A hétvégén rendezik a 38. Forma-1-es Magyar Nagydíjat, melyre – a szokásoknak megfelelően – a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség (MNASZ) delegálja a négyfős sportfelügyelői bizottság egyik tagját.
A verseny előtt vele, az MNASZ főtitkári posztjáról júniusban leköszönt Herczeg Lajossal beszélgettünk a versenybíráskodásról, a döntések egyszerűségéről vagy nehézségéről, de azt is elmondta, hogyan viselkednek a pilóták, amikor beidézik őket.
Herczeg úr, a nézők, olvasók körében gyakran nem tiszta, ki, mi is a versenybíró, az állandó versenyigazgató, a sportfelügyelő, a rendezvényfőnök – kit is kellene szidni vagy épp méltatni. Tegyük rendbe ezeket a titulusokat és a hozzájuk tartó feladatokat!
A pályabírók – marshalok – azok a személyek, akik odakint, a pályán figyelik a versenyt, és ha a szabályokkal nem egyező dolgot vagy balesetet észlelnek, azt jelentik a közvetlen felettesüknek, utasításra zászlójelzésekkel kommunikálnak a versenyzőkkel. A pályán posztonként hárman vannak, egyikük a poszt vezetője. Mindannyian önkéntesek, akik az MNASZ-nél elvégzett tanfolyamon szereztek minősítést, majd évente továbbképzésen vesznek részt. A Hungaroringen híresen jó, jól képzett ez a szakemberi gárda, az FIA-tól mindig nagyon pozitív értékeléseket kapnak, külföldön, új versenyhelyszíneken is segítettek már az ottaniak betanításában.
Pályabírók a Hungaroringen (Fotó: Getty Images)
A bokszokban, garázsokban is dolgoznak helyi versenybírók, a műszaki felügyelők, ők a csapatok munkáját figyelik, jegyzik, vezetőjük a nagyon tehetséges fiatal mérnök kolléga, Balla Zoltán. Ők végső soron az FIA műszaki delegáltjai, Jo Bauer alá tartoznak.
Van a pálya- vagy rendezvényigazgató (clerk of the course), ő az a helyi szakember – a Hungaroringen az elismert Faluvégi Péter –, aki a rendezvény bonyolításért felel, ő a pálya operatív vezetője a versenyhétvégén, mondhatjuk úgy is, hogy a mindenes. Kiemelném még a helyettesét, aki a marshalokat irányítja, Zettner Tamás kiváló munkát végez ezen a téren, szakmai körökben felső fokon beszélnek róla.
Az FIA versenyigazgatója a hétvége előtt pályaszemlét tart – a pályaigazgatóval közösen –, majd a szabadedzésektől kezdve ő dönt mindenben, ami konkrétan a pályán zajlik, rajt, a biztonsági autó beküldése, megszakítás, leállítás, mind-mind az ő hatásköre. Szorosan együttműködik a pályaigazgatóval.
A Forma-1 jelenlegi állandó versenyigazgatója, Niels Wittich (Fotó: Getty Images)
A sportfelügyelők, angolul stewardok azok a szakemberek, akik mindenkitől, tehát a verseny rendezőjétől, az FIA-s versenyigazgatótól, a csapatoktól függetlenül vizsgálnak és ítélnek meg bármilyen versennyel kapcsolatos, a szabályokkal nem összhangban lévő eseményt, beleértve a műszaki szabályokat is. A versenyigazgató is utalhat eléjük ügyet – akivel folyamatos rádiókapcsolatban vannak –, ahogy az FIA műszaki delegáltja is, de a stewardok jogosultak saját hatáskörben is vizsgálatot kezdeményezni. Őket nevezi a köznyelv versenybíróknak.
Hogyan lesz valakiből steward? Kell hozzá tanfolyam, esetleg elég az adott nemzeti autósport-szervezetben betöltött tisztség?
Nem feltétlenül szükséges a tisztség viselése, a nemzeti szövetség bárkit jelölhet, a két követelmény a komoly sportszakmai múlt, tapasztalat, valamint az idegennyelv-tudás. Ami engem illet, én olyan 40 évvel ezelőtt kezdtem az autósportot, gokartversenyek szervezésével, Kecskeméten egy világbajnokságot is megszerveztem, majd a nemzetközi szövetségben 5-6 évig sportfelügyelőként világversenyeken dolgoztam. Ezek alapján talált alkalmasnak az MNASZ arra, hogy elődöm, Czollner Zsigmond után engem jelöljön F1-es sportfelügyelőnek húsz évvel ezelőtt – de előbb voltam F1-es steward, mint bármilyen tisztséget töltöttem volna be a szervezetben, főtitkár