Mindig izgalmas dolog egy autószalon, de a nagy nyüzsgésben nem biztos, hogy mindenhez hozzáférsz, rendesen körbe tudod járni, vagy legalább tudsz róla úgy képet csinálni, hogy ne nyúljon bele a fotóba minimum két darab telefont markoló kéz vagy szelfiző pojáca.
Ezért is volt klassz, amikor a Renault már hetekkel az autószalon előtt megmutatta nekünk az új R4-es előfutárának tekinthető tanulmányautót, illetve még hozzácsapott pár darab, az R4 születésnapjára készülő extra kivitelű, szintén az R4-es által inspirált érdekességet is, amiket nyugodtan próbálgathattunk. Plusz beülhettünk a márka egy másik legendás modelljének, az R5-ösnek egy nem evilági változatába, az R5 Turbo 3E-be is.
R5 Turbo 3E
1980-ban mutatta be a Renault a városi kisautóból középmotoros vaddisznóvá faragott R5 Turbo versenyautót, amit később az R5 Turbo 2-es követett a sorban. Most pedig a folytonosság látszatát megtartva itt az R5 Turbo 3E, ami azért egy kicsit mégis más, mint az elődök: villanymotorok hajtják.
Méghozzá a hátsó kerekeit, mindegyiket egy-egy 190 lóerős példány, amelyek közösen 380 lóerőt és 700 Nm-t hoznak össze. A 3,5 másodperces 0-100-as sprint sem rossz, de az igazi mókát a hátsó kerekek kipörgését lehetővé tevő driftmód jelenti.
És ez áll igazán jól a játékautónak látszó, kívül-belül vad színekkel és grafikákkal operáló 1500 kilogrammos járgánynak, ami ránézésre olyan, mint egy jól sikerült R5-karikatúra. A formáról üvölt, hogy rokonok a klasszikus Renault 5-tel, és a dizájn a végletekig túltolja a sportosságot az irgalmatlan széles gumikkal, a színezett plexiablakokkal, és a bitang méretű hátsó szárnnyal, rengeteg ráaggatott akciókamerával, LED-es hangulatvilágítással. További technikai részletek itt olvashatók:
Renault 4EVER Trophy
Más tészta az újkori R4-es, amelynek őse legalább annyira jellegzetes és messziről, szemüveg nélkül is felismerhető, mint az R5-ösé. A több mint 100 országban forgalmazott – a világon 195 és 251 közötti ország található, attól függően, hogy ki melyiket fogadja el, tartja annak – és 8 milliónál is több példányban gyártott modell utódja, illetve annak tanulmányváltozata a Renault 4EVER Trophy már nem hasonlít annyira az eredetire, mint az R5-ösből kitenyésztett, fenti driftgép.
A 4160 milliméter hosszú, 1950 mm széles, 1900 mm magas, 2570 mm-es tengelytávolságú autó már a 4 méteren túli kategóriában próbálhat szerencsét, amikor majd elkészül belőle szériaváltozat. Ez az a kategória, amiben szinte alig van kockázat, szinte mindent el lehet adni, pláne ha még elektromos hajtás is jár a divatos forma mellé. És a 4EVER Trophy esetében jár is, a CMFB-EV platformra épülő tanulmány teljesen elektromos hajtású.
Bár formaterve látszólag messze áll az ősétől – az eredeti R4-es bátran nevezhető korának egyik legpraktikusabb, az összkerékhajtást nem kívánó terepen is elboldoguló, magas építésű, óriási rakterű mindenesének – azért jobban megvizsgálva előtűnnek ismerős részletek, amelyek a 30 évvel ezelőtt kifutott modellen is megtalálhatók voltak.
Ilyen a hátsó lámpa formája, és a C oszlopon lévő ablakot nézegetve is feltűnhet némi hasonlóság, egy kis fantáziával a motorháztetőre költözött kapaszkodókba is beleláthatjuk az eredeti változat elején lévő lökhárítódarabot is, a modern, természetesen LED-es fényszórók is megpróbálnak kerek lámpának látszani, mint amilyenek régen voltak az autó elején.
Renault Suite N°4
A teljesen új tanulmány mellett egy szinte mozgó üvegházzá vagy fényárban úszó lazulópamlaggá alakított, szintén elektromossá varázsolt régi R4-esbe is beülhettünk még a Párizsi Autószalon megnyitója előtt.
A Renault Mathieu Lehanneur formatervezővel együtt álmodott új testet az R4-esnek, amely rikítósárga belsejével, plüsskárpitjával, derékpárnájával nagyon mókás járgány már az első ülésekben ülve is – amúgy megdöbbentően kicsik voltak régen az autók, amivel leginkább ilyenkor szembesülhetünk, amikor 30-60 éves autókba ülünk – de az igazi királyság hátul hemperegni, az üvegtető alatt.
Szerencsére az sem nagy baj, ha valakinek kilóg a lába, mert álló helyzetben az autó hátuljából kihúzható falappal további tér nyerhető a komfortos és stílusos henyéléshez. Orrán kicsit furcsa az összegyűrt alufóliára hasonlító borítás, és a kasztni gránitmosogatókra emléketető textúrája is nagyon egyedi.
Renault Air4
Aki viszont a lazulás helyett egy nagy adag adrenalinra vágyik, annak a terem másik sarkában parkoló, szintén az R4-re hasonlító dobozos, drónszerű valamit ajánlom. A tavaly novemberben bemutatott, karbonból és műanyagból készült quadcopter felnyitható kasztnija egy kerti kempingszéket rejt, ami valószínűleg a tömegcsökkentés miatt ennyire puritán.
A négymotoros, egyszemélyes, apró csomagtartóval is rendelkező Renault Air4 a látszat ellenére állítólag repülni is képes, a 220 kilogrammos jármű az adattáblája szerint legfeljebb 350 méter magasra száll fel, és 2 óráig bírja egy szusszal, amihez 4 darab, egyenként 22 Ah-s lítiumpolimer-akkumulátor adja az energiát.
A négymotoros, négy darab légcsavarral felszerelt jármű maximum 94 km/órás vízszintes sebességre képes az egyenként 96 kg-nyi felhajtóerőt termelő légcsavarokkal. Valószínűleg nem ez lesz a jövő Renault 4-ese, de a látványos jószág jól passzol a modell hatvanadik évfordulójára készülő különféle extrém járgányok sorába.
Mozgóképen az R4 ihlette quadcopter: