„Én kemény rockot szoktam hallgatni az autóban” – ezt a választ adja Géza – nevezzük így az 58 éves férfit – a minimális gyorshajtása okát firtató kérdésre. A későbbi szakértői vizsgálat szerint 42-vel haladt Budapest egyik külső kerületének kertvárosias, de forgalmas központjában, amikor egy háromautós szendvicsbalesetben vált a zsemle két fele között a hússá. Az út szélén egy piros körbe feketével festett 40-es szám volt olvasható a sebességkorlátozó táblán.
Lendületes haladása közben váratlanul a fékbe taposott a Subaruja előtt közlekedő picike Ford, mire gyorsan reagálva ő is próbált megállni, ám beleütközött a Fiesta hátuljába. Ideje sem volt kifújni magát a férfinak a hirtelen jött sokkból, egy másodperc múlva belecsapódott a kocsija farába egy Volvo.
Elölről is, hátulról is összetörték imádott, klasszikus kék Imprezáját. A családja szerint a fémzenénél jobban csak ezt az autót szerette világ életében. Szerencsére mindhárom járműben csak kisebb sérüléseket, pár kék folttal járó ütődéseket szenvedtek el az emberek, mindenkinél nyolc napon belüli gyógyulási idővel.
Rendőrség: tessék fizetni!
A balesetet helyszíni szemle, fotózások, útrajzok és méricskélések követték, majd a rendőrség úgy döntött, hogy a három járművezetőből kettőnek kioszt egy-egy bírságot. A subarus és a volvós egyaránt 60-60 ezer forintos csekket kapott.
Magyarázatként a hatóság azt írta, hogy nem tartottak megfelelő követési távolságot az előttük haladó jármű mögött. „A közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértést követték el ezen cselekményükkel.”
Természetesen az is kiderült viszonylag gyorsan, hogy miért fékezett hirtelen a sorban legelöl haladó Ford vezetője. Úgy döntött, kitesz egy utast. Vagy az utas szólt neki, hogy itt és most! Meglátott egy olyan járdaszakaszt, ahol jónak ítélte ezt a manővert, és a sofőr valóban hirtelen döntéssel, váratlan fékezéssel, de úgy döntött, megáll. A mögötte jövők nem tudtak.
Biztosító: nem fizetünk!
A legkomolyabb anyagi kár természetesen az elöl és hátul is megsérült Subaruban keletkezett. Mindkét ütköző, a két hátsó sárvédő, csomagtérajtó és így tovább, annak ellenére, hogy idősebb kocsiról beszélünk, Géza bőven félmilliósnak gondolta a kárát már az ütközés helyszínén.
Fontos megemlíteni, hogy a balesetnél a Subaru éppenhogy csak belekoccant a Fordba, az érdemi kárt a családtagként kezelt japánban a hátulról érkező becsapódás okozta. Márpedig az ottani sérülésekért a Volvo biztosítója kell, hogy fizessen. Ám ez a biztosító jelezte, egy fillért sem kap tőlük Géza.
Magyarázatként a biztosító úgy érvelt, az ő megítélésük szerint a Subaru vezetője gyakorlatilag alig fékezett ebben a vészhelyzetben. Hirtelen megállása – ami a kocsi hátuljának a sérülését okozta – valójában azért történt, mert belekoccant a Fordba. Eszerint a Ford állította meg, nem a saját fékrendszere. Ha gyorsabban reagálva vészfékez, közölte a biztosító, akkor a lassulása egyenletesebb, így ütközés nélkül meg tudott volna állni a Volvo, és nincs baleset, nincs anyagi kár.
Vagyis a biztosító szerint Géza a hibás, emiatt őket nem terheli fizetési kötelezettség. A férfi azonban nem csak a zenében szereti a keményet, maga sem egy hajlítható személyiség, ügyvédhez fordult.
Ügyvéd: tessék fizetni!
A subarus képviseletét a D.A.S. csoportvezető jogásza, Gombolai Éva látta el, aki elmondta a Vezessnek, hogy három pillérre alapozta a felperesi keresetet. Ebben egyébként 525 ezer forint megfizetését kérte ügyfele számára „veszélyes üzemek találkozásából eredő kártérítés” jogcímen.
Először is arra hivatkozott az ügyvéd, hogy a Volvo vezetője nem tartott megfelelő követési távolságot, amit nem igazán lehet vitatni azok után, hogy a rendőrség emiatt konkrétan bírsággal sújtotta az autóst.
Másrészt Gombolai Éva a saját fegyverét állította szembe a biztosítóval: szerinte semmilyen tény nem igazolja, hogy fékezett volna egyáltalán a Volvo. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szakértői vizsgálat eredménye „nyomszegénynek” nevezte a baleset helyszínét. Közérthetőbben fogalmazva nem voltak féknyomok, aminek a lehetséges magyarázata a három jármű eleve alacsony haladási sebessége.
Harmadrészt a KRESZ azon részére hivatkozott a D.A.S. vezető jogásza, miszerint mindig, minden körülmények között úgy kell autót vezetni, hogy a sofőr képes legyen bármilyen váratlan helyzetben biztonságosan megállni. „Itt tehát megállapítható, hogy a Volvo sofőrje nem kapcsolt időben, késve reagált, azaz ún. cselekvési, észlelési késedelem is bővítette az ügyvéd hivatkozási fegyvertárát” – mondja Gombolai Éva. Ez a baleset egy kimondottan zsúfolt városrészben történt, ahol mindig sok a jármű, sűrűn követik egymást a zebrák, sok a gyalogos, iskola és piac van a közelben és rengeteg bolt, buszmegálló. Emiatt él a 40-es sebességkorlátozás, a forgalom sűrűsége általában 20-30-40 kilométer/órás haladást tesz lehetővé.
A bíróság ítélete ezek után…
Meglehetősen egyértelmű döntés született a bíróságon. Tizenöt napon belül ki kell fizetnie a biztosítónak az 525 ezer forintos kártérítést, plusz némi kamatot, és még a perköltséget is az államnak.
Az ítélet indoklása szerint a Volvo vezetője valóban nem tartotta be a követési távolságot, ráadásul járműve sebessége sem felelt meg a körülményeknek, tágabb értelemben vizsgálva a közlekedési helyzetet és a környezetet, a jármű vezetője nem a körülményeknek megfelelően vezetett.
Eddig nem árultuk el a másik két jármű sebességét.
Az elöl haladó Ford tempóját 30 km/órában határozta meg az utólagos vizsgálat, a mögötte érkező Subaru ugye 42-vel mehetett, a leghátul haladó Volvo pedig 40-nel. Vagyis a két, hátulról ütköző jármű a sebességhatáron billegve közelítette a közlekedési körülményekhez leginkább illő tempóval haladó fordost.
Aki esetleg feltenné a kérdést: a Subaru esetleges 40-es sebessége mellett is minden bizonnyal éppen így tört volna össze mindhárom kocsi. Az más kérdés, mi lett volna, ha mindhárman 30-as tempóval gurulnak.