„A világ leggyorsabb autója” címke szélvédőre tapasztásával sokan szeretnék magukat egy mérnöki csodák sorából álló lista csúcsára pozicionálni. Különösen így van ez a második világháború befejezése után felszabadultan a dolce vitát ünneplő évtizedtől.
Talán az autós lapok olvasói sem mind tudják, hogy egy V8-as blokkal szerelt, akkoriban kimondottan karcsú, spanyol sportkocsi kezdte a trónon ezt a bő 70 évnyi presztízsharcot. A V8-as blokkal szerelt Pegaso Z-102 1953-ban elképesztőnek számító 243 km/órás tempót volt képes tartani egy rövidke ideig, amivel a világ leggyorsabbjának számított akkoriban. Álljunk is meg egypár másodpercre és gondoljunk bele, mennyire brutális a kontraszt a Rákosi-korszak Magyarországának autóparkjával, Warszawa M20-asok és Púpos Wartburgok egészen minimális számban pöfögtek idehaza, egy évtizeddel a 601-es Trabant megjelenése előtt jártunk akkortájt.
Pegaso Z-102 (Getty Images)
Visszatérve az autóipar messze fénylő nyugat-európai csúcsaira, olyan – ma is vágyakozással csodált – remekművek birtokolták a következő évtizedekben hosszabb-rövidebb ideig „a leggyorsabb” címet, mint a Lamborghini Countach, a Ferrari F40, majd a McLaren F1… Ezek már hús-vér-benzin szupersportkocsik voltak. Akkoriban persze egyértelműbb volt a valóságban sosem lefutott verseny kiléte is, de azért megmutatjuk, manapság mely hiperautók tapossák egymás sarkát a címért.
McLaren F1
Pontosabban taposnák, bárcsak látnánk egy olyan történelmi összecsapást, amelyben az alábbi járművek mind felállnak a rajtzászlót rég felváltott digitális mérőműszerek és kamerák hada elé, és versenyeznek drónok kamerái alatt: egy közös helyszínen, egyazon időben kiderülne, melyikük ma a világ leggyorsabbja. Sajnos ilyen nem történt az elmúlt években tucatnyi jelölt részvételével, ezért megkérdőjelezhetetlen sorrendet lehetetlen felállítani. Alábbi összeállításunkban azért a gyártók saját közlései és a közzétett teszteredmények mellett a hitelesnek tartott forrásokat is számba vettük.
Érdemes hangsúlyozni: a közúti autók végsebességének mérésére sosem volt minden szereplő által elfogadott szabvány, egyezmény, standard. Az egymástól független mérések ugyanakkor számtalan eltérő, különböző pontosságú forrásból származnak. Legtöbbször a gyártótól, hogy hát a mi tesztpilótánk ennyivel és ennyivel ment, tessék, itt a belső kamerás felvétel, de hogy azt a járművet arra a pár kilométerre mennyire piszkálták meg, vagy éppen mi hajtotta, vagyis, hogy eltért-e bármiben attól, amit a világ pár milliárdosa beállíthat a teremgarázsába, az sosem derül ki. (Tényleg csak zárójelben: pár órás külföldi menetpróbákon tapasztaltak már újságírók mezei népautós márkák hétköznapi termékeinél jobb tulajdonságokat annál, mint amit pár hónappal később az egy hétre megkapott – elvileg milliméterre ugyanazon – tesztautó produkált. Ez egyáltalán nem általános, de volt már rá példa.)
Talán ami minimális elvárásként létezik a végsebességadatokkal kapcsolatban, hogy ugyanott és ugyanakkor két irányba is teljesíteni kell ugyanazt a végsebességet (pontosabban átlagolják a két adatot), de ettől még egyáltalán nem igazolt a szériaautóság.
