Szombaton, a Bahreini Nagydíj időmérőjének napján volt pontosan 22 éve, hogy bemutatkozott a Forma-1-ben Fernando Alonso.
A mclarenes Oscar Piastri még nem is élt akkor, de a williamses Logan Sargeant, az alphatauris Cunoda Juki, a másik McLaren-pilóta, Lando Norris, az Alfa Romeó-s Csou Kuan-jü, sőt saját mostani csapattársa, Lance Stroll is csak néhány hónapos vagy egy-két éves csöppség volt, amikor a spanyol már az F1-ben vezetett.
Nyilván számos néző is hasonló helyzetben van, akik az elmúlt pár évben – vagy egyenesen csak idén – kezdték követni a Forma-1-et, talán nem is értik, ki ez az „öreg”, miért van még a pályán, hogy lehet, hogy kétszeres világbajnok létére most egy 3. helyet ünnepel úgy, mint ha futamot nyert volna.
A kedvükért most áttekintjük, honnan indult és hogyan jutott idáig a nyáron már 42. születésnapját ünneplő spanyol.
A Minardinál kezdett 22 éve (Fotó: Getty Images)
A csúcsra vitte a „második apja”
Alonso szép, de nem kiemelkedő alsóbb kategóriás szereplést követően 2001-ben az akkori Benetton-, későbbi Renault-főnök Flavio Briatore protezsáltjaként kapott F1-es ülést a sereghajtó Minardinál, ahol szintén jól, de nem világmegváltóan vezetett, a következő évre a Renault tesztpilótájává is fokozták vissza.
2003-ban már a kék-sárga Renault kormányát tekergetve szerezte meg a Magyar Nagydíjon első futamgyőzelmét, 2004-ben szinte minden versenyen pontszerző volt, 2005-ben pedig ő volt az, aki megtörte a Ferrari és Michael Schumacher sikerszériáját – igaz, inkább a mclarenes Kimi Räikkönennel volt versenyben –, megszerezte a bajnoki címet. 2006-ban már tényleg Schumit megverve húzta be a második címet, akkoriban ő volt a sportág legfiatalabb bajnoka, majd kettős bajnoka.
Alonso Briatoréval ünnepel, oldalt a legyőzött Schumacher (Fotó: Getty Images)
Bajnokból bomlasztó botrányhős
2007-re a McLarenhez igazolt, ám friss kétszeres bajnokként sem kapta meg az elvárt kiemelt bánásmódot, a mellé ültetett saját nevelésű újonc, bizonyos Lewis Hamilton pedig sokkal keményebb ellenfélnek bizonyult, mint várta. Az addigi búvópatakként meglévő feszültség a Hungaroringen tört felszínre, amikor a spanyol az időmérőn feltartotta az ifjoncot a kerékcseréknél, amivel végtelenül kiborította a csapatfőnök Ron Dennist, ő pedig „válaszul” befújta a wokingi alakulatot az ún. kémügyben.
Nagyon nem működött ez a párosítás (Fotó: Getty Images)
Alonso 2007-ben végül Hamiltonnal pontegyenlőségben a 2. lett a nevető harmadik Räikkönen mögött, az elmérgesedett viszony – és a McLarennek 100 millió dolláros büntetést és a konstruktőri bajnokságból való kizárást hozó kémügy – miatt mennie kellett.
A mclarenes után jött a második rossz lépés: a 2008-as, 2009-es Renault már nem volt ugyanaz, mint a pár évvel korábbi, a spanyol ugyan két futamot nyert velük, de miután napvilágra került, hogy Szingapúrban újonc csapattársa legfelsőbb utasításra összehozott balesetének köszönhette a győzelmet – az ún. Crashgate –, Alonso renoméja újabb ütést kapott.
A Ferrarinak azért nem voltak skrupulusai, így a spanyol – a McLaren után másodszor – megint Kimi Räikkönen utódjaként folytatta a pályafutását, ám a várt siker ott is lemaradt. Annak ellenére, hogy Alonso egyértelmű első számú pozíciót kapott – amivel örökre meg is törték csapattársát, Felipe Massát –, nem tudta, nem tudták legyőzni az épp uralkodó Red Bull-Vettel-kombinációt.
