Minden arról szól most, hogy a gyártók miként küzdenek meg az elektromos hajtású autók fejlesztésével, gyártásával, az akkumulátortechnológiával, és főként arról beszélnek, milyen új világot hoz ez a márkák életébe. Jönnek az új arculatok, amorf, meghatározhatatlan kategóriájú elektromos autók, látszólag új életet kezd a Mercedes és a BMW is, nem tehetnek mást.
Akkora változáson talán még nem ment át az autóipar, mint ami most zajlik, és ennek a nagy része kényszer. Ha tehetnék, mindenki azzal foglalkozna, amihez a legjobban ért, és amennyit csak lehet, annyit tolnának még bele a csúcssportmodellek fejlesztésébe, hogy ha ezek lesznek az utolsók, akkor igazán nagyot szóljanak. 30 éves fejjel nem érzem magamat öregnek, de annyira fiatalnak sem, hogy értékelni tudjam az érkező új világot, amikor még olyan autókra képesek a gyártók, mint a BMW M850i és a Mercedes-AMG SL 55. Ők itt ketten most nem konkurensek, együtt mutatják meg, miről szól az a világ, amit úgy hívunk, hogy autózás.
Rajongani lehet a dizájnjukért
Szemmel láthatóan nem fedi egymást a két autó kategóriája, más karakterek, miközben egy rakás közös pontjuk is akad. Például az, hogy képesek megállítani maguk körül az időt. Ha begurul valaki egy ilyen 8-as kabrióval a hotel, a színház vagy a kikötő elé, sokáig csak a hosszú géptetőt látjuk érkezni, közben az autóból meg van még utána vagy három méter. A 8-ast már ismerjük külsőre, de a Mercedes SL elég friss karakter.
Részletesen ebben a cikkben olvashattok az SL 55-ről Szörényi Andris tollából:
Ötvözték benne az SL-generációk eleganciáját, miközben ott az AMG-vonal is az SLS-sel és a GT-vel. Ilyen felmenők után egy közös modellt alkotni nem egyszerű, luxuskabrióba kellene kellő mennyiségű sportautósságot csempészni. A lágy formákhoz a 21 colos, klasszikus pókhálós sportfelni és a Panamericana-hűtőmaszk adja meg azt az élt, amitől egy kicsit karcos, mocskos lesz az SL. Komoly ez a kontraszt, elsőre nehéz eldönteni, mi is ő valójában, de végső soron pont azt látjuk, amit a gyártó is tervezett, a két modell generációjának közös utódját.
Kicsit porschés az SL 55 hátsó nézete, a fara magas, így a hátul ülők is magasan ülnek. Mindkettőnek menet közben is nyitható-zárható a vászonteteje, a BMW-ben 50, az AMG-ben 60 km/óráig
Miközben végletekig tökéletesnek tűnik a formája, belerondítanak a képbe olyan részletek, mint az első sárvédők kamulégrostélyai és a feliratok, valamint az, hogy hasonlít más modellekhez. A kerek, tömzsi far szinte Porsche 911, szemből pedig a 8-as és az SL teljesen azonos arcot vág. Agresszívek, fölényesek, trapéz formájúak a hűtőrácsaik és a fényszórók is megszólalásig hasonlítanak. Ennél azonban nincs több közös vonásuk, a 8-as első ránézésre is nagyobb autó.
Luxusautósabb a hosszan elnyúló farával, kevésbé a sportosság, mintsem a hosszú távú kényelmes utazás jut róla eszünkbe. A 8-as egy GT, míg az SL rendesen sportautós hatást kelt, feszültség járja át, míg a BMW nyugalmat áraszt. Nem kerüli a feltűnést a 8-as sem, csak másként csinálja, mint az SL. A tesztautót ráadásul jól feldobták 20 colos M-es felnikkel és szénszálas csomaggal is, de szerencsére megmaradtak a vesék szaténfényű keretei és a krómozott ablakkeretek is.
