Andrea évek óta autózott váltásban munkába a kolléganőjével. Egy hetet ő vezette a családja kocsiját, egy hetet a lassan nyugdíjközeli Rita a sajátját. A falujuktól mintegy 14 kilométerre lévő városban működő hipermarket nyitására igyekeztek azon a nyári hajnalon is, amikor a harmincas pénztáros volt soron, ő vezetett. Mindketten tökéletesen ismerik a dimbes-dombos, bő negyedórás utat, soha nem siettek, kivétel nélkül minden nap rendre elindultak időben.
A tragikus baleset részleteit összefoglaló későbbi rendőrségi jegyzőkönyv is egyértelműen kimondta: a Fordjuk az útszakaszon megengedett 60 km/órás sebesség helyett 50-54-gyel haladt, amikor a velük szemben lévő sávból átsodródott a kanyart bevenni képtelen Volvo. A balesetokozó jármű sebessége a hatósági vizsgálat szerint 86-88 km/óra lehetett, sofőrje egyszerűen túl gyorsan hajtott. Későbbi kihallgatása során bevallotta, ő viszont késésben volt a munkahelyéről, ezért szegett szabályt.
Darabokra tört a gerince
Sajnos éppen Andrea ülésénél csapódott be a száguldó Volvo az öreg Fiesta baloldalába. A 17 esztendős kicsi Ford oldala nem volt képes megvédeni a vezető testét, súlyos, nyolc napon túl gyógyuló, maradandó sérüléseket szenvedett a nő.
Több helyen eltört a nyaki gerince, egy csigolyát ki is kellett műteni a testéből, többet csavarokkal rögzítettek. Lebénult mindkét alsó végtagja, megsérült a mellkasa, eltört a medencecsontja, többszörösen eltört a bal karja és a válla.
A baleset utáni hetekben ugyan a karjait sem tudta még mozgatni a kórházban, de viszonylag gyorsan kiderült, hogy a kezei nem bénultak le véglegesen, itt javulás volt várható. Amikor egy évvel később a kirendelt szakértő megállapította Andrea gyakorlatilag véglegesnek tekinthető egészségi állapotát, már egész tűrhetően tudta használni mindkét karját.
Négyféle különböző kártérítés járhat
Nem véletlenül említettük az egyesztendős időtávot, és Andrea egészségi állapotának a rögzítését, ez a dokumentum alapozza meg ugyanis pontosan a balesetokozó kgfb-biztosítója felé benyújtott kárigényt. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint minden Magyarországon közlekedési balesetben megsérült, és nyolc napon túl gyógyuló sérülést elszenvedőnek köteles kártérítést fizetni a vétkes fél járművének a biztosítója. Ez vonatkozik az elgázolt gyalogosra és minden jármű vezetőjére vagy utasára a kerékpárostól az autósokon át a karambolozó buszon utazókig.
2021-ben bő 14 ezer személysérüléses közlekedési baleset történt a hazai úthálózaton, általában 18-20 ezer áldozat sérül meg ezekben évente az ORFK hivatalos adatbázisai szerint. Nem ismerünk erről hivatalos statisztikát, de a súlyos sérüléssel járó esetekben jogi képviseletet ellátó ügyvédek szerint ezeknek meglehetősen kis százalékában kapnak átfogó kártérítést a sérültek, ezért is foglalkozik ilyen ügyek ismertetésével a Vezess.
Azt mindenki érti, hogy autótörésnél a kgfb alapján mikor és kinek fizet a biztosító, azt viszont ma Magyarországon nagyon kevesen tudják, hogy ennek az évi 18-20 ezer embernek is jár kártérítés. Sőt, a családtagjaiknak is járhat. Az autó anyagi kára mellett az egészségügyi károsodásukra és annak következményeire is. Akár még akkor is, ha részben okozója a járművezető/gyalogos/kerékpáros a saját sérülését (is) eredményező balesetnek, de abban az esetben is egyértelműen megilleti biztosítói kártérítés, ha mondjuk az őt elütő járműnek még kötelező felelősségbiztosítása sem volt.
Négyféle jogcímen járhat kártérítés. A „nem vagyoni előleg” még azelőtt utalható, hogy egy balesetben komolyabban megsérült ember végleges állapotáról a baleset után egy évvel orvosi jelentés készül, ez egyfajta gyors segítség, ahogy a neve mondja, előleg. A „vagyoni kártérítés” gyakorlatilag az ápolásra, kezelésre, rehabilitációra a sérült vagy családja által kifizetett költségek megtérítése járhat a gyógyszerektől az uszodaköltségeken át az elautózott üzemanyag áráig.
Kívülálló számára talán a „sérelemdíj” a legérdekesebb, és talán a legnehezebben forintosítható. Ennek lényege, hogy megpróbálja kompenzálni a sérült személy életéből a baleset következményeként kiesett, ezért az életminőségét csökkentő szokásokat. Egy példa a lehetséges millióból: megrögzött kutyaimádóként Andrea rengeteg szabadidejét töltötte két mentett állatával, havonta három-négy alkalommal egy menhelyen végzett önkéntes munkát. A tragikus balesete után már soha többé nem tud szaladgálni, játszani a kutyáival, ez is egyfajta életminőség-romlás, erre is járhat kártérítés.
A negyedik kártérítési lehetőség pedig a „járadék”. Ha mondjuk valaki élete végéig kezelésre szorul, ápolók segítségére, lelki sérülései állandó gyógyítására, ezért is fizetni kell a biztosítónak havi rendszerességgel a fenti három jogcímen felül.
Nagyon fontos, hogy ez a négyféle kártérítés a sérült mellett azon családtagjainak is járhat, akiknek a baleset következtében költségeik támadtak, vagy bármilyen módon megváltozott az életük. Andreának férje van, akivel közösen nevelnek egy, a baleset idején még csak négyéves kislányt.
Megvehető pénzért a büntetlen előélet
Keveset hallani a kártérítés lehetősége mellett a mediációról. Nyolc napon túli sérüléses baleseteket büntetőeljárás követi, ilyenkor a rendőrök elvileg megkérdezik a sértettet és a sérülés okozóját, hogy szeretnének-e mediációt. Ez egyfajta személyes átbeszélése a történteknek egy kormányhivatal mediátorának irányításával.
„Olyan, mint a bírósági tárgyalás, de mégsem az. Egyfajta kerekasztal-beszélgetés, ahol ha a felek meg tudnak egyezni valamiben, akkor azt a mediátor határozatba foglalja, megtörténik a közös jogcselekmény, és felmentik az okozót a baleset elkövetése alól. Legtöbbször pénzt kérnek a sértettek, és akinek van, annak nyilván megéri, hogy ne induljon ellene büntetőeljárás, de tulajdonképpen akármi más kérhető. Térdre ereszkedve kérjen tőle bocsánatot a másik fél vagy ássa fel a kertjét” – mondja Boros Árpád ügyvéd.
Nem minden esetben él a mediáció lehetősége, súlyos következményekkel járó vagy halálos baleseteknél nem engedi az ügyészség. Ezeknél már nem vehető meg pénzért a büntetlenség.
Közel 100 millió forintos kártérítési igény
Sajnos a jellemző hazai gyakorlat szerint vagy meg sem keresik a biztosítók a sérülteket, vagy valamilyen összeg átutalásáért cserébe kért aláírással lezárják kártérítési kötelezettségüket. Hogy mindez könnyebben érthető legyen, mondunk egy kitalált példát: elveszíti egy kőműves a lábát egy balesetben, mire a biztosító utal neki 3,5 millió forintot. Örömmel elfogadja az élete végéig botra támaszkodó mester, holott egy év alatt ennél többet bukik a szakmája feladása miatt, nem számolva a kezelésére fordított költségeket. Egy ilyen összeg a töredékét sem fedezi az ő valódi kárának, márpedig a kártérítés arról szólna. Pontosan össze kell adni a veszteségeket, és azokat ki kell fizetni a sérült és családja részére.
Andreának a kórházi kezelése alatt ajánlották a kártérítési ügyekre specializálódott Dr. Boros Ügyvédi Irodát, akiknek – jelentős tapasztalataik miatt – mi is megírtuk már néhány ügyét. Mivel a súlyos sérülésekkel a lakhelyüktől 60 kilométerre kezelt Andreához naponta járt be, és reggeltől estig mellette volt a vagy a férje, vagy a még aktívan dolgozó szülei, a jogi képviselőjük két lépésben kárelőleges igényt nyújtott be.
Először 2 millió forintot kért az utazások és az egyéb plusz költségek megtérítésére, valamint az ezzel párhuzamos munkabérkiesések miatt, majd 10 millió forintot az otthonuk átalakításra, hogy azt még Andrea hazatérése előtt el tudják végezni. Fontos volt, hogy képes legyen kerekesszékkel közlekedni a házukon kívül és azon belül, valamint a fürdőszoba és a háló átalakítására és speciális ágy vásárlására kellett költeniük.
Egy évvel a baleset után rögzítette a szakértő Andrea véglegesnek tűnő egészségi állapotát, sajnálatos maradandó fogyatékosságait, többek között, hogy deréktól lefelé lebénult a szervezete. Az életvitelében bekövetkezett drámai változásokat nem vitatta a biztosító, meglehetősen súlyos már az is, hogy a háromfős családjában a balesettől kezdve ő már nem képes többé dolgozni, pénzt keresni, valamint sajnálatos módon a kisgyerekük nevelésében sem tud már soha úgy részt venni, mint tette korábban. Mint a harmincas édesanyák.
Többek között ezek miatt is 90 millió forint egyszeri átutalását kérte Andrea részére a kártérítési kérelme, valamint 2,5-2,5 millió forint megfizetését a férje, valamint az édesanyja és az édesapja részére. Általában 2-3 évig is elhúzódnak a súlyos sérülések kártérítési ügyei, amelyek Boros Árpád tapasztalatai szerint egyrészt olykor már-már alkudozásba torkollanak közte és a biztosítók illetékes vezetői között, másrészt közben – és gyakran – a kért összeg töredékét utalnák csupán a cégek.
Ezzel szemben Andrea ügye szokatlanul gyorsan lezárult, a biztosító 80 millió forint sérelemdíj átutalását ajánlotta az áldozatnak, valamint 2-2 millió forint megfizetését a párjának és a szüleinek. A család elfogadta az összegeket.