A Peugeot 106 a 1990-es és 2000-es évek egyik legkedveltebb miniautója volt. Gyárilag is készültek különösen sportos változatok, mint az akár 7200-ig forgatható, 1,3-as, 100 lóerős, 825 kilós, Rally, vagy később, az 1996-os modellfrissítés után érkezett 1,6 literes, 118 lóerős motorral szerelt a GTi/S16 variáns, de a számos tuntingcég is átdolgozta a modellt.
Az egyik ilyen különlegesség az angliai Newarkban működő DJM Motorsportnál készült, ahol Cosworth motoros fenevadat építettek. Ők voltak azok, akik Colin McRae ötletéből született raliautó-prototípust, a McRae R4-et is megalkották.
Három darab Cosworth-motoros 106-os készült a 90-es években rendszámos kivitelben, de az itt látható példány tulajdonosa, Daniel Walford tudomása szerint már csak az övé maradt működőképes állapotú.
Nem kis feladat lehetett a DJM Motorsportnak, hogy a Sierra RS Cosworth komplett, összkerekes hajtásláncát beépítse a 106-os karosszériájába, főleg azért, mert a Fordban hosszában volt a híres, piros szelepfedelű YB négyhengeres, a francia miniautót viszont eredetileg arra tervezték, hogy jóval kisebb motorokat hordjon az orrában, és azokat is helytakarékosan, keresztbe fordítva.
Egy hatalmas alagutat kellett beépíteni az eredeti Peugeot-padlólemezbe, hogy legyen helye az ötfokozatú kézi váltónak, a kardántengelynek és a differenciálműveknek, továbbá a széria alkatrészeket nyomokban sem tartalmazó futómű bekötési pontjait is meg kellett változtatni.
A 106-os keskeny karosszériát a brit Dimma cég eredetileg Super1600-as raliautókhoz készített látványos, üvegszálas műanyag „Maxi” body kitjével szélesítették ki, hogy beférjenek a 17 colos kerekek a sárvédők alá. Annyira tele lett a motortér az átépítés után, hogy a fékrásegítőnek és az akkumulátornak is az utastérben kellett helyet találni.
A motor sem maradt széria, a Cosworth-tuningspecialista Supreme Car Services műhelyéből származik. Új dugattyúkkal, vezérműtengelyekkel és nagyobb turbóval növelték meg a teljesítményét.
Walford, aki korábban repülőgépmérnökként dolgozott, és a legendás Lister Storm versenycsapat létrejöttében is kulcsszerepet játszott, nem volt túlságosan elégedett az autóval, amikor pár éve megvásárolta egy barátjától. „Borzasztó állapotban volt; felismertem a benne rejlő mesés potenciált, de szörnyű volt vezetni az össze-vissza álló futómű miatt. Szétszedte, majd újjáépítette a kocsit.
Manapság 2,2 bar nyomással üzemel a turbó, amitől a teljesítmény a 400-450 lóerő közötti régióba ugrott. Súly-lóerő aránya alapján bőven 4 másodpercen belül kell hogy felgyorsuljon ez a harci 106-os 0-100 km/h-ra, a végsebességét talán még maga Walford sem merte megmérni.
A büszke tulajdonos főleg „time attack” jellegű pályanapokon használja (ahol elmondása szerint gyorsasági motorokat kerget vele), de néha a környék alsórendű útjaira is kimerészkedik, pedig sem az ötpontos biztonsági övvel szerelt szénszálas Sparco versenyülés, sem a kőkemény, csúsztathatatlan szinterkuplung sem ideális közúti használatra.
