A 20. század derekán New York utcáin – vagy egyéb amerikai nagyvárosban – forgatott, klasszikus mozik kihagyhatatlan szereplője a Checker Taxi. A cég már az 1930-as években uralta az Egyesült Államok taxis szegmensét, a legtöbb társaság számára ők gyártották a kocsikat, az 1950-es évek után pedig teljes egyeduralomra törtek. Ezt leginkább a Marathon típussal érték el, amit 1961-től 1982-ig szinte változatlan formában gyártottak.
Eleinte soros hathengeres motort kaptak, majd 1965-től jöttek a V8-asok is, a 115-300 lóerő közötti teljesítménytartományban. Bár jellegzetes része volt a nagyvárosi utcaképnek, mára nem maradt sok a 3 méteres tengelytávú taxikból, és a maréknyi rajongó mindenféle módszerekkel próbálja életben tartani a fennmaradt példányokat.
Van, aki a teljes alváz és a hajtáslánc cseréjétől sem riad vissza, Mario Dubuc pedig ezt a módszert emelte az eszement szintre, amikor az öreg Checker lemezeit levágta az alvázról, hogy azokat egy szintén szétvágott BMW 7-es (E38) alapjaira ültesse át.
BMW E38
1994-ben jött ki a 7-es BMW nemes és sportos harmadik generációja, az érdemeihez mérten méltatlanul kevéssé ismert Boyke Boyer formatervével. Szemmel láthatóan ő jegyzi az 1990 utáni, E36-os 3-ast is. A korszak nagy újdonsága volt az újrafelhasználhatóság, így ez a modell közel 100 százalékig reciklálható anyagokból készült. Konstrukciós újdonság a négy lengőkaros hátsó futómű és az elektronikusan vezérelt, adaptív lengéscsillapítás.
Komfortextraként a BMW is bevezette a szervozárást a csomagtérhez, amit az ajtókon kínált a korabeli S-osztály, a navigációs rendszer bedobásával viszont megelőzték a fő vetélytársat. Egyes autóalkatrész-katalógusok hozzák a 728iX-et, de nem volt belőle négykerék-hajtású.
Motortéren a dízelek bejövetele a fő fejlemény. Először a 143 lóerős, kamrás 725 TDS küzdött a kocsi tömegével, majd jött az új motorgeneráció a 184/193 lóerős, 410/430 Nm nyomatékú 730d-vel és a mindenvivő 740d-vel. A 245 lóerős nyolchengeres 560 Nm nyomatéka irtózatos szám volt akkoriban. Sorhatosból csak a 728i volt kapható 2001-ig, a 218 lóerős, háromliteres 730i egy V8-as autó. 1996-tól lett 3,5 literes a nyolchengeres, 735i néven, 235, majd az 1998-as ráncfelvarrással 238 lóerővel. A 740i végig 286 lóerős, de 1996-ban ennek is megnőtt a hengerűrtartalma 3982 köbcentiről 4398-ra. A V12-es 750i 326 lóerős, 5,4 literes.
Az önhordó acélkarosszériás, felső kategóriás bajor típust nem volt egyszerű összeházasítani az amerikai modell lemezeivel, szó szerint rá kellett szabni, mint egy kézzel készített öltönyt. Ahol kellett, bevettek belőle, néhol belepótoltak, míg össze nem ért a két fő alkotórész.
Így a végeredmény egy furcsa hot rod taxi, amiben némi patkánystílus is felfedezhető, valamint egy V12-es motor elöl, ami igazán pikánssá teszi az építést, hiszen így elegáns 324 lóerő viszi előre a klasszikus, 1950-es éveket idéző formát.
A sokat megélt projekt mára megfáradt, és jelenleg új, lelkes gazdát keres, nagyjából kétmillió forintnak megfelelő dollárért cserébe.