Kamu légrostélyok. Ne már!
Mit nekem utastér – ez fedélzet!
Világít a világos bőrkárpit mindkét autóban, így nem vesznek el a részletek, a textúrák és a kidolgozás sem. Négy fejtámla ágaskodik felfelé mindkettőből, de az SL-ben már csak jelzésértékkel. Egyrészt mert a lenyitott tető púpja magas, másrészt mert nem is igazán fontos a hátsó sor. Korábban az SL az R129-ben mutatott utoljára hátsó üléskezdeményeket, az AMG-kben pedig sosem volt, így különös, hogy most újra ezzel próbálkozik a márka, kevés sikerrel.
Az új SL-nek nem lenne szüksége a második sorra. Felnőtteknek használhatatlan a meredek háttámla és a nem létező lábtér miatt, legfeljebb gyerekek tudnak beülni. Egy felnőtt utas feje hátul magasabbra kerül, mint a szélvédő kerete, csukott tetővel be sem tud ülni. Teljesen egyértelműen az első két ülésről szól ez a kabrió.
A BMW M850i Cabrióról részletesen itt olvashatsz:
Csodás a beltér dizájnja, a világos kárpittól is gyönyörű
Meghatározni egyáltalán nem könnyű, meddig nevezünk 2+2 ülésesnek és honnan négyülésesnek egy ilyen kupét vagy kabriót. Ha az SL 2+2-es, akkor a 8-as már négyüléses. Ebben sem fejedelmi a helykínálat, de ha magam mögé be akarok ülni, akkor végül is be tudok, és még a tetőt is be lehet zárni, nem fogja a fejem bánni. Itt láthatóan számoltak hátsó utasokkkal, mert a Bang&Olufsen hifi hangszórói itt is kaptak megvilágítást, és a fejtámlák is teljes értékűek.
Csúcskategóriás kabriókban nem kaphat kevesebbet az ember a legjobbnál és a legfrissebbnél. Az SL pedig olyat tud, amit eddig Mercedesek nem: dönthető a középkonzol 15 colos kijelzője, ha épp rásütne a nap a francia Riviérán. Más kérdés, hogy teljesen felállítva majdnem függőleges, így túl közel kerül, kezelni már nem olyan kényelmes, mint nyugalmi állapotban. A kijelző a központ, ez nem is lehet kérdés, annyira az, hogy még a tetőt is erről kell nyitni. Egy fizikai gombbal hozható elő a tető nyitómenüje és csúszkája, amit nyomva kell tartani a nyitáshoz és a záráshoz. A feladat nem egyszerű, de más nem is csinálja így.
Klasszikus BMW elemekkel találkozunk a 8-asban
Utánozhatatlan a légbeömlők turbinaformája és a műszeregység beépítése is izgalmas, a kijelző két oldalán kapott csak árnyékolót, mintha egyetlen klasszikus csőműszerbe néznénk, ami kicsit szélesre nőtt. Kifogástalan a minőségérzet, fémből van az, ami fémnek tűnik és olyan rejtett helyekről is hangulatfény dereng, ahonnan nem is számítanánk rá.
Mindketten nagyon erősek, ha a hangulatról van szó, a színskála temérdek árnyalatában ragyoghat az utastér, de az igazi egyéniségeknek a Mercedes lesz a nyerő, mert a 8-asban meghatározott színekből választhatunk. Kevésbé különleges a megjelenés és a hangulat a 8-as kabrióban. Pont olyanok a formák, a megoldások, a részletek és az anyagok, mint bármelyik BMW-ben, és éppen ez a pozitív és a negatív oldala is. Aki nem akar többet, hanem épp a tisztességes BMW-élményért jön, annak több mint kielégítő válasz a 8-as, akik többre számítanak, máshol kopogtassanak.
