A Ferrari F40 egy olyan klasszikus típus, amit időről időre emlegetünk. Tekintve, hogy a gyártását több mint 30 éve, még 1992-ben befejezték, a sportkupé már csak árverések kontextusán bukkan fel – néhány hónappal ezelőtt például Toto Wolff, a Mercedes Forma-1-es csapatának főnöke adott túl egy F40-en.
Alain Prostnak is ajándékozott egy 1990-es évjáratú példányt a Ferrari, amikor a francia (akkor) három világbajnoki címmel a zsebében az olasz istállóhoz igazolt a Forma-1-ben. Szuperautóját bármikor használhatta volna pályán kívül, ennek ellenére – mint az az RM Sotheby’s leírásából kiderült – sosem vezette.
Nézd meg képeken Prost egykori Ferrariját:
Olyannyira nem, hogy nem sokkal azután, hogy megkapta, dedikálva túl is adott rajta. Ezután egy gyűjtő, Graham de Zille birtokába került, és elmondása szerint az autó tetején a mai napig látszik Prost aláírása – igaz, ez annak is köszönhető, hogy vigyáztak rá. De Zille mellett az Egyesült Királyságot és az Egyesült Királyságot is megjárta az F40, azonban még az ezredforduló előtt visszatért a brit szigetországba, de ekkor már David Darling, a Leamington Spa tulajdonosa volt a gazdája.
Ezt követően több tulajdonosváltáson is átesett a tűzpiros Ferrari, ami 2016-ban a Ferrari Classiche-tanúsítványt is megkapta, mely azt igazolja, hogy az alváz, a motor, a sebességváltó és a karosszéria is még az eredeti. Néhány évvel ezelőtt kötött ki ismét Franciaországban, ahol egy jelentősebb szervizelésen is átesett. Azóta alig mentek vele, az utolsó szervizlátogatás idején még 5000 km-t sem mutatott a számláló.
A május 10-e és 12-e között esedékes aukción akár 2,5-3 millió eurót is fizethetnek Prost egykori Ferrarijáért, ami a mostani árfolyamon 900 millió és 1,1 milliárd forint közötti összegnek felel meg. Ezért az összegért az F40 mellé a szokásos papírokon (szervizkönyv, használt útmutató stb.) szerszámkészlet, egy eredeti első spoiler, továbbá a Schedoni poggyász is jár.
Az F40 1987-es bemutatkozásakor a világ valaha volt leggyorsabb közúti autójaként vonult be a történelembe. Ez akkoriban 321 km/órát jelentett, de a többi technikai adat is bőven magyarázatot ad arra, miért is övezi a mai napig ekkora kultusz a Ferrari utolsó olyan típusát, amire a halála előtt személyesen adta áldását az alapító Enzo Ferrari, kezdve azzal a 4,7 másodperccel, amennyi idő alatt 0-ról elérte a 100 km/órás tempót. Mindemellett a hátul elhelyezett, 2,9 literes V8-as motor 478 lóerős teljesítményre képes, emellé 577 Nm-es forgatónyomaték társul.