Amikor olyan helyeken használunk csavart, melyek minimálisan is ki vannak téve mozgásnak, mindig számítani lehet arra, hogy meglazul a rögzítés. Bármennyire is szorosan húzzuk meg például a kerékanyákat, érdemes néhány kilométer után rájuk nézni, nem-e lazultak ki egy picit – ugyanez a helyzet a nagyobb épületekkel, hidakkal, szélturbinákkal, darukkal vagy mondjuk a hullámvasutakkal, melyekre a külső körülmények lehetnek hatással.
Épp emiatt kell ezeket a területeket folyton ellenőrizni, ám mindez pénzbe kerül, sok-sok pénzbe. Egyfelől az ingatlanok mérete is növeli az árat, másrészt a megközelíthetőségük sem mindig optimális: példaként megint említhetjük a hidakat vagy a hullámvasutakat.
Az emberi ellenőrzéseket azonban kiválthatják az önellenőrző rendszerek. Ilyenek lehetnek az okoscsavarok. Kinézetük alig tér el hagyományos társaikétól, mindössze egy plusz beépített érzékelővel és egy rádiómodullal rendelkeznek. Amikor a szenzor elmozdulást, azaz lazulást érez, a modul máris küldi a jelet egy központi állomásra az objektumon belül, ahonnan eljuthat az információ a megfelelő helyre. Egy ilyen állomás akár 100 ezer csavar jelére is képes figyelni.
Az egyetlen hátulütője a technikának, hogy működtetéséhez energiára van szükség, ám erre is van megoldása a fejlesztőknek: a környezeti hőváltozásból nyernék az üzemeléshez kellő áramot. Ez az út járható, van már olyan digitális karóra is, ami a test melegéből nyeri az energiát.
