Február második napjához több helyen is kapcsolódik valamilyen időjáráshoz kötődő szokás vagy monda. Nálunk nagyban megy a medvelesés: ha az állat kijön a barlangjából és meglátja az árnyékát, hosszú, elhúzódó télre számíthatunk. Ugyanez a sztori nagyjából az Egyesült Államokban is, csak mormotával.
1993 óta azonban február 2. nemcsak emiatt, hanem az Idétlen időkig miatt is emlékezetes, ahol a főszereplő ellenszenves időjós egy klasszikus időhurokban ragad, és újra, meg újra, meg újra át kell élnie a vidéki mormotás tudósítást annak minden nyűgjével együtt.
Ehhez kapcsolódóan húzott egy zseniálisat a Viasat Film nevű csatorna: február másodikán reggel 6-tól leadták az Idétlen időkiget, majd még kilencszer, hogy teljessé tegyék az időbonyodalmat. A 101 perces film sorozatvetítése másnap hajnali háromkor ért véget.
A hozzászólók többsége vette a poént, sőt, voltak, akik saját bevallásuk szerint többször is megnézték a filmet, valaki pedig a nap során több részletben nézte újra a klasszikussá érett vígjátékot. Egyesek azonban nem értették, mi szükség van erre, vagy hogy miért így ünnepli a mormotanapot a tévécsatorna.
Ami a filmbeli eseményeket illeti, több elmélet is létezik arra, hogy a Bill Murray által megformált meteorológus hányszor élte újra február másodikát. A filmben konkrétan csak 38 nap eseményei láthatóak, de elhangzik egy 414-es szám is egy alkalommal. Az eredeti forgatókönyv írója azt szerette volna, ha 10 ezer évig szenved az időjós, ám a rendező egyszer azt mondta, végül „csak” tíz év a végleges időtartam. Több rajongói elmélet is létezik persze, egyes számítások szerint 12,5 évet, míg egy más metódus szerint 15 nap híján 34 évig tartott az a bizonyos február másodika.
