3)-(4)-(5)-(6)-…
Az (1) autót a közlekedési lámpa vezérli, annak jelére indul
A (2) autóst is a lámpa vezérli, és az együtt indul az (1)-sel
A (3) autós az (1)-t figyeli, és a (2)-sel együtt indul
A (4) autóst a (2) vezérli, és a (3)-sal indul
Az (5) autóst a (3) vezérli, és a (4)-sel indul, és így tovább.
Az eredmény: a (2) autó együtt indul az (1)-sel, a (3) is az (1)-sel, a (4) a (2)-sel (azaz az (1)-sel), az (5) a (3)-sal, (azaz az (1)-sel) – így elméletileg tehát az egész várakozó kocsisor együtt elindulhat!
E technikát közkinccsé téve (becslésem szerint) legalább 2-szer annyi autó haladhat át a szabaddá váló jelzésen, mint eddig – a dugó pedig talán föl sem torlódik…
Ehhez természetesen figyelem és fegyelem szükségeltetik (mint a közlekedésben általában).”
De tényleg ez lenne a megváltó ötlet? Tényleg ennyire egyszerű? Nem ezt csinálja egyébként is mindenki? Legalábbis akkor, ha nem bambulunk a volán mögött a telefonunkat bámulva amíg várjuk, hogy induljon a sor. Lássuk ti mit gondoltok:
