Csodás életképet küldött nekünk Zoltán, amelyben minden ott van, ami egy útközben elszenvedett kerékcsere közben átfut a férfiember agyán. A pokolba kívánod az egészet, legszívesebben már a vízparton lennél egy hűvös itallal a kezedben és inkább a lángos illatát hagynád az orrodba kúszni, nem a fékporét.
Ha pedig innen nézzük a dolgot, akkor ez a Mercedes-tulajdonos a hősünk, hiszen mit tud csinálni az ember, ha valamiért nem sikerül a kerékcsere és a segítségre vár? Az ideg semmiképp ne emésszen fel, inkább csinálj instant pikniket az út szélén. Hallom, ahogy a nyitott anyósoldali ajtón kiszűrődik Zámbó Jimmytől a Még nem veszíthetek…
Az élet szép, nála tuti mindig félig tele van a pohár…
„Mindent elfelejtek már, elfáradtam rég,
Lassan elmúlt a láng, úgy félek én.
Átvirrasztott éjszakák, száz el nem mondott szó.
Most már ez vagyok én, egy süllyedő hajó.”