A vörös autó sem hozta meg a harmadik bajnoki címet (Fotó: Getty Images)
A háromszor is másodikként záró Alonso előbb Vettel eredményeit fitymálta, csak a Red Bull autójának tulajdonította az ellenfél sikereit, majd egyre többször kritizálta a Ferrarit is, 2014-re teljesen elhidegült a viszony, otthagyta a maranellóiakat.
Sovány évek
A spanyol meglepetésre 2015-re az egykori sikerpartner Hondával új korszakot nyitó McLarenhez tért vissza – új vezetés, tiszta lap –, ám a projekt teljes kudarcnak bizonyult mindhárom fél számára: az éveken keresztül pocsék motor, a nyilvánvalóan rossz kasztni miatt a spanyol hamar nyűgössé vált, a csapatrádión keresztül, majd kifelé is nyíltan kritizálta a motorpartnert. (Az csak a hab volt a tortán, hogy 2015-ös téli tesztelésen komoly balesetet szenvedett az autóval, majd a 2016-os szezonnyitón is volt egy nagy balesete.)
Füstbe ment tervek (Fotó: Getty Images)
Alonso 2017-re már nagyjából teljesen kiábrándult, kifelé kacsingatott az F1-ből, a McLaren segítségével az amerikai Indy 500-on is indult, győzelmi esélyekkel is versenyzett, de ott is cserben hagyta a Honda-motor.
Kívül tényleg tágasabb
Bár alig titkolta, hogy szívesen vezetné az akkor domináns Mercedes autóját, a Forma-1-ben nem volt számára hely, így 2018 végén ki is szállt a szériából.
Vigaszt a hosszútávú versenyzésben talált, a 2018-19-es dupla idényben a Toyota színeiben kétszer is győzni tudott a Le Mans-i 24 óráson, valamint a WEC világbajnoki címét is megszerezte, ’19-ben újra megpróbálkozott az Indy 500-zal is, de arra a kísérletre nem érdemes több szót vesztegetni.
Revitalizálta a WEC és a Dakar (Fotó: Getty Images)
Vissza az F1-es darálóba
Ugyan 2020 elején a Toyotával még a Dakar-ralin is elindult – újoncként cseppet sem ment rosszul –, már tudni lehetett, hogy újra az F1-ben vezet majd: pályafutása során harmadszor újra Enstone-ba igazolt a Renault helyett immár Alpine néven futó csapathoz. Bár ahogy a Ferrarinál és a McLarennél, úgy itt is nagyon hitt a későbbi sikerben, a közös építkezésben, és a futamokon általában mindent bele is adott, a középmezőnybeli adok-kapok nem elégítette ki.
Tavaly nyáron a csapatot is meglepve bejelentette, hogy 2023-tól a visszavonuló Sebastian Vettel helyére megy az Aston Martinhoz. Akkor úgy tűnt, újabb sokadik rossz döntését hozza az F1-es karrierje során, ám a téli tesztelés, majd a hétvégi szezonnyitó rácáfolt erre, Bahreinben erőből lett 3. a zöld autóval.
Az Alpine-nal két szezon alatt egy dobogó jött össze, inkább lelépett – ezúttal talán jókor és jó helyre ment tovább (Fotó: Getty Images)
16 évvel utolsó világbajnoki címe, szűk 11 évvel utolsó F1-es győzelme után – látszólag – újra a valódi élmezőnyben, szerencsés esetben akár a dobogó legfelső fokáért is küzdhet majd a július végén 42. születésnapját ünneplő spanyol, aki 356 rajtjával nem mellesleg minden idők legtapasztaltabb Forma-1-es versenyzője.
„Nekünk sokkal nehezebb dolgunk volt, mint másoknak, mivel az autó 95 százalékát le kellett cserélni. Sok mindent kell tanulnunk erről a modellről, hogy még többet tudjunk kihozni belőle. De ez még csak a kezdet, mint tudjátok, ez nem a végleges autó, ez csak az alapja annak az elképzelésnek, amelyet télen kidolgoztunk” – mondta vasárnap a 99. dobogós helyezését begyűjtő pilóta.