Jól passzolnak a fém borítások a bőrhöz
Azt viszont tökéletesen hozza, amit elvárunk tőle. Az ergonómia ismerős, bár a multimédia kijelzője érintős, nincs szükség rá, mert az iDrive-val tökéletesen kezelhető. Így jóval messzebb is került a kijelző, mint az SL-ben, nem kell oldalra pillantanunk, ha látni akarjuk, pontosan a látómezőnkbe esik. Nem változtatható a műszeregység grafikája, vagy a kijelző dőlésszöge és a légbeömlőket sem világítja meg hangulatfény. Cserébe még az ajtózsebek és a napellenzők is pompás merinóbőrbe vannak kötve.
A szellőztethető és fűthető első ülések nem maradhatnak ki egy ilyen kabrióból, a nyári hőség után pedig az őszi hűs szellőre is kell gondolni, mindkettőben nyakra fújt meleg levegő is kérhető. Egyaránt 15 másodperc alatt szabadulhatunk meg a tetejüktől, a szélfogó háló berakása viszont mindkettőben kézi. Az SL-ben ez egy törékenyebbnek tűnő, többfelé hajló alkatrész, miután a csomagtartója is nagyon szűkös a tárolásához, az erősítése viszont masszívabb. Mindkettőben bőven 130-as tempó fölött is autózhatunk nyitott tetővel, akkor is éppen csak borzolni fogja a hajunkat a szél.
Állítható a kijelző dőlésszöge, de egy idő után tűzforró a képernyő és a komplett középkonzol is
Hedonizmus, pazarlás és örömkönnyek
Azért léteznek, hogy a luxus és kényelem mellett örömkönnyekké változtassanak minden egyes csepp benzint. Ezek még igazi hedonista V8-asok töméntelen erővel, nyomatékkal, ami a másodpercek vadászatára szól. Élmény és élmény között viszont van különbség, ami csak azonos helyen és időben fog feltűnni a kettő között.
Ilyen kategóriájú autóknak közúton lehetetlen megtalálni a határait. Kiismerni őket azonban elég egy kanyargósabb útszakasz gyorsabb kanyarokkal és szintkülönbségekkel. Ha nem hagyjuk el az országot, olyan utakon szeretünk mi is autózni a leginkább, mint Szentendre–Lepence, Dobogókő, Bajna–Héreg, vagy épp Gomba–Sülysáp, de igazi mámor Mátraházát megtámadni egy SL 55-tel vagy egy M850i-vel.
4,4 és 4,0 literes duplaturbós V8-asok 530 és 476 lóerővel
Két dübörgő V8-as, fejenként két turbó, összkerékhajtás, elektronikusan vezérelt sport-differenciálművek és sportabroncsok. Michelin Pilot Sport 4 S az SL-en, Pirelli P Zero a 8-ason, közülük helyből meg lehet mondani, melyik teljesít majd jobban, de ebben a felállásban most ez az előrejelzés is borulni látszik.
Tökéletes vezetési pozíciók, mindkettőben nagyon alacsonyan ülünk, távol az első tengelytől, és a horizont nagy részét kitakarja a műszerfal vagy épp a géptető. Csak a lényeget látjuk magunk előtt, azt, hogy merre megy az út, minden másról meséljen a kormányzás és a futómű, a technikában szeretünk olvasni, aki pedig látni szeret, válasszon SUV-t.
Szörnyen éles, nagyon karcos karakterű, kevésbé könnyen kiismerhető sportautó az SL, miközben hosszú útra is jó lehet, ha bírjuk a keményet
Karcos hangjával betölti a teret az SL, ekkora kontrasztra talán nem is számítanánk. Megsúgnak belőle valamit a felnik és a kivillanó hatalmas féktárcsák, a V8-as szörcsögésére és a turbók lefújószelepeinek tüsszögésére nem lehet felkészülni. Beránt a gépszerű élmény, szinte csak kapaszkodsz a hátán az első pár kanyarban, nem egyszerű felvenni vele a lépést. Borotvaéles a motor gázreakciója, ha a kilencfokozatú váltó néha lustálkodik is, lassúnak egyáltalán nem nevezhető.