Mindezek után íme, a ma leghitelesebbnek tűnő lista. Amely mindjárt kettő, pontosabban másfél. Elsőként a végsebesség alapján összeállított sorrendet közöljük, azonban 2023-ban nem lehet figyelmen kívül hagyni a tisztán elektromos meghajtást sem. A villanymotor gyakorlatilag azonnali nyomatékleadásából fakadó előnye miatt a 0-100-ra való gyorsulás alapján összeállított listán már nagyrészt (és részben) elektromos sportkocsik sorakoznak a toplistán, itt azonban még több a kérdőjel. Ugyanis itt nem 10-5-2 km/órányi végsebesség-különbségről beszélünk, hanem tizedmásodpercekről, vagy ha összeeresztenénk őket, lehet, hogy századmásodpercekről. Plusz egyesek 0-100-ra adnak időadatot, míg mások 0-96-ra a mérföld/órás adattal játszva. Ez a lista még kevésbé tekinthető hitelesnek, arról nem is beszélve, hogy megállíthatatlanul dobálják be a márkák a média örökké éhes szájába az újabb és újabb, egyre szédületesebb adatokat, ellenőrizetlenül.
A legnagyobb végsebességű szériaautók
1. Bugatti Chiron Super Sport 300+ (490,5 km/óra)
A német központú VW-csoport által újraélesztett francia márka létének szinte egyetlen célja a mindenek felett állóság volt. A 2017-ben bemutatott Chiron eddigi 9 változatából a 300+ jelzésű a 300 mérföld/óra átlépésének képességére utal. A leggyorsabb Bugattin a leginkább látványos differencia az aerodinamikai előnyöket jelentő megnyúlt farrész.
Természetesen a miniszériás Bugattik között is létezik hierarchia: a csúcson a mindenkori Super Sport változat áll, amely az idén már 92 éves Type 55 Super Sport óta ugyanazt a receptet követi: pluszteljesítmény, megnövelt sebesség, még igényesebb kidolgozás. Volt egy EB 110 Super Sport (1993), majd Veyron 16.4 Super Sport (2010), aztán jött 2021-ben a Bugatti Chiron Super Sport.
Ennek az első változata már 2019-ben megdöntötte a márka sebességi csúcsát, elsőként lépve át a 300 mérföld/óra (480 km/óra) határt, méghozzá nem is kevéssel: 490,5 km/órát mértek az autónál. Az 1600 lóerős, nyolcliteres, W16-os motornál komoly változtatásokra volt szükség. Átdolgozták a turbófeltöltőt, az olajpumpát, a hengerfejeket, a szelepvezérlést, a sebességváltót és a tengelykapcsolót. A maximális fordulatszámot 6800-ról 7100/percre emelték, ezzel párhuzamosan az 1600 Nm nyomatéki csúcs nem 2000 és 6000/perc között érhető el, hanem egészen 7000/percig rendelkezésre áll.
A Super Sportból 30 darabot gyártanak, a 300+ verzióból azonban ennél is kevesebbet, és azok is csak úgy lehetnek képesek ekkora tempóra, ha a cégközpontban inaktiválják bennük a limitert.
Bugatti Chiron Supersport 300+
Bugatti Chiron Super Sport 300+
2. Hennessey Venom F5 (484 km/óra)
Az örök amerikai versenyző a jó öreg és mindörökké elpusztíthatatlan V8-assal, amely az európai riválisokhoz képest meglehetősen hagyományosnak tűnő hiperautóban 6,6 literes, dupla turbós. Maximális teljesítménye 1817 lóerő, a csúcsnyomatéka 1617 Nm.
A Hennessey az egyik olyan – meglehetősen nagyzolva kommunikáló – amerikai márka, amely termékének éppen aktuális végsebessége mellé rendre odabiggyeszti, hogy szerintük tud ez azért gyorsabban is menni, és persze dolgoznak már az ügyön. Tőlük többször talán senki nem mondta ki az elmúlt évtizedben: céljuk a 300 mérföld/óra átlépése. Most már ott vannak. Persze, tud ez ennél többet is.
