Max Verstappen és Lewis Hamilton tavalyi összecsapásáig toronymagasan James Hunt és Niki Lauda világbajnoki párharca volt a legemlékezetesebb, melyet az 1976-os Forma-1-es szezonban vívtak. Számos fordulat jellemezte a brit és az osztrák klasszis küzdelmét, amiben végül a szezonzáró Japán Nagydíj és egyetlenegy pont döntött.
A képre kattintva galéria nyílik!
2013-ban mutatták be a Rush – Hajsza a győzelmért c. filmet, melyet az 1976-os Forma-1-es szezonról készítettek.
2013-ban mutatták be a Rush – Hajsza a győzelmért c. filmet, melyet az 1976-os Forma-1-es szezonról készítettek.
Fotó megosztása:
Ron Howard filmjéhez két McLaren-másolatot is építettek.
Ron Howard filmjéhez két McLaren-másolatot is építettek.
Fotó megosztása:
Az eredeti típust, az M23-at 1973 és 1977 között használta a Forma-1-ben a McLaren.
Az eredeti típust, az M23-at 1973 és 1977 között használta a Forma-1-ben a McLaren.
Fotó megosztása:
83 verseny, 16 győzelem, 14 pole, 10 leggyorsabb kör – ez a McLaren M23 ötszezonos mérlege, amihez Hunt 1976-os bajnoki címe mellett Emerson Fittipaldi 1974-es diadala is hozzátartozik, továbbá a wokingiak a konstruktőri világbajnokságot is megnyerték abban az évben.
83 verseny, 16 győzelem, 14 pole, 10 leggyorsabb kör – ez a McLaren M23 ötszezonos mérlege, amihez Hunt 1976-os bajnoki címe mellett Emerson Fittipaldi 1974-es diadala is hozzátartozik, továbbá a wokingiak a konstruktőri világbajnokságot is megnyerték abban az évben.
Fotó megosztása:
Hunt és Fittipaldi mellett Denny Hulme, Peter Revson, Jochen Mass és Mike Hailwood is versenyzett az autóval.
Hunt és Fittipaldi mellett Denny Hulme, Peter Revson, Jochen Mass és Mike Hailwood is versenyzett az autóval.
Fotó megosztása:
A mostani, közel egytonnás minimumértékekkel szemben szűk fél évszázada még csak fele annyi, nagyjából 500-600 kiló volt egy Forma-1-es autó tömege.
A mostani, közel egytonnás minimumértékekkel szemben szűk fél évszázada még csak fele annyi, nagyjából 500-600 kiló volt egy Forma-1-es autó tömege.
Fotó megosztása:
3,0 literes, V8-as Ford Cosworth volt az M23-as szíve. Akkoriban még a teljesítmény is feleannyi volt, számszerűsítve 472 lóerő. A képeken látható replikához azonban egy soros négyhengeres hajtásláncot használtak.
3,0 literes, V8-as Ford Cosworth volt az M23-as szíve. Akkoriban még a teljesítmény is feleannyi volt, számszerűsítve 472 lóerő. A képeken látható replikához azonban egy soros négyhengeres hajtásláncot használtak.
Fotó megosztása:
1976-ban még belülről is teljesen máshogy nézett ki F1-es autó. A maiakhoz képest a kormánykerék egyszerű, mint a 100-as szög.
1976-ban még belülről is teljesen máshogy nézett ki F1-es autó. A maiakhoz képest a kormánykerék egyszerű, mint a 100-as szög.
Fotó megosztása:
Az is igaz, hogy annak idején még biztonság szempontjából sem képviselték azt a szintet az F1-es gépek, amit napjaink modern érájában.
Az is igaz, hogy annak idején még biztonság szempontjából sem képviselték azt a szintet az F1-es gépek, amit napjaink modern érájában.
Fotó megosztása:
Több évtizeddel később, 2013-ban ezt a harcot dolgozta fel a Rush – Hajsza a győzelemért című akció-sportfilm, Daniel Brühl és Chris Hemsworth főszereplésével. A Ron Howard által rendezett produkcióhoz két másolatot is készítettek Hunt McLarenjéből, az M23-ból, ezek egyike pedig november 12-én, szombaton kelt el a Silverstone Auctions árverésén.
Hunt első és egyetlen bajnoki autójának élethű és életnagyságú másáért közel 69 ezer angol fontot, átszámítva 31,8 millió forintot fizettek.
Ám ez aprópénz ahhoz képest, hogy mostanában milyen összegekért kelnek el az igazi versenyautók:
A McLaren M23-at 1973-ban mutatták be, és a mai napig a wokingi istálló egyik legsikeresebb autójának számít, amit Gordon Coppuck és John Barnard tervezett, ihletet pedig az istálló IndyCar-versenygépéből, az M16-ból merítettek hozzá – írja az autóról a Silodrome.
3,0 literes, V8-as Ford Cosworth volt az M23-as szíve. Akkoriban még a teljesítmény is feleannyi volt, számszerűsítve 472 lóerő. A képeken látható replikához azonban egy soros négyhengeres hajtásláncot használtak.
Az eredeti autót a Ford-Cosworth 3,0 literes, V8-as motorja hajtotta, melynek teljesítménye 472 lóerő volt – az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy az alumínium monocoque-kal együtt a karosszéria akkoriban még csak 575 kilogrammot nyomott. Egészen 1977-ig versenyeztette ezt a típust a McLaren, Hunt elsősége mellett pedig Emerson Fittipaldi második világbajnoki címe is ehhez köthető.
Ezzel szemben az eladásra kínált replikába egy soros négyhengeres, ikerkarburátoros motort helyeztek, de a hajtáslánc mellett a sebességváltó is más: a Hewland FG400 helyett egy Reynard segít az erőátvitelben. Miután az elmúlt egy évtizedben nem igazán használták, alapos üzembe helyezést igényelne, mielőtt újra komolyabb bevetést terveznek vele.
