Közel 30 évvel ezelőtt, 1994-ben mutatkozott be a Toyota praktikus szabadidő-autója, a RAV4-es. Jelenleg már az ötödik generációs modellnél tart a típus, amely 2018 őszén érkezett meg, és nemrég egy kisebb frissítésen esett át. Ez a külsőt nem igazán érintette, hacsak az új gyöngyházfehér fényezést nem soroljuk ide, és a hajtáslánc is maradt a régi, a crossover továbbra is öntöltő és külső áramforrásból is tölthető hibrid hajtással kapható. Ami látványos változás, és tényleg a típus előnyére is szolgál, az a fedélzeti rendszer modernizálása volt, ennek keretében a RAV4-es 10,5 colos érintőképernyőt is kapott, amely az Apple CarPlayt vezeték nélkül, míg az AndroidAutót vezetéken csatlakoztatva képes megjeleníteni, és a belépőmodell kivételével a műszerfal is digitális, ennek képernyőmérete 12,3 col.
A legújabb változás pedig a GR Sport csomag megjelenése, amit a Toyota házi tuningcsoportja, a Gazoo Racing hozott össze, akik már számos más Toyota modellből faragtak sportosabb változatot, a Yaristól a Yaris Crosson, a C-HR-en és a Corollán át a Hilux pick-upig. Ezekhez csatlakozott most a RAV4 is a GR Sport kivitellel. De tegyük tisztába, itt csak egy extra felszereltségi szintről van szó, leginkább a megjelenésben vannak kisebb-nagyobb változások, több lóerőt, vadállati menetteljesítményeket nem érdemes keresni a RAV4 adatlapján. Pedig tudnak ők olyan szörnyeket is tenyészteni, mint amilyen a Yaris GR – csak ott a névben nem szerepel a Sport szó.
GR embléma a kormány alján
Hogy január vége felé izgalmas körülmények között próbálhassuk ki az összkerékhajtású, magas építésű crossovert, egész Svédországig repültünk, ahol havon, jégen, metsző fagyban, barátságtalan körülmények között vezethettük a hibrid és PHEV RAV4-eseket. Ha már megvan a 195 milliméteres szabad hasmagasság és az 50 centis gázlómélység, az összkerékhajtással megspékelve.
Mitől GR Sport?
Külsőre a háromdimenziós hatást keltő GR G mintás hűtőrács különbözteti meg a GR Sport kivitelt a többitől, és ez a minta látható a ködfényszórók nagyobbra rajzolt kereténél is. Hátul a fényszórók között húzódó, fényes fekete betét új, illetve különleges 19 colos felnit, és elöl-hátul apró GR emblémákat is tartalmaz a csomag. Az utastérben az első ülések fejtámláin dombornyomott formában látható a GR logó, ami a kormányra és a szőnyegre is felkerült. Ezenkívül még néhány elem színe tér el a megszokottól.
Más a hűtőmaszk, és ott a GR logó is
De nemcsak megjelenésben, hanem vezetési élményben is mást ad a GR Sport változat. Ami leginkább érezhető, hogy a rugók merevebbek lettek, amitől sportosabbnak érződik az autó. A plug-in hibrid modellnél a rugóállandók elöl 30-ról 36 N/mm-re, hátul pedig 49-ről 55 N/mm-re nőttek, míg a hibrid GR Sport esetében a 28-ról 30-ra és 40-ről 46 N/mm-re nőttek az értékek. Mindkét változat alapját a 2487 köbcentiméteres soros, négyhengeres benzinmotor adja, a hibridben fokozatmentes rendszerrel, és 178 lóerős csúcsteljesítménnyel, míg a PHEV 185 lóerős, és hatfokozatú, automatikus váltó dolgozik benne. Tisztán elektromos hajtással egy töltéssel 75 kilométert képes megtenni, és 135 km/órás tempóig tart ki egyedül a villanymotor.
Papíron akár 75 kilométert is elmegy elektromos hajtással
Szöges gumi
Északon, ahol a felmelegedés ellenére is rengeteg a hó, és az év jelentős részében jég borítja az utakat, gyakori a szöges gumi. Mi is ilyenekkel vezettük a RAV4-eket, ami teljesen valószínűtlen érzés, ugyanis tükörjégen is különösebb nehézség nélkül lehetett így közlekedni. Svédországban ugyan nem kötelező – csak a téli abroncs -, de erősen ajánlott a szöges abroncsok használata, amikkel egészen április 16-ig lehet legálisan közlekedni a közutakon.
A szöges gumi jégen varázslatos
Persze, hogy mikor érdemes visszaváltani nyárira, azt nagyban befolyásolja, hogy Svédországban merre lakik az autós, hiszen az ország 1600 kilométer hosszú, észak-déli irányban, így egész nagy különbségek lehetnek az időjárásban is. Papíron szeptember 30-ától lehet feldobni a szöges gumit, hacsak nem jön meg hamarabb a tél, hóval, faggyal, jéggel, a téli abroncs pedig december 1. és március 31-e között kötelező, ha télies az időjárás.
Tanulságos, hogy a svédek nem hülyék, ha májusban arra kelsz, hogy lefagyott a fél megye, akkor bátran elindulhatsz szöges abronccsal is. Az észszerűség felülírja a meghatározott idősávokat, így decemberben is lehet nyári gumival autózni, az évszaknak nem megfelelő, enyhébb időjárásban. Lényeg, hogy biztonságban legyél, legyen a többi közlekedő. Ja, és még valami, Svédországban a négy évszakos abroncs nem szabályos télen. Nyáron persze lehet, de akkor meg minek.
A jégen tilos megállni, és legfeljebb 30-cal lehet csapatni
Irány a jég!
