A Volvo 700-a sorozata maga a megtestesült nyugalom, a prémiumautózás józan példája a nyolcvanas évekből, természetesen vonalzóval rajzolva. A négyhengeres turbófeltöltős és szívó V6-os benzinesekkel, valamint soros hathengeres turbódízel motorral kapható 760-as sorozatnál olcsóbban kínálták 1984-től a négyhengeres szívóbenzinesekkel is választható 740-est. 1985-ben a tágas kombival, illetve 1986-ban a Bertone-tervezésű és -gyártású, egyedi 780-as kupéval bővült a választék.
Szó se róla, a 740 Turbo kora színvonalán dinamikus darab volt, főleg a legendás négyhengeres 2,3 literes “red block”-nak köszönhetően, ami a legerősebb kivitelben gyárilag is megközelítette a 200 lóerőt (volt belőle rengeteg verzió a nyolcvanas években). V8-as viszont nem akadt gyárilag, ezen a helyzeten segítettek később elborult elméjű svédek.
Az 5,7 literes nyolchengeres hangja és ereje épp passzol a szögletes formához:
Igazából a BMW-ből származó M50-es sorhatos benzines is jól áll neki, főleg amikor 735 lóerőt és 1000 Nm nyomatékot termel.
Igazából a 900-as sorozat tekinthető a 700-asok abszolút szellemi utódjának, így belefér a felsorolásba egy olyan 940-es, amibe a japánok legendás 2JZ kódjelű Toyota-motorja került, természetesen 1000 lóerő feletti teljesítménnyel. Amilyen sebességgel ezzel a konfigurációval elszáguld keresztbe a nagy svéd tégla, azt látni kell.
