A tájékozódás megkerülhetetlen része a mindennapjainknak, de olyan specifikus szakterületeken is elengedhetetlen, mint a hadiipar vagy a meteorológia. Manapság a legtöbben a mobiltelefonjaik segítségével jutnak el A-ból B-be: bekapcsolják a BudapestGO-t, a Google Térképet vagy a Waze-t, és már lehet is indulni. A modern technológia olyan szinten beivódott ebbe a gyakorlatba, hogy hétköznapi szituációkban a papír alapú domborzati és közigazgatási térképek már csak az általános- és középiskolai osztálytermek falain lógva bírnak még némi jelentőséggel.

Ez ráadásul nem is annyira az elmúlt pár év hozománya: arra még határozottam emlékszem, hogy 2005-ben lapozható Európa-térképpel indultunk el, és vettük a nyakunkba szüleimmel Olaszországot, már amennyire az 1992-es Opel Kadettünk engedte, ami a két hét alatt „csak” kétszer mondta be az unalmast, de az már egy másik történet lenne, hogyan legózott édesapám a kemping közepén az autó alkatrészeivel. Nagyjából 15 éve kezdtek el hangsúlyosabban terjedni a műszerfalba épített, illetve különálló GPS-készülékek, majd az utóbbi években a mobiltelefon került a tájékozódás origójába, igaz, ennek digitalizálására vagy valami hasonlóra már az előző évezredben is akadtak próbálkozások.

Az amerikai Wisconsin államában azonban 2023-ban elérkezett a nosztalgia ideje. Ahogyan arról a Jalopnik beszámolt, az állami közlekedési minisztérium a honlapján elérhetővé tette autópálya-térképeinek archívumát, egészen 1916-ig visszamenőleg. Igazi kuriózum látni, hogy alig több mint 100 éve a közigazgatási térképek még csak a főbb útvonalakat jelölték, sőt, arra is figyelmeztették a közlekedőket, hogy indulás előtt győződjenek meg az utakról, illetve azok állapotáról.

Tíz évvel később már kevésbé kétértelmű térképeket adtak ki, sőt, a főútvonal-hálózati térképen azt hirdették, „Wisconsinban nehezebb eltévedni, mint sok államban megtalálni az utat”. Az idő előrehaladtával a topográfia és az úthálózat kéz a kézben fejlődtek, méghozzá egyre gyorsabb ütemben: megjelentek a térképek az útjelző táblák, a nagyobb városok közötti távolságok, sőt, még a népszerűbb turisztikai célpontok is. Idővel színesebbé is váltak a térképek, de közben a legtöbb szempontból igyekeztek megőrizni az egységes megjelenésüket a könnyebb kiigazodás végett. A mostani verzió 2019-ben jelent meg, de azt idén nyáron újabb fogja felváltani.

Nézd meg az amerikai térképek evolúcióját:

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 2

Magyar valóság: akkor vs. most

A világ többi pontjához hasonlóan Magyarországon is a térkép jelentette a legalapvetőbb tájékozódási forrást a 20. században. Annyira, hogy a Magyar Autóklub helyi csoportja a Dunakanyarban rendezett autós rejtvény-túraversenyt is, ahol a résztvevőknek a térképet is forgatniuk kellett. Az alábbi képen a Pilis vándorserleg című esemény legfiatalabb résztvevője, a 19 éves Varsitz Gyula és vájár édesapja, valamint Gergely Sándor látható, ahogy az 1961-es rajt előtt tanulmányozzák a térképet Simca Aronde gépkocsijuk motorháztetején, a József Attila Művelődési Ház előtt. A versenyzőknek a mintegy 120 km-es távon 12 rejtvény ügyességi feladatot kellett megoldaniuk.

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 14

Fotó: Bojár Sándor/MTI

Ennek azokban az időkben a tömegközlekedés szempontjából is volt jelentősége, hiszen akkor vad álmokban sem létezett BKK Futár vagy Budapest GO, sőt, sokáig még részletes menetrendet sem helyeztek ki a megállóban. Csupán az derült ki a korabeli utastájékoztatásból, hogy milyen járatok és milyen irányban közlekednek, továbbá azt, hogy az üzemzárás előtti utolsó busz mikor távozik a megállóból.

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 15

1963-ban így nézett ki az Engels téri (1990-től Erzsébet téri) buszmegálló. Ekkor a Fővárosi Autóbusz Üzem a forgalmasabb megállóknál kísérletképpen az autóbuszok útvonalával megjelölt térképeket helyezett el. (Fotó: Fényes Tamás/MTI)

Meg kellett várni az ezredfordulót is ahhoz, hogy digitális előrelépést érjen el tájékozódás terén az ország. 2001-ben érkezett el az a pont, hogy a Navi-gate Kft. közreműködésével elkészült Magyarország első, műholdas navigációs rendszerekhez használható digitális térképe. A vállalat korrigálta a fő- és alsóbbrendű utak, valamint a nagyvárosok digitális térképeit, ennek a lépésnek köszönhetően jelent meg a magyar autósok életében a GPS fogalma.