Érdekes, hogy a legtöbb országban a tél megnehezíti a közlekedést, Svédországban viszont van, ahol egyszerűbb autózni a fagy beálltával. Számos tó, és a Balti-tenger kevésbé sós vizű, parthoz közeli részei is befagynak ilyenkor, és ahol nyáron komp szállítja az autókat, ott télen egyszerűen a jégen autózva lehet közlekedni a szárazföld és a szigetek között, amivel akár órákat is lehet spórolni az utazási időn. Luleå környékén januárban úgy 25 kilométernyi jégutat jelölnek ki, ami nemcsak megkönnyíti a közlekedést, de kalandnak sem utolsó ezeken az utakon vezetni.
A navigáció simán tervez a komp útvonalán is, jégen
Persze a jégen autózásnak különleges szabályai vannak, legfeljebb 2-4 tonna körüli járművek hajthatnak a jellemzően 50 centiméter vastagságú jégre, és legfeljebb 30 km/órás sebességgel lehet rajta autózni. A jégvastagságot naponta ellenőrzik, és annak figyelembevételével változtatnak a súlykorlátozáson. Érthető módon tilos megállni, parkolni, és két jármű között is a megszokottnál sokkal nagyobb, legalább 50 méteres követési távolságot kell tartani, és a helyiek a biztonsági övet is kicsatoltatták velünk. Ugyan azon már a Bajkál-tó jegén autózva is eltöprengtünk, hogy ez mennyire jó ötlet, de itt kisebb volt a tempó, így hallgattunk a tanácsra és hanyagoltuk az övhasználatot.
De nemcsak autóval lehet télen közlekedni, hanem kutyaszánnal, motoros szánnal is. A kutyaszán a kevésbé szórakoztató módszer – bár aki amúgy is rajong az állatokért, az ezt biztos másként érzi -, mindenesetre ez is érdekes, mert a kutyák elképesztő összhangban dolgoznak, és érthetetlen módon a jégen is remekül elboldogulnak. Egyedül az kellemetlen ebben, hogy a passzív ücsörgés közben hamar odafagy az ember a szánkóhoz.
Aránylag kevés kutya is lazán elhúz egy halom potyautast
Jóval nagyobb izgalmakat ígér a hagyományos belső égésű motorral hajtott motoros szán. Ugyan fontos a környezetvédelem, meg a zöldüzem, de ebben a műfajban egyelőre tartja magát a benzin. Annyira nem lenne praktikus a nehéz, akkumulátorcsomagokkal telepakolt hibrid vagy elektromos motoros szán a sarkvidéken, és valószínűleg a töltősűrűség is igen messze van az ideálistól.
Rövid eligazítást kapunk, mielőtt indulnánk, mert a látszat ellenére itt egyáltalán nem elég csupán a kormányt fordítani, muszáj testtel is besegíteni a kanyarodáskor. Oktatónk szerint „dühösen, mérgesen” kell belemenni egy kanyarodásba, mi ezt inkább határozottra fordítottuk le. Lényeg, hogy a vezetőnek és a háta mögött ücsörgő utasának is folyamatosan dolgozni kell menet közben. Az első néhány perc különösen izgalmas, ami vegyesen köszönhető a szokatlan viselkedésnek – tényleg nem arra megy a járgány, amerre a kormányt fordítják – és a felázott hónak. Néhol 20-30 centi mély olvadt hókásán vágunk át, amit féloldalasan elkapva hajlamos rendesen megdőlni a szán. Közben meg fröcsög a hólé mindenhová.
Kevés jobb közlekedési eszköz van a hójáráshoz ennél
Öt perc összeszokás után már valóban élmény a száguldás. A felboruláson és a társaid eltiprásán kívül sok veszély nem fenyeget a hómezőn, mivel nincs minek nekimenni, és a domborzat is aránylag kiszámítható. Ha pedig tapasztalt túravezető áll a csoport élén, akkor a jég sem okozhat meglepetést. Hiába vannak kemény mínuszok, és hiába megyünk érzésre 200-zal, a valóságban pedig 60-70 km/órás tempóval, a szélvédő megvéd a hótól, fagytól, a fűthető markolat pedig olyan durván forró, hogy a dupla kesztyűn keresztül is szinte éget. Természetesen az ülések is fűthetők, és a vezető térdére is meleg levegőt fúj a motoros szán, így egyáltalán nem kellemetlen a száguldás.
Órákig elvan rajta az ember, egyáltalán nem kellemetlen a hideg
Fények
Svédországban kötelező felkapcsolni a tompított fényt elinduláskor – nem véletlen, hogy a svéd gyártmányú autók már évtizedekkel ezelőtt tudták azt, hogy a gyújtás ráadása után felkapcsolták a tompítottat -, de ezt még extra lámpákkal is ki lehet egészíteni. A legviccesebb, hogy páratlan számú extra fényszórót is fel lehet szerelni az autó orrára, amitől idehaza a Mozaik utcában valószínűleg sokkot kapna még a takarítónő is. Igaz, itt nem azért pakolják tele az autót reflektorral, hogy jobban nézzen ki, hanem azért, mert télen irgalmatlan hosszúak az éjszakák és néha még nappal sincs túl sok fény. Rengeteg az erdőn, lakatlan területen át vezető út, ahol olyan termetes jószágok laknak, mint az akár 700 kilogrammosra is megnövő jávorszarvas. Azt pedig nem praktikus elütni, jobb időben észrevenni.
Tipikus svéd autó, szöges gumi, óriási reflektor, és parkolás közben hálózatról tartja magát melegen
Nekünk nappal sikerül összefutni velük, és igazán nagy szerencse volt, hogy a térdig érő hóban ezek a tényleg irdatlan méretű állatok sem képesek csak úgy kiugrani az útra.
