Az egyre feszültebb nemzetközi helyzet, a szomszédban zajló háború miatt célponttá váló erőművek, az atommeghajtású tengeralattjárók balesetei, a csernobili atomkatasztrófa és Fukusima óta igazán rossz ötletnek tűnik egy guruló atomerőmű.
Hetven éve viszont minden erőforrást a maghasadásra akartak építeni, a miniatűr atomerőművek voltak a jövő ígéretei. Komolyan próbálkoztak atomhajtású autóval is, a sci-fi-regényekben pedig tényleg minden erről szólt. A hidegháború mindkét oldalán próbálkoztak guruló, mobil megoldásokkal is.
A leningrádi Kirov gyárban például a guruló erőmű projektjén, a TAS-3-ason kezdtek el dolgozni az ötvenes évek végén. Természetesen az elképzelés gyökerei itt is katonai célokig nyúltak vissza, a hatalmas országban stratégiai szempontok szerint, lakatlan területen szétszórt állomások energiaellátását oldották volna meg a lánctalpakon gurítható atomreaktorral.
Annyira komoly volt a terv, hogy minden részletét kidolgozták, nem csak vázlatosan létezett az ötlet. A hatvanas évek elején az első ilyen, 1,5 megawattos erőforrással szerelt jármű már el is kezdte termelni az áramot. Négy darab T-10-es nehéztank alapjaira épített, guruló egységről volt szó. Az első volt maga a reaktor, a második szállította a hűtéshez szolgáló keringetőszivattyúkat, a gőzturbinákat, a harmadik a ténylegesen áramot termelő generátorokat, a negyedik pedig vezérlőteremként szolgált, valamint itt volt a biztonsági és indító dízelgenerátor és az akkumulátorcsomag.
A hatvanas évek végére, tíz év kísérletezés után érezték, hogy ez még nekik is túl kockázatos vállalkozás. Az óriási költségek, a biztonsági problémák miatt végül lefújták a tervet. Ennek ellenére a nyolcvanas években újabb szovjet reaktort állítottak kerékre, ez volt a Pamír-630D. „Egy MAZ-796-os cipelte az »apróságot«, melyet legalább 10 ezer üzemórára (eközben legalább 2000 órát leállás nélkül) terveztek. Naptári élettartama 10 év volt: 7 év tárolás, 3 év működés. Két prototípus épült, de csak az első működött 1985 után, 3668 órát, majd 1987 november 26-án leállították” – Magyar Honvéd magazin
Egyértelműen a csernobili robbanás vetett véget a projektnek, az elgondolás sosem jutott túl a kísérleti szinten, és talán jobb is így.
