A Világgazdasági Fórum becslése szerint évente nagyjából 5 millió tonna avokádót fogyaszt az emberiség. A szám az elmúlt évtizedekben lőtt így ki, az eredetileg Közép-Amerikában honos gyümölcs mára népszerű fogyasztási cikké vált. Kijelenthető, hogy túlságosan is, ugyanis a megnövekedett avokádóigények miatt erdőket vágnak ki a gyümölcstermesztéshez, ráadásul a növény igencsak vízigényes is. Összességében fenntarthatatlan az avokádótermesztés: egyetlen gyümölcshöz 70 liter vizet használnak fel, melyhez 400 gramm szén-dioxid-kibocsátás tartozik.
Ezek az adatok ösztönözték arra egy londoni élelmiszeripari suli diákját, hogy egy élelmiszermérnökkel összefogva megalkossák az ecovadót, az ökoavokádót, mely fenntarthatóbb az eredetinél. A projekt komoly kihívást jelentett, ugyanis csak és kizárólag helyi forrásból származó alapanyagokat szerettek volna felhasználni az avokádópótlékhoz.
Végül ez összejött nekik, és első ránézésre nem is látni komoly különbséget az igazi és az álgyümölcs között. A zöld héj színezett méhviaszból készült, a gyümölcs húsának alapja pedig bab, melyet mogyoróval, almával és repceolajjal kevertek össze, így állagban is közel olyan lett az eredmény, mintha igazi avokádóról lenne szó.
Íz terén már nem feltétlenül beszélhetünk hasonlóságról, a gyümölcshús a leírások szerint eléggé diós, így nem lehet tökéletes helyettesítőről beszélni, emellett a gyümölcs magját is egész diókkal, illetve gesztenyével helyettesítették. Egyelőre nincs szó róla, hogy a vizsgaanyagként elkészült ecovadót a boltokban is forgalmazzák, de lehet, hogy egy napon erre is sor kerül majd.
