Az emberek arra emlékeznek, hogy mennyi versenyt és bajnoki címet nyertem, de inkább azt szeretném, hogy arra emlékezzenek, hogy kedves és figyelmes voltam, önmagamat adtam.
Jól összefoglalja Sebastian Vettelt a fenti idézet, mely magától a némettől származik. Szemeink előtt alakult át, velünk együtt nőtt fel vagy éppen öregedett a német, aki először ifjoncként csak megkóstolta, majd habzsolta a sikereket, később pedig érett felnőtté vált, akinek más gondolatok is fontossá váltak a versenyzés mellett.
Pályafutása elején a kölyökképű, bébi-Schuminak kikiáltott pilótán rögtön látszott, hogy tehetséges, már első futamán pontot szerzett beugróként. Ezzel együtt azonban nem egyszer ráhúzták a vizes lepedőt is: formája ingadozott, balesetekbe keveredett, de igen hamar el tudta oszlatni a kételyeket, amikor az energiaitalos cég kisebbik csapatával győzni tudott Monzában 2008-ban.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kérdés sem férhetett ahhoz, hogy 2009-re átviszik a Toro Rossótól a Red Bullhoz: a szabályváltozással felemelkedett az addigi középcsapat, Vettel pedig rendszeres főszereplőjévé vált a dobogókért és győzelmekért zajló csatáknak. Az áttörés 2010-ben jött el: csak egyszer vezette a bajnoki pontversenyt abban az évben, de éppen a legjobbkor, az utolsó futam leintése után.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ekkor beindult a henger: zsinórban négy vb-cím, ami addig tényleg csak a legnagyobbaknak, azaz Juan Manuel Fangiónak, illetve a nagy idolnak és egyben ellenfélnek, Michael Schumachernek jött össze. Az örömbe üröm is vegyült: többször is összezördült csapattársával, Mark Webberrel. Volt, hogy ütközés, a másik autóra átrakott első szárny vagy éppen egy csapatutasítás borította ki a bilit a Red Bullnál.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A négy világbajnoki cím azonban magáért beszélt, feszültség ide vagy oda. 2014-ben azonban megállt a győzelmi henger, az új szabályrendszerre a Mercedes érzett rá a legjobban. Már házon belül sem volt meg az addigi tekintélye új csapattársával, az őt legyőző Daniel Ricciardóval szemben, mint korábban, így követve példaképe, Schumacher karrierútját, átment a Ferrarihoz.
Relatíve jól indult, majd még jobban folytatódott a házasság, de a csúcsra sosem értek fel együtt. 2017-ben és 2018-ban is a bajnoki második hely volt a maximum, amit a két fél kapcsolata eredményezett. Nem akart összejönni a nagy siker, Charles Leclerc érkezésével pedig ismét volt valaki 2019-től kezdve, aki kissé elhomályosította az ekkor már bőven a harmadik X-et taposó Vettelt. A futamgyőzelem-számláló megállt 53-nál, ez az örökranglista 3. helyét jelenti a németnek.
2021-től egy új kezdet reményében az Aston Martinnál folytatta pályafutását, de hamar egyértelművé vált, hogy a csapat nincs azon a szinten, ahol igazán nagy sikereket érhetne el. Ekkor már sokkal többször láthattuk Vettel igazi arcát: az olvasott, humoros, kedves és figyelmes embert, ahogy ő fogalmazott, akinek nemcsak a pilótatársai és közvetlen környezete számít, hanem az egész világ. Az elmúlt években több fontos ügyre felhívta a figyelmet a környezetvédelemtől kezdve az elnyomott nők jogain át egymás elfogadásáig.
16 szezonon át húzódó F1-es karrierje végére gyakorlatilag mindenki megkedvelte Sebastian Vettelt, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy minden pilótatársa elköszönt tőle személyesen, sőt, aki csak ott volt az F1 közelében, az is megtette ezt Abu-Dzabiban. Legyen szó az egykori csapatairól, világbajnoki ellenfelekről vagy éppen a legkellemetlenebb kérdéseket feltevő újságírókról, mind szomorúak, hogy egy ekkora karakter fordít hátat a sportnak, de közben az eddigiekért köszönetet mondva mosolyogva üzenik: Danke Seb!