Hennessey Venom F5
Hennessey Venom F5
3. SSC Tuatara (457 km/óra)
331 mérföld/per óra – kürtölte világgá pár éve az SSC (amely a Shelby SuperCars rövidítése) egy videóval együtt, hogy ennyit megy a Tuatara (amely két mérés átlagaként 508,7 km/órát jelent). Aztán nem sokkal később ki tudja, mit jelentő „GPS-hibára” hivatkozva törölték ezt az eredményt, jelenleg 286 mérföld/per óra a hivatalosan rögzített végsebessége a 0,279 légellenállási együtthatójú járműnek, melynek ebben a társaságban egyértelmű különlegessége a „tágassága”, állítólag két 195 centis ember elfér a kevlárkabinban sisakkal a fejükön.
A Sport és Track módok között nemcsak a hasmagasság, de a futómű feszessége is változik, de képes 40 mm-rel megemelni az elejét, ha például fekvőrendőrön kell áthajtani. A Tuatarában 5,9 literes, V8-as motor dolgozik, két turbófeltöltővel. A teljesítménye E85-ös üzemanyaggal 1750 lóerő (hagyományos üzemanyaggal valamivel több mint 1300) és képes nagyjából 2,5 másodperc alatt 100-ra gyorsítani az autót. A gyártó egyébként a modell bemutatásakor azt közölte, hogy végsebessége 483 km/óra. Ez a szám pörgött elsőként az autó körül.
SSC Tuatara
SSC Tuatara
4. Rimac Nevera (410 km/óra)
Richard Hammond sosem felejti ezt a modellt, miután súlyos balesetet szenvedett a volánjánál, ám a driftes BMW-k elektromosításával induló horvát csodagyerek, Mate Rimac márkájának csúcsterméke önerőből lőtt fel a csúcsra. Ez egy 100 százalékig elektromos modell, amelyből 150 példány készül, egyenként kétmillió eurót (most jó a forint, így csak kb. 750 milliót) kérnek értük. Cserébe a még mindig csak 35 éves Mate minden egyes példányt személyesen tesztel, majd aláírásával látja el alkotását, mielőtt átadná a vevőnek.
Minden kereket külön villanymotor hajt, ezek együtt 1914 lóerősek, kombinált forgatónyomatékuk 2360 Nm. Ilyen nyomatékot egyetlen benzinmotoros riválisa sem képes a kerekekre terhelni, ezt annak is el kell ismerni, aki szerint meglehetősen fantáziátlan ez a forma ebben a ligában.
Kalapemelést érdemel ugyanakkor, hogy a cég tizennégy év alatt gumiszagú garázsprojektből 1000 főt foglalkoztató, a világ figyelmét kiváltó vállalkozássá nőtte ki magát, nemrég pedig pénzügyileg is révbe ért: összeolvadt a Bugattival. Az új és közös cégben ráadásul 55 százalékos tulajdonos a Rimac, és 45 százalékos a VW-csoport részéről a Porsche.
Rimac Nevera
Rimac Nevera
5. Koenigsegg Regera (404 km/óra)
Ebben a cikkben a svéd Koenigsegg modelljeiből szerepel a legtöbb, ami minden sebességadatnál többet elmond a mai napig manufaktúrának nevezhető cégről. Azért leírunk ide egy érdekes számot: 31,49 másodperc. Ezzel a Regera tartja a 0-ról 400 km/órára gyorsulás, majd megállás világrekordját. Amivel elődje, az Agera RS csúcsát tolta a kukába.
A plug-in hibrid alapja egy ötliteres, dupla turbós V8-as, amelyet három villanymotor erősít összesen és együttesen 1509 lóerőig.
Koenigsegg Regera
Koenigsegg Regera
6. Aston Martin Valkyrie (402 km/óra)
Több modell létezik 250 mérföld/órás végsebességgel, ezek egyike az első ránézésre inkább szponzormatricák – és közúti engedély – nélküli versenyautónak tűnő Valkyrie. A Forma-1 egyik legnevesebb tervezőjének számító Adrian Newey alakította ki a szinte orr nélküli karosszériát, amelyben egy feltöltés nélküli V12-es morog hátul.
A hiperautót csak részben a 6,5 literes, 1014 lóerős, szívó benzinmotor hajtja, egy kisebb villanymotor további 162 lóerőt és 280 Nm nyomatékot dob, így összesen 1176 lóerőre és 900 Nm nyomatékra képes a Spider változatban is legyártott jármű.
Aston Martin Valkyrie
Aston Martin Valkyrie
7. McLaren Speedtail (386,4 km/óra)
Többekkel ellentétben a McLaren nem a világrekordok hajszolására tervezi sportkocsijait, eleve nagyobb cég az itt szereplők többségénél, de azért a Speedtaillel megmutatták, hogy ők is képesek a 250 mérföld/óra körüli, azaz 400 km/óra közeli végsebességre. A cél érdekében egy meglehetősen furcsa kasznis járművet alkottak, amely ráadásul háromüléses, a vezető éppen középen koncentrál, mögötte két szerencsés utasa.
Az 5,2 méter hosszú, elnyújtott farú autó kiváló aerodinamikájára és szénszál-erősítéses műanyag karosszériájának kis tömegére is szükség volt a hiteles méréssel igazolt tempóhoz. A Speedtailt a 720S-ből származó négyliteres, dupla turbós benzinmotor elektromos támogatással mozgatja, a hibrid rendszer csúcsteljesítménye 1055 lóerő, nyomatéka 1150 Nm. Az akkumulátor 5,2 kW/kg teljesítménysűrűsége jelenleg az autóipar csúcsát jelenti.
A kocsinak mindössze 13 másodpercre van szüksége álló helyzetből a 300 km/óra elérésére! Csak összehasonlításképpen álljon itt, hogy a McLaren F1 20,3 szekundum alatt tudta ezt.
A Speedtail elméletileg nem plug-in hibrid, de minden példányhoz szériában jár egy induktív, vezetékmentes csepptöltő, hogy akkor se menjen tönkre az önkisülés alatt az akkumulátor, amikor az autó (és valószínűleg ez lesz a legtöbb eladott példány sorsa) befektetési eszközként álldogál valahol egy páncélteremben.
McLaren Speedtail
McLaren Speedtail
8. Koenigsegg Gemera
Háromüléses McLaren után itt egy négyüléses Koenigsegg, egy 1700 lóerős „családi autó”. Már-már forradalmi a kétajtós létére négyszemélyes megaautó ötlete, de a hajtáslánc is meglepő. Nem a Koenigsegg V8-asát pakolják az autóba, hanem 800 V-os aksicsomag és három villanymotor (összesen 1100 lóerővel) kerül a kaszniba. Mellé a Koenigsegg saját fejlesztésű, vezérműtengely nélküli (Freevalve) motorját szerelik. A Tiny Friendly Giantnek (apró, barátságos óriás) keresztelt motor 2 literes, 3 hengeres és 2 turbófeltöltő van rajta. Ennek teljesítménye önmagában 600 lóerő, ha E85-benzin keverékkel tankolják.
Tisztán villanyautóként is használható a Gemera, de ha mind az 1700 lóerő meglódítja az autót, akkor 2 másodperc alatt gyorsul álló helyzetből 100-ra. Tulajdonképpen elég közel áll egy olyan teleporthoz, amiben egyszerre négyen változtathatnak helyet hirtelen. 300 darabot készítenek belőle.
Koenigsegg Gemera
Koenigsegg Gemera
9. Pagani Huayra Codalunga (383 km/óra)
Kívülről úgy tűnik, az argentin származású Horatio Pagani olaszországi cége kemény évek elé nézhet az elektromosítás miatt. Ő ugyanis a hivatalos közlés szerint nem kér ebből, és marad a kipufogóknál (vagy talán a vállalkozása túl kicsi a saját fejlesztésekhez), mindenesetre könnyen kieshetnek hagyományos meghajtású modelljei az ilyen listákról. (A Bugatti-Rimac-házasság mutatja a túlélés útját.)
A Codalunga szó jelentése „hosszú farok”, ezzel a változattal egyrészt a végsebességre gyűr ez az átalakított Huayra, másrészt sokkal drágább az alapváltozatnál, az ára sokkoló 7 millió dollár (közel 2,4 milliárd forint). A márkától megszokott, klasszikus V12-es, ikerturbós, AMG-motor dolgozik itt is, azonban az 1280 kilósra fogyasztott kupéban immár 840 lóerős, a maximális nyomatéka 1100 Nm.
Pagani Huayra Codalunga
Pagani Huayra Codalunga
9+1. Koenigsegg Jesko Absolut – 532 km/óra?
Ugyan egy éve létezik tesztautó belőle, a Christian von Koenigsegg által minden idők leggyorsabb saját modelljének ígért, egyben a Bugatti elvérésre szánt rakétának még nincs hivatalosan lemért végsebességadata. Csak elméleti, számítógéppel szimulált, ami 532 km/óra, ezért csak ide, a lista végére rakjuk.
Habár bizonyosra vehető, hogy már most gyorsabb a titkos házi teszteken eddigi összes Koenigseggnél, hiszen az eddigi összes cégen belüli tudás és tapasztalat kimondottan a Jesko Absolut változatában összpontosul. Elvileg csak idő kérdése, hogy jóval előrébb ugorjon ezen a listán, nyilván a legfontosabb kérdés, hogy a legelső hely lesz-e az övé. 491 km/óra elég lesz hozzá.
Koenigsegg Jesko Absolut
Koenigsegg Jesko Absolut
A legjobban gyorsuló autók
1, Pininfarina Battista Hyper GT– 1.79 másodperc (0-100 km/óra)
A cikk elején hosszabban vázolt hitelességi kérdések a tizedmásodpercek világában fokozottan érvényesek, hiszen ez az öt autó soha nem állt fel egyszerre a rajtvonalra, és nem futott neki mondjuk ötször egymás után a gyorsulási versenynek, hogy kiderüljön, melyikük éri el először a 100 km/órát.
Így csak a külföldi forrásokra, ilyen-olyan mérésekre és persze a gyári adatokra hivatkozva úgy tűnik, jelenleg a Battista a rakéták királya. A kézműves elektromost három villanymotor mozgatja, a rendszer összteljesítménye maximálisan 1900 lóerő és 2340 Nm nyomaték. Nem annyira hirdeti a cég, de a hajtásláncot a Rimactől vásárolják.
Pininfarina Battista Hyper GT
2, Koenigsegg Gemera – 1.9 másodperc (0-100 km/óra)
Itt is szerepel a legsokoldalúbbnak tekinthető Koenigsegg modellként a Gemera, mutatva az irányt a svéd cégnek: muszáj nekik is elektromosítani. Ezzel persze nem azt akarjuk mondani, hogy a belső égésű motorral szerelt hipersportkocsiknak befellegzett, vitán felül áll, hogy a gyűjtők mindig is rajongani fognak értük és vásárolják majd horribilis összegekért az olajszagű műhelyek kézműves termékeit, azonban a gyorsulásos listákról lekopnak majd ezek a hagyományos meghajtású járművek.
Egy Gemera hibrid persze nem csak hátgörbesztően gyors, közvetlen károsanyag-kibocsátás nélkül is lehet vele közlekedni, akár bevásárolni. A garázsunk 230-as konnektoráról is feltölthető 16,6 kWh-s akkumulátor energiájával akár 50 km-t is megtehető beindított benzinmotor nélkül.
Koenigsegg Gemera
3, Rimac Nevera – 1,85 másodperc (0-96 km/óra)
Itt már nem nulla-százas adat látható, ahogy a minilistánk alábbi szereplőinél sem. Ugyan iparági bombaként robbant a patinás Bugatti és a balkáni start up házassága, biztosak lehetünk benne, hogy a Volkswagen-csoportban számos Excelt átgondoltak az aláírás előtt.
