Senki nem fog meglepődni azon, amit az Európai Autógyártók Szövetsége (ACEA) a napokban kiadott közleményében leszögez: „Az ACEA új adatai azt mutatják, hogy a megfizethetőséggel kapcsolatos aggályok akadályozzák az elektromos járművek piaci elterjedését.” Vagyis drágák a villanyautók, főként nekünk Kelet-Európában élőknek.
A személy -, teherautó- valamint buszgyártókat tömörítő szövetség persze számokkal is alátámasztotta az állítását.
Az Európai Unióban 2022-ben forgalomba helyezett új személygépkocsik 21,6%-át teszik ki az elektromos hajtáslánccal szerelt modellek (ECV), de a tagállamok több mint felében csak 9%-os vagy annál kisebb piaci részesedéssel rendelkeznek. Az ECV-k közé az akkumulátoros elektromos járművek, illetve a konnektoros hibridek tartoznak, az üzemanyagcellások nem.
symbol indicating a place to charge an electric car with energy in Catalonia Spain
Mint az elemzésből kiderül, azokban az országokban, ahol az ECV-k piaci részesedése nem éri el a 9%-ot, mint például számos közép-, kelet- és dél-európai országban, pl. Szlovákia, Bulgária, Görögország Horvátország az átlagos éves nettó jövedelem 13.000 euró körül (4,8 millió forint) alakul.
Ezzel szemben az ECV-k legmagasabb (30% feletti) részesedése mindössze öt észak- és nyugat-európai országban koncentrálódik, ahol a nettó éves jövedelem meghaladja a 32.000 eurót (12 millió forint).
Magyarország 10.075 eurós (3,8 millió forint) összeggel szerepel a felmérésben, mellé 8,6 százalékos volt a villanyautók és a plug-in-hibridek piaci részesedése 2022-ben. Az interaktív térkép itt böngészhető.
Az alábbi csúszkával megnézhető a fizetések és az ECV-k aránya a vizsgált országokban:
Az autógyártókat képviselő ACEA közleménye szerint az adatok jól mutatják, hogy az elektromos járművek vásárlását támogató fogyasztói ösztönzők hiánya gátolja az európai elektromosautó-piacon rejlő hatalmas lehetőségeket. A kedvező feltételek hiánya – beleértve a töltőinfrastruktúrához való hozzáférést – szintén súlyosbítja a piaci részesedésbeli különbségeket az EU tagállamai és régiói között.
Úgy vélik a villamosítás a leghatékonyabb módja a közúti közlekedés szénlábnyomának minimalizálásának, a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésének és a levegőminőség javításának, de a megfizethetőségi problémák fékezik ezt a nagyon szükséges átállást. Felszólítják a döntéshozókat, hogy cselekedniük kell, a kedvező feltételek megteremtésével, azt is megmondják hogyan:
Sürgetik a töltőpontok gyorsított telepítését az egész kontinensen, különösen azokban az országokban, ahol az infrastruktúra kifejezetten hiányos, de szükségesnek érzik vásárlási ösztönzők, bevezetését, amelyek enyhíthetik a fogyasztók megfizethetőségi problémáit.
Vagyis szerintük az EU-nak a kormányoknak támogatni kellene, hogy a drága villanyautókat olcsóbban vehessék meg az emberek és használni is tudják azokat.
