Neked is a motorkerékpárok jutnak eszedbe, mikor meghallod a Yamaha szót? Nem is csoda, hiszen a cég 1955 óta gyárt kétkerekűeket utcára és versenypályára egyaránt. Az sem számít igazán újdonságnak, hogy csónakmotorok, különböző méretű quadok és motorcsónakok is szerepelnek a kínálatban.

Azt azonban nem sokan tudják, hogy 1992-ben életre hívtak egy utcai sportautót, amiből összesen 3 prototípus készült. De sajnos nem lett sikertörténet.

A Yamaha 1989-ben szállt be a Forma-1-be motorszállítóként, viszont nem az elvárásaiknak megfelelően alakultak a dolgok, így a technológiát és az ott szerzett tapasztalatokat soha nem ültették át utcai használatra. De mindenképpen szerettek volna egy közúti sportautót készíteni, így 1991-ben a Yamaha mérnökei elkezdtek dolgozni az OX99 erőforráson, és a karosszéria elkészítéséhez német segítséget kértek.

Hogyan bukhat meg egy V12-es, 400 lóerős sportautó? 1

Olyan dizájnt szerettek volna, amely egy kicsit sem hasonlít a kor legnépszerűbb utcai sportautóihoz, így felkérték az IAD céget a projekt kivitelezésére (International Automotive Design). Egy év elteltével, 1992-ben elkészült a kétszemélyes prototípus, amiben a második ülés tandem pozícióban helyezkedett el. Ezzel a kialakítással bizony valóban egyediséget értek el, hiszen a benne ülők nem tudták eldönteni hirtelen, hogy egy helikopterben vagy egy zárt robogóban ülnek. Mindenhez hasonlított az érzés, csak autóhoz nem.

Hogyan bukhat meg egy V12-es, 400 lóerős sportautó? 2

Az erőforrás nem maradt le az akkori sportautók mögött, hiszen a 3,5 literes, V12 motor 400 lóerőt tolt ki magából, a maximális fordulat pedig tízezer volt. Mindehez 6 fokozatú manuális váltó és mindössze 1150 kilogramm súly társult. Nulláról szára 3,2 másodperc alatt gyorsult, a végsebessége pedig 350 km/óra körül mozgott.

Hogyan bukhat meg egy V12-es, 400 lóerős sportautó? 3

Hogyan bukhat meg egy V12-es, 400 lóerős sportautó? 4

Végül mikor már majdnem készen volt a gyártásra szánt modell, a projektfelelős IAD nem tudott megegyezni a Yamahával a büdzséről, így az IAD külön folytatta a munkálatokat. Hat hónapos határidőt szabtak maguknak a befejezésre, de mivel akkoriban volt Japán történetének egyik legnagyobb gazdasági válsága, joggal vetették fel a kérdést a cég vezetői, hogy kinek lenne pénze most kicsengetni az OX99-ért 800 ezer dollárt (180 millió forint). Mindezeket mérlegelve 1994-re tolták el a befejezés dátumát, amit végül le is fújtak.

Hogyan bukhat meg egy V12-es, 400 lóerős sportautó? 5