Napjainkban nem sok mindent kezdünk azzal a rengeteg használt autógumival, melyeket évről évre kidobunk. Az abroncsok egy részét újrahasznosítják pl. játszótereken vagy útépítéseknél az aszfaltba keverve, de ez a mennyiség elhanyagolható, ha a globális képet nézzük.
Csak Ausztráliában például évi 55 millió gumiabroncs végzi a szemétben, melyek nagy része több száz évig szinte változatlan formában áll a természetben, szennyezve azt. A Dél-ausztráliai Egyetem kutatói azonban lehetőséget látnak ebben, és úgy döntöttek, megpróbálnak valamit kezdeni a nagyjából évi 450 ezer tonnára tehető szeméttel.
Használtgumi-lerakat Spanyolországban (2014-es fénykép)
A kutatók kisebb volumenű építési projektekből kiindulva elkezdték vizsgálni az abroncsokat építőipari alapanyagként. Ahogy arra a kiadott tanulmány egyik szerzője rávilágított, nagyon nem is gondolkodtak eddig a tervezők és az építészek a gumiban mint alapanyagban, ugyanis nem ismerik annak tulajdonságait, nem áll rendelkezésre elegendő információ róla a szakembereknek.
Ezt igyekeztek orvosolni az egyetemen tesztek és vizsgálatok elvégzésével. Az első eredmények szerint a gumifalak homokkal, kartonnal, illetve akár építési törmelékkel, újrahasznosított betonzúzalékkal kombinálva strukturálisan vannak olyan erősek, mint a simán betonból készült társaik. Mellettük szól az is, hogy a külső hatásokkal szemben ellenállóbbak, beleértve az olyanokat is, mint például egy földrengés: a fal kis túlzással vissza tudja nyerni eredeti alakját.
Az eredmények közlését követően a kutatók folytatják a megkezdett munkát, még több adatot szolgáltatva az építőiparnak, bízva abban, hogy az ottani szakemberek lehajolnak majd az abroncsokért, így megoldva a gumiproblémát, mellyel az építkezéseket is fenntarthatóbbá tehetik.
