Otto és Lore ALMA-t szállít. Akár egy gyerekmese is kezdődhetne így, de a nevek mögött nem egyszerű teherautók és gyümölcsök húzódnak meg, hanem a tudományos kutatás fontos eszközei. Otto és Lore ugyanis speciális nehézgépek, amelyeket csak egyetlen, egyedi célra építettek. Munkájuk óriási rádióteleszkópok mozgatásából áll, tehát ezek a dízelpöfögő óriások valahol az űrkutatás eszközei.
Chilében, az Andok-hegység egyik fennsíkján működik az ALMA, ami magyarul emlékeztet csak az eredendő bűn gyümölcsére, valójában mozaikszó, az Atacama Large Millimeter/submillimeter Array (ALMA) rövidítése.
Ez a csúcstechnikájú hálózat képes érzékelni a világegyetem néhány leghűvösebb objektumainak gyenge fényét. Az ALMA összesen 66 precíziós parabolaantennából áll, amelyek egy nagyjából 16 km átmérőjű területen elszórva helyezkednek el. Ez a ma működő legnagyobb, világméretű összefogással megvalósult földfelszíni csillagászati vállalkozás.
Miért itt és így?
Az óriási antennahálózatokat magas, száraz helyen kell elhelyezni, és az 5000 méter körül található Chajnantor-fennsík pont ilyen terület. Az ALMA távcsöveit tehát a lehető legjobb helyre pakolták le, a rendszer másik nagy előnye pedig az elszórt, változtatható elhelyezkedés.
Így az ALMA különféle konfigurációkban működtethető, melyekben a legtávolabbi antennák távolsága 150 métertől 16 km-ig terjedhet. Ezáltal az ALMA „nagyítása” változtatható, mintha csak egy rendkívüli zoomobjektív volna.
Itt jön a képbe Otto és Lore, az antennák cipelését ugyanis ők végzik.
Az ikerjárművek 20 m hosszúak, 10 m szélesek és 6 m magasak, és mindkettőnek 28 kereke van. Üresen is egyenként 130 t súlyúak.
Ekkora súly megmozdításához is nagy teljesítményre van szükség, ezért mindegyik jármű két 700 lóerős (500 kW) dízelmotorral működik, két 1500 literes üzemanyagtankkal. Tömegük és erejük ellenére ez a két sárga behemót képes az antennákat beállítani pár milliméteren belül, biztosítva a pontos elhelyezkedést a betonalapon.
A hordozók legnagyobb sebessége 20 km/h, vagy 12 km/h, ha az antennákat szállítják. Ez nem tűnik soknak, de a tervezésnél a legfőbb szempont a biztonság és a pontosság volt. Az antennák fel- és lerakodása során, vagy más kritikus manővereknél a hordozók rádiós távirányítással is működtethetők, így a vezetők a járművön kívül lehetnek, hogy közelről figyeljék a berendezést.
