Ma már sokan nosztalgiával gondolnak vissza a kilencvenes években egyszerűnek, átlagosnak tartott típusokra. A Honda Civic 1987-1991 között gyártott negyedik generációja jó példa erre. Ma már elrettentő módon teljesítene a törésteszteken, nem volt benne rengeteg elektromos kütyü, de szívó benzinmotorjai igazi japán precíz szerkezetek voltak, élénk karakterrel, és kiváló megbízhatósággal.
Ezeket a kocsikat a rozsda vonta ki a forgalomból, motorjaikat általában még a ridegtartás is nehezen ölte meg. Ez a tulajdonság pedig szegény, szétrohadt daraboknál azt eredményezte, hogy a roncstelep előtt egyesek még halálra kínozzák a technikát, vajon igaz-e a legendás tartósság.
A videón látható szerencsétlen szedán bizonyítja, hogy igaz. Ha van bármilyen jellegű kenőanyag még a motorban, illetve némi víz, akkor a padlógázas pörgetéssel nehéz kinyírni egy Civicet, ahhoz komolyabb beavatkozásra van szükség.
Más kérdés, hogy mit bír egy ilyen autó, ha leengedjük az olajat? Ezt is kipróbálták már helyettünk.
Három kocsit állítottak egymás mellé, kővel a gázpedálon, leengedett olajjal és hűtővízzel. A Peugeot 208, Ford Focus II és Honda Civic hármasból végül toronymagasan az egyik gép került ki győztesen, fényévekkel leelőzve a másik kettőt.
Azt hozzá kell tenni, hogy a két gyorsan elfüstölő konstrukció működött úgy, ahogy elképzeljük, és ebben nincs semmi különös, inkább a harmadik halhatatlansága a megdöbbentő.
