Az egymillió kilométert futott autók nem számítanak kirívóan ritkának. Csak épp olyan piacon érik el ezt a futástávot, ahonnan mi kevésbé kapunk hírt, olyan helyen húzzák az igát, ahová már harmad-, negyedkézből kerülnek a kocsik, és tulajdonképpen ezek a hatalmas számok így egyáltalán nem meglepőek.
A legtöbb ilyen kocsiban már amúgy sem lehet követni a kilométerek számát, visszatekert, elromlott mérőműszerekkel kotyognak el a végtelenbe, amíg végül csak lerohad róluk a lemezkabát. Az ilyen, végletekig használt autók sok esetben egyszerű, robosztus dízelmotorral szerelt darabok, olyanok, mint amiről a Deutsche Welle csinált riportot nemrég.
Egy Albániában futó Mercedes-Benz E200-ast és taxisként dolgozó tulajdonosát mutatják be. Az autó láthatóan már kapott az élettől. Fényezése matt, ütött-kopott, de 1 580 000 kilométer után is hűen szolgálja gazdáját. A tulaj állítása szerint semmilyen komoly okból nem kellett még megbontani a motort, egyedül egy hengerfejtömítést kellett cserélni a 15 év alatt, mióta nála van.
Talán ezért szeretik Albániában ennyire a Mercedes klasszikus típusait, az országban több mint 200 ezer darab fut a német gyártó termékeiből.
Kutatás sem kell ahhoz hogy lássuk, a tartósság a fenntartható autógyártás egyik kulcskérdése. Erre mutatnak rá ezek az öreg Mercedesek, amelyek ilyen hosszú életciklusra képesek. Alkatrészeik javát csak egyszer gyártották le, még 1993-ban, azóta nem kellett újabb műszerfalat fröccsönteni műanyagból, nincs szükség komplett padlólemezre. Ebben is rejlik a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, ha a villanymotorokra épített jövő ennyi ideig használható autókat hozna, akkor lépnénk a helyes irányba.
A Mercedes korabeli típusai Afrikában is nagyon népszerűek, a helyi úttalan utakon sem ritka látvány az ilyen sokat futott példány. Ebben a videóban egy Mercedes 190-est láthatunk, amit tényleg a végletekig lepusztítottak, már csak az akarat hajtja, de mégis minden nap össze lehet annyira pakolni, hogy a gazdája elvigyen pár fuvart, és ezzel fenntartsa magát.