Egy valamirevaló autóbolondnak a járós, hétköznapi autón kívül van legalább egy, forgalomból kivont, esetleg javítás alatt álló, felújításra, vagy éppen alkatrészre váró, ideiglenesen rövidebb, vagy hosszabb ideig félreállított autója is. Sőt, van akinek a felsoroltak közül mindből van egy-egy. Az autó aránylag tartós eszköz, lassan romlik, rohad el áltában, de az akkumulátor már nem ilyen ellenálló, azzal illik valamit kezdeni a kényszerpihenő alatt.
Mit tehetsz, ha szép csendben, pár nap alatt elfogy az erő az akksidból?
Bosszantó dolog, ha reggel, amikor beülnél az autóba, és indítanál, csak bánatos kattogás jön válaszként, mikor elfordítod a slusszkulcsot. Bár normális esetben nem igazán kéne olyan eszköznek lenni az autóban, ami álló helyzetben is fogyasztja az akksit, de a riasztónak, és egyéb elektromos eszköznek is lehet akkora áramfelvétele, ami hosszabb pihenő alatt lassan elszívhatja az akkumulátor összes erejét. Sőt, van olyan riasztó, ami ezt akár két nap alatt is elintézi, kollégánk Saabja nagyjából eddig bírta táplálni a tudományos riasztórendszerét. Mondjuk hatékony volt, önerőből tényleg lophatatlanná vált a lemerült autó.
Egy mezei mechanikus órának is komoly áramfelvétele lehet
Megelőzés
Ha aránylag öreg autód van, amiben még egy kvarcórányi elektronika sincs, nemhogy riasztó, vagy más boszorkányság, akkor szerencsés vagy. Elég lekötni az akksi negatív sarkát az autó elektromos hálózatáról és máris biztonságban vagy, mert semmi nem fogja suttyomban elcsócsálni az akksid töltését, legfeljebb az önkisüléssel kell számolnod. Nem a legkényelmesebb folyton villás kulccsal a kézben, motortérben görnyedve kezdeni és zárni egy autózást, de szerencsére nem is kell, akad erre megoldás. Valószínűleg volt rá kereslet, mert feltalálták a gyorscsatlakozós akksisarut, aminek segítségével szerszám nélkül is könnyedén fel- és leszerelhetőek a kábelek. Komolyabb áramfelvételű dízelautó indítását nem biztos, hogy rábíznánk egy rugós sarura, de működhet a dolog, és gyakori akkumulátorcserénél jó választás lehet a rugós saru, és akkor is áldás, ha lehetetlen, szerszámmal nehezen megközelíthető helyen van az autó akksija.
Szerszám nélkül is csatlakoztatható ez a saru
Ha az akkumulátort nem kell folyton ki-be szerelni, akkor egy fokkal civilizáltabb eszköz is van erre a problémára, ez pedig a kapcsolható akksisaru. Ennél a saruk rögzítése fix, de az áramkör egy műanyag gomb eltekerésével azonnal megszakítható. Viszont még ehhez is ki kell nyitni a motorházfedelet, vagy az autónak azt a jellemzően félreeső szegletét, ahol az akkumulátor található. Ennél még kényelmesebb, de már egy kis barkácsolást és fémmunkát igényel egy áramtalanító kapcsoló beépítése. Itt a negatív kábelt érdemes megszakítani, ezt egyszerűbb, és így biztos, hogy semmi nem fogja szép lassan leszívni az akksid. (Versenyautóban, a vészleállításra szolgáló feszültségmentesítő bekötése teljesen más, ez az egyszerű áramtalanító csupán az akkumulátor lemerülése ellen véd.)
Öreg autóban nem olyan drámai egy áramtalanító feltűnése
Mi van, ha mégis lemerült az akkumulátor?
A legfontosabb, hogy a végtelen, és sikertelen indítózás közben gatyára merített akkumulátort a lehető leghamarabb illik töltőre tenni. Ha Pató Pál úrként lemerülve hagyod, lehet, hogy többet már nem is tudod használni. A normál kisülés közben a negatív póluson ólom-szulfát kristályok alakulnak ki, amelyek a töltés során illedelmesen visszaalakulnak ólom-dioxiddá és kénsavvá. Ha túlzottan lemerül az akkumulátor és így tárolják, akkor ezek a részecskék olyan méretűre nőnek, amik később már nem képesek visszaalakulni, hiába töltöd az akksit.
De nemcsak a teljesen lemerült akkumulátorra fér rá a töltés, hanem arra is, amelynek a nyugalmi feszültsége nagyjából 12,5 V-os határérték alá esik. Ez egy egyszerű voltmérővel megállapítható, de figyelni kell rá, hogy a mérés előtt öt órával már ne töltsük az akkumulátort, és az indítás, nagyobb energiakivétel után is teljen el legalább egy óra.
Hónapok óta a tárolóban aszalt akkumulátor. Lassan azért ráfér egy frissítés
Régen nagy tudomány volt az akkumulátortöltés, többek között az elektrolit szintjére, hőmérsékletére, a gázképződésre is figyelni kellett, ma már a legtöbb autóakkumulátor gondozásmentes, nem kell benne folyadékot ellenőrizni, feltölteni ioncserélt vízzel. A töltés is egyszerűbb lett, mindössze a helyes polaritásra kell ügyelni – sőt, erre sem feltétlenül, mert a modernebb eszközök már ezt is érzékelik és jelzik a hibát -, a többit pedig elvégzi a töltő maga. A legtöbb a töltési folyamat végén automatikusan csepptöltésre kapcsol, ami aztán szinten tartja az akkumulátort a legközelebbi használatig.
A régimódi töltők nem kompatibilisek a modern, start-stopos akksikkal
A csepptöltés a megoldás?
Ha aránylag ritkán használt hobbiautód van, de szeretnéd, hogy mindig biztosan induljon, akkor egy csepptöltővel biztos jól jársz. A csepptöltés nem bonyolult dolog, ilyenkor az akksitöltő kis árammal tölti az akkumulátort, szinte csepegtetve bele a töltést. Átlagos, régimódi töltőt nem tanácsos hosszabb ideig az akkumulátoron hagyni, de a csepptöltésre is alkalmas eszközök napokig, hetekig dolgoztathatók, és a jármű mindig indításra kész állapotban lesz. Legalábbis az akkumulátora. A start-stop rendszerrel ellátott modern autókban található AGM, EFB akkumulátor töltésére a klasszikus, régi töltő nem használható, ez teljesen tönkreteheti az amúgy is drágább akksit.
A normál töltés után csepptöltésre áll a legtöbb modern töltő
A szakember szerint hosszabb ideig pihentetett járművek akkumulátoránál már nem feltétlenül a csepptöltő lesz a legjobb megoldás, erre a feladatra már okosabb berendezésre van szükség. A csepptöltés ugyanis folyamatosan terheli az akksit, így az hamarabb elhasználódik. Ideális esetben a teljesen feltöltött akkumulátort néhány hetente, vagy amikor a kapacitása 70-80 százalék körülire esik, normál töltéssel újra fel kell tölteni 100 százalékosra és ezt folytatni, amíg szükséges. De inkább rázd gatyába gyorsan a hobbiautód, motorod, dobd bele a lelkiismeretesen gondozott akkumulátort, és égesd a gumit, csapass a sárban, vagy amihez kedved van!