Sokszor korán pakolgatja fel a fokozatokat, idegesen már a következőre készül a házi fejlesztésű dupla kuplungos, és mire jólesően kihúzatnánk a V8-at, már vissza is esett a fordulatszám. Mindig egy lépéssel előttünk próbál járni, siet, mintha nem az élményért jöttünk volna, hanem a leggyorsabb szakasz címért. Kapkodós a nagy menés, sokkal több idő kell ahhoz, hogy kiismerjük, nem elég pár kör, menjünk még!
| BMW M850i xDrive Cabrio | Mercedes-AMG SL 55 | |
| Motor | 4395 ccm | 3982 ccm |
| Teljesítmény | 530 LE/5500-6000 | 476 LE/5500-6500 |
| Nyomaték | 750 Nm/1800-4600 | 700 Nm/2250-4500 |
| Gyorsulás | 4,1 s | 3,9 s |
| Végsebesség | 250 km/h | 295 km/h |
| Fogyasztás | 11-10,7 l/100 km | 11,8-12,7 l/100 km |
| Fogyasztás a közös tesztkörön | 32 l/100 km | 30 l/100 km |
Nem teljesen jó a pozíciója, kicsit magasan van a jóhoz képest, a fogása remek, kicsit talán túl ideges a reakciója
Igazi 4Matic+ az összkerékhajtás alatta, vagyis állandó, de minél sportosabbra vesszük a menetmódot és a kipörgésgátlót, annál több nyomatékot hagy hátul. Biztonságból mindig megvan az első hajtás, amint csúszik a hátulja, olyan gyorsan tolja előre a lehető legtöbb nyomatékot, hogy észrevenni sincs időnk, mi történik, csak az eredményét kapjuk, ami masszív orrtolás lehet. Óvatos gázadásokat követel, megfontolt fordulásokat, de sokszor még úgy sem érezhető eléggé, mennyire lenne szükség.
Mesél a kormányzás, pontosan tart a futómű, a motor agressziója, a váltó sietsége és az összkerékhajtás kapkodása miatt viszont sok marad benne egy-egy kanyarban. Főként a bizalom hiányzik belőle. Pillanatok alatt képes tapadásból csúszásba átesni, a Michelinek fogják, de a hirtelen erő még a legjobbakat is elgáncsolja. 476 lóerős a motor, gyengébb, mint a BMW, ám könnyebb is, így a tempó semmivel nem lassabb, de a kapkodás miatt épp az marad halvány, amiért jöttünk, a tiszta autózás élménye.
Klasszikus motorsportos utalás a BBS mintás, központi anyásnak álcázott felni az SL-en
Ebben pedig a 8-as elképesztő módon brillírozik. 530 lóerős az M850i V8-as dupla turbós motorja, de már alapjárati hangjával sem egy ijesztő jelenség. Halkan dörmög, Sport módra váltva pedig mély szeletelésre vált. Ha az SL a szólógitár egy rockkoncerten, az M850i a basszus. Nem szól az arcunkba, de a tüdőnkben érezzük a hangerejét. Ilyen a 8-as V8-asa és a sportkipufogórendszer, mélyen szól, váltáskor rövid hatásszünet, majd egy vákuumszerű szippantással újra szól a kipufogó.
A 8-assal szinte 100%-ban sikerül megvalósítani az elképzeléseinket. Nincs kérdés a kanyar előtt és nem marad kérdés utána sem. Nagy fékre két-három fokozatot is visszapakol, a kanyar csúcspontján így megvan a tökéletes fokozat, kifelé pedig engedi forogni a V8-ast. A viselkedése is tűpontos, hiába nagy autó, beszédes a futómű és a kormányzás, sem befelé, sem kifelé nem tolja az orrát kanyarban, és a csúcsponton adott pici gáztöbblet és kormánymozdulat pedig pontosan azt okozza, amit várunk tőle; keresztben hagyjuk el a helyszínt.
Sokkal inkább GT az M850i, papíron lassabb, valójában durván gyors és sokkal kiegyensúlyozottabb, kiismerhetőbb az SL-nél
Most nem szerepeltek rosszul a P Zerók sem, talán a 40 Celsius-fokos levegő és a 65-70 fokos aszfalt kombinációja a Pirelliknek épp jó, a Michelineknek pedig már túl meleg, ezt sajnos nem tudni pontosan, ahhoz ugyanazon az autón kellett volna kipróbálnunk őket. A 8-as után nem marad semmiféle hiányérzet. Kiegyensúlyozott, pontos és brutálisan erős, pedig ez nem is az M8-as.
Erős hajtás után egyáltalán nem csoda, hogy az ennyire komoly technika irdatlan mennyiségű hőt termel, de az mégsem jó, ha ezt a beltérben is erősen érezzük. Míg a G14-es BMW-vel teljes nyugalomban közlekedhetünk tovább a csapatás után, élvezhetjük a lágy menetszelet 130 fölött is és a hifi hangzását, addig az SL-ben elviselhetetlen forróság uralkodik. Tüzel a középkonzol, éget a fémborítás és árad a hő a központi kijelző felől is.
Az M850i az M8 csúcsmodell alatti, V8-as, 530 lóerős kivitel
Vonulni fenségesen, megérkezni tisztelettel tudnak
Markánsan kétoldalú az M850i, amilyen menést rendez, ahhoz képest a másik oldala egy teljesen hagyományos hétköznapi BMW. Nem túl feszes, lágyan rugózik, ha nem kell éppen betámasztani nagy tempóban, hosszan hajózik a hullámos Megyeri hídon és nulla gördülési zajjal vonul végig az Andrássyn. Szinte eltűnik alattunk, és minden körülöttünk. Marad a karosszéria feszessége és a pontosan tartó sportülés, minden más lágy és könnyed, tökéletesen pihentető, igazi luxusautó.
Sokkal jobban kell szeretni a kemény futóművet és az erős hangokat ahhoz, hogy a Mercedes SL hétköznap is értékelhető legyen. Semmilyen módban nem tud méltósággal átgurulni egy úthibán, a futómű kemény, a fék szintén hirtelen reagál minden mozdulatra, és a V8-as nyugalmi állapotában is harapós. Feszültség járja át az egész autót, ami harmonizál megjelenésével. Mindig ott van benne az a bizsergés, ami átjárja a gerincünket is egy idő után és folyamatosan arra késztet, hogy keressük a lehetőséget a kigyorsításokra, kiugrásokra, ilyen téren sokkal sportosabb a hangulata.
Alapból 295 km/h a Mercedes csúcstempója, 250-et fut a BMW, külön csomagban eresztik el 290-ig
Mást ígér a két kabrió első ránézésre. A BMW M850i a visszafogottabb, az SL 55 az élesebb, és ez igaz is. Ugyanakkor az SL 55 csak éles tud lenni, sokszor brutálisan is az, míg az M850i bevethetőségi tartománya sokkal szélesebb. A nagyon nyugodt utazóautótól az éles, sportos kabrióig mindennel tud szolgálni, amiből a legjobb a pontos, kiismerhető, könnyen uralható vezethetősége. Gyorsabb a Mercedes, kétségkívül mutatósabb, de ha az élményért jövünk, hamarabb jön meg a 8-asban az igazi, amire számítunk. Műszakilag lenyűgözőek, a csomag klasszikus, semmi hibridesítés vagy elektromos bohóckodás, csak a nyers erő és precizitás. Itt a bizonyíték arra, hogy van még néhány fantasztikus benzingőzös évünk. Ezek a műszakilag tetőtől talpig klasszikusnak mondható modellek tartják bennünk a lelket.
A fotózás helyszínét köszönjük az Aeropark Budapestnek!