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 16

Sulyok István, a Navi-gate Kft. munkatársa az autós navigációs készüléket helyezi el a gépkocsiban. (Fotó: Balaton József/MTI)

És ha már szóba került a tömegközlekedés, ezen a fronton a nagyobb volumenű áttörés egészen 2014 őszéig váratott magára. Októberben volt 8 éve, hogy hivatalosan átadták a GSM- és WiFi-technológiát is használó BKK Futár-rendszert, amit uniós forrásból fejlesztettek ki. Nemcsak a járművezetők kommunikációját könnyítette meg mind az utasok, mind pedig a diszpécserközpont felé, de az utasok válláról is óriási terhet vett le. A mobiltelefonon elérhető alkalmazás – mely tavaly óta fut BudapestGO néven – ugyanis nemcsak az útvonaltervezést tette lehetővé, hanem azt is, hogy a forgalomban lévő buszok, trolibuszok és villamos aktuális, pontos helyzetét is nyomon kövessék. A forgalmasabb csomópontok megállóihoz kihelyezett kijelzők is ebből nyerik az információkat.

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 17

Egy, már beépített Futár-rendszer műszaki berendezésének érintőképernyős kijelzője egy autóbuszban. (Fotó: Máthé Zoltán/MTI)

De hogyan is jutottunk el addig, hogy a térképekre leginkább történelmi unikumként hivatkozzunk?

Mi fán terem a GPS? És a navigáció?

A GPS a Global Positioning System, azaz a Globális Helymeghatározó Rendszer rövidítése. Az 1950-es évek végén a szovjetek, majd az amerikaiak kezdtek saját navigációs rendszer fejlesztésébe, míg a napjainkban is használt szisztéma 50 éves múltra tekint vissza, az alapjait ugyanis 1973-ban fektették le.

A rendszer működését 24 Navstar műhold biztosítja, amik hat csoportba osztva, 20,2 ezer kilométeres magasságban naponta kétszer kerülik meg a Földet úgy, hogy a bolygóról valamennyi pontjáról mindig legalább négy műhold látszódjon egyszerre. Két frekvencián, háromdimenziós elven működnek, azaz a helymeghatározás mellett időt és sebességet is mérhetünk vele.

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 18

Hosszú utat járt be a tájékozódás, mire eljutottunk a két frekvenciás, háromdimenziós megoldásig, amivel már a legegyszerűbb és a legnehezebb útvonalakat is megtervezhetjük. (Fotó: Kováts Olivér/Vezess)

Ennél sokkal régebb óta ismerhetjük a navigáció forgalmát, aminek gyökerei a tengeri közlekedéshez nyúlnak vissza, mint azt latin eredetű neve, a navigatio is mutatja, ami hajózást jelent. A legelső navigációs eszközök egyike ráadásul nem is a térkép, hanem az iránytű volt: Kínában már Kr. e. 1100 körül is ismerték, bár akkor még mágneses kocsikból állt.

A papír alapú térképek az ókori egyiptomiak, a papirusz feltalálásának idején kerültek be a köztudatba. Ezt megelőzően, Kr. e. 1600-1400 között sziklafalakba véstek térképet, majd ezer évvel rá a babiloniak egy agyagtáblán ábrázoltak egy világtérképet, ami az akkori Mezopotámia fekvéséről adott képet – olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékének oldalán.

Később csillagászati helymeghatározás segítségével tájékozódtak, majd a hajózási almanachon, a szextánson és a kronométeren át vezetett a navigáció evolúciótörténete a szaktávíróig, a rádióig, a radarig, végül pedig a műholdig.

Használ még valaki papír alapú térképet?

A válasz röviden: nem – legalábbis, ha a szerkesztőségen belül megejtett körbekérdés eredményeiből indulunk ki, bár van, aki elismerte, hogy még 2010-ben is használt térképet, amikor vidékről feljött a fővárosba. A visszajelzések alapján azonban a papír alapú térképek manapság már tényleg a fiókok mélyén porosodnak vagy a szekrények aljában lapulnak.

Ugyanezt a kérdést – és egy másikat is – az olvasóinknak szintén feltennénk:

Használsz még térképet?
A mai napig.
50% (133)
Viccelsz? Ez már a 21. század!
50% (131)
Mikor használtál utoljára térképet?
Legalább 1 éve nem.
27% (58)
Legalább 5 éve nem.
20% (43)
Legalább 10 éve nem.
27% (60)
Legalább 15 éve nem.
26% (57)

A modern technológia sem életbiztosítás

Bár alapvetően igencsak megbízhatóak a különféle navigációs rendszerek, az elmúlt évekből számos anomália is köthető azokhoz. Az egyik rákfenéje a modern tájékozódásnak, hogy garantáltan eltévedünk, ha rosszul ütjük be az úti célunkat. 2019-ben egy olasz származású, 81 éves autós emiatt kötött ki a szülőföldje helyett Németországban úgy, hogy Angliából indult, mintegy 9 órán át haladt a rossz irányba. (Jelen sorok szerzője fiatal kora ellenére is járt már így, ezért ugyanebben az évben a Városliget szomszédságában található Hősök tere helyett a XVII. kerületiben kötött ki. Kalandos reggel volt a BKK Futárral egy sajtóeseményre sietve, szó se róla, de legalább azóta tudom, nem csak egy Hősök tere található Budapesten…)

Nesze neked, GPS! 100 éve még így tájékozódtunk 19

Jó, hogy már térkép is van a „zsebünkben”, de nem minden esetben szentírás. (Fotó: Kováts Olivér/Vezess)

A másik pedig az, ha a navigáció tényleg nem tudja, merre van az előre. Ennek következtében arra is volt precedens, hogy pesti mocsárban kötöttek ki ukrán kamionosok, a GPS „utasítására” csatornába hajtott a sofőr, vagy éppen a kietlen pusztába vagy sziklák közé vezényelte. Mind közül kétségkívül az viszi a prímet, amikor a Vezess csapatát vezette félre a navigációs rendszer: