Délkelet-Ázsiában a mezőgazdasági munkások is érzik, hogy rövid az élet, és ha vége a melónak, akkor tövig húzzák a gázt, és nagy adag adrenalinfröccsel élvezik az életet. Ehhez azt használják, ami épp a kezük ügyében van, jelen esetben tuningolt kis kerti traktorokat.
A thaiföldi traktorversenyzés más, mint amit nyugaton hasonló névvel illetünk. Japán rokonaikhoz hasonlóan a délkelet-ázsiai tunerek sem rajonganak a hatalmas lökettérfogatú motorokért, itt nincsenek V12-es szörnyek, amelyek tonnákat húznak.
A rizstraktorok, ellentétben a nyugati traktorokkal, jelentősen kisebb méretűek. Igazi kerti csettegők, amelyekből nálunk is sok akad vidéken. A helyiek „E-tak” vagy „E-tan” néven ismerik őket. Egyszerű koncepció: egy motor, két szarv, és a kapaszkodó melós, a többi csak ráadás.
A technológia az évek során tovább fejlődött, és egyesek már kormánykereket, fékeket, erőátviteli rendszert, kabint és – ami még érdekesebb – plusz lóerőket is hozzáadtak az eredeti recepthez.
Ebben pedig nem ismernek tréfát, már igen profi átépítések is vannak, akad karbonból készült üzemanyagtartály, valamint egyedi váltógombokkal, rozsdamentes acélkipufogókkal dobják fel az összképet. A versenyeket pedig komolyan veszik, van, aki még tartalék motort is visz a futamokra, ha esetleg felrobbanna a technika. Ellenben a biztonság korántsem ennyire fontos, csupán némi házilag készített védőfelszerelés, a vakszerencse és az ima védi őket a brutális sérülésektől.