Jól jön nekik az 1914 lóerős, négy elektromotorral hajtott, 120 kWh-s akkumulátorcsomaggal szerelt Nevera hajtáslánca a következő Bugattiba. Alapnak, persze.
Elképesztő az 1,85 másodperces gyorsulás, azt azért a villanyos hiperautók esetén minden bizonnyal megnézné a hagyományos autóiparban dolgozók 99 százaléka, hogy egymás után hányszor képesek erre. Az első tulajdonos Nico Rosberg alatt ugyanis hétköznapi autókázáskor „robbant le” ez az autó. Rögtön itt tesszük hozzá, a végtelenségig feszített benzines hiperautók sem a megbízhatóság szobrai. Ennek a műfajnak az extrémitása hajtáslánctól függetlenül gyilkolja a terméket.
4, Lucid Air Sapphire – 1.89 másodperc (0-96 km/óra)
Ahogyan a Tesláról, a Lucidről is könyveket lehetne írni, miként emelkedett fel egy parányi start up az Egyesült Államokban, majd alkotott meg egy mérnöki csodát, amely tulajdonképpen egy luxusszedán, de mivel sokkolóan erős villanymotorok hajtják, sportkocsis gyorsulási listák szereplője. Holott már ránézésre sem sprintekre termett.
Három villanymotorjának rendszerteljesítménye 1200 lóerő, a hatótávpusztító végsebessége 322 km/óra, és az 1,89 másodperces gyorsulása mindenképpen kell a 9 másodperces negyedmérföldes távhoz. Karbon-kerámia fékekkel, fejlett aerodinamikai csomaggal, az alapmodellnél keményebb hangolású futóművel, és a rekordközeli gyorsuláshoz nélkülözhetetlen 265/35R20 és 295/30R21 méretű Michelin PS4S abroncsokkal vásárolható meg – ha nem megy csődbe az anyacég Lucid, melyről sajnos meglehetősen rossz hírek terjengenek a piacon.
Lucid Air Sapphire
5, Tesla Model S Plaid – 2,1 másodperc (0-96 km/óra)
Amennyiben Elon Musk eladná részvényeit, a Marsra költözne, ahol nyugdíjas remeteként nem hallanánk róla többet, talán a Tesla is besorolódna objektív helyére a világ autóiparában – remélnék a márka ellendrukkerei. Szerintük sok mindenben túlértékelt autókat gyártanak a Tesla világszerte szaporodó üzemei, ám a gyorsulás majdhogynem objektív adat, abban pedig kétség kívül nagynevű gyártók, büszke sportkocsimárkák termékeit előzi a csúcslimuzinjuk. Látott valaki Ferrarit ebben a cikkben? Még akkor is „nem” a válasz erre, ha 10-ből 9-en azt vinnék haza ehelyett.
A három villanymotoros Plaid kombinált rendszerteljesítménye 1020 lóerő, álló helyzetből 2,1 mp alatt gyorsul 96 km/órára, a negyed mérföldes sztenderd dragstergyakorlatot pedig 9,23 másodperc alatt teljesíti.
Tesla Model S Plaid
Ha nincs a közelben egy barátunknak ilyen Teslája, amibe bekéredzkedhetünk, és ha soha nem ültünk még villanyautóban sem, pattanjunk be egy használt i3-as BMW-be, és gyorsuljunk vele egyet 0-ról 70-ig, 80-ig. Aztán képzeljük el mindezt harmadannyi idő alatt. Sprintben már a villanyautók a vitathatatlan bajnokok az ilyen összeállításokban, és a magyar közutakon is. Végsebességben – egy darabig – még tartja magát a hagyományos hiperautók világa.
Itt pedig megnézheted az elmúlt 100 év leggyorsabb sportautóit.
