Húsz évvel ezelőtt ért véget egy korszak, pontosabban egy korszakalkotó modell gyártása a Peugeot-nál: a 106-os több mint tíz éven át tartotta fogva az európai kisautó-vásárlók szívét, karaktere pedig még ugyanannyi ideig határozta meg a márka arculatát.
Az 1990-es évek Európájában fénykorukat élték a kisautók. A márkák egymásra licitálva mutatták be modern típusaikat: némelyek formabontó tojásként vagy csonkolt hasábformaként nyűgözték le a fiatalokat, mások csinos, lekerekített idomokkal játszották ki a cukiság ütőkártyát. A Peugeot azonban egy merőben szokatlan irányt választott 1991-ben.
Megőrizték ugyan a komolyságot adó, egyenes vonalakat, a tetőoszlopoktól kezdve a fényszórókig, gyengéd lekerekítésekkel, finoman levágott sarkokkal tették elegánsabbá, kifinomultabbá a 106-os formáját. Ez a formanyelv nemcsak Európa-szerte volt újszerű, de a Peugeot palettáján is, de később ugyanezt az irányt erősítette a Peugeot 806, a 406 majd a 206.
Az 1970-es években bemutatott Peugeot 104, illetve az 1980-as évek végétől a márka legkisebb típusának számító Peugeot 205 egyaránt mérföldkőnek számítottak a márka történetében. Az innováció jegyében megalkotott 106 rövidebb, de szélesebb és magasabb volt a 205-ösnél, így 3,6 méter alatt maradó, 1996-tól azt valamivel meghaladó hossza ellenére a maga korában tágasnak számított. Robusztus szerkezete és remekül hangolt futóműve egyszerre tette kényelmessé és pontosan vezethetővé; az 1996-os modellfrissítés után pedig olyan modern biztonsági funkciók jelentek meg a fedélzeten, mint a blokkolásgátló vagy a légzsák.
A soros négyhengeres benzin- és dízelmotorokról ekkorra már mindenki tudta, hogy hosszú életűek, strapabíróak, az viszont csak jóval később derült ki, hogy a sebességváltók és a belső tér szerelvényei is hosszabb életűnek bizonyultak annál, amit az ekkoriban gyártott kisautók nyújtottak.
Ehhez a 106-os rendkívül változatos modellpalettája is hozzájárult: egymás után jelentek meg a különleges kivitelű, korlátozott példányszámban gyártott kivitelek. A Peugeot másfél tucatnyi limitált kiadással tartotta folyamatosan reflektorfényben a 106-ost. Ennél is többet tettek a modell híréért a sportváltozatok: a gyártás második évében színre lépő 106 XSI, az egy évvel később debütáló 106 Rallye, majd a modellfrissítés évében érkező 106 S16. Ezek a remekül hangolt, élvezetesen vezethető, optimálisan motorizált sportvariánsok ma keresett és megbecsült gyűjtői darabok, ahogy a ráncfelvarrást követően bemutatott 106 Maxi is.
Egészen más irányt képviselt az 1995-ben bemutatott 106 Electrique, amelyet a maga korában modernnek számító akkumulátoros elektromos hajtáslánccal szereltek fel. A Peugeot komoly reményeket fűzött a 27 lóerős, 90 km/órás végsebességű modellhez, és bár a 100 km hatótávolságú villanyautó valóban kelendőbbnek bizonyult bármely kortársánál, a végül néhány ezer darab eladott példányt nem tekinthették üzleti sikernek.
Mindenesetre a modell elhelyezte a márkát az elektromobilitás térképén, előkészítve a terepet a Peugeot iOnnak, majd napjaink egyik legkeresettebb emissziómentes kisautójának, a Peugeot e-208-asnak.
A Peugeot 106 sikertörténete 12 év és 2,8 millió eladott autó után, 2003-ban ért véget.
A modell megismételhetetlennek bizonyult, közvetlen utódja a Peugeot 107 csak évekkel később, kooperációs gyártásban jelenhetett meg, sokkal lényegretörőbb műszaki tartalommal és kivitelezésben. A Peugeot 106 kifutásával a „mini” kategória fénykora is tovatűnt, az egyre szigorodó biztonsági és környezetvédelmi előírások közepette az ezredforduló után egyre kevésbé rentábilis új modelleket fejleszteni és gyártani a legkisebb személyautó-kategóriában.
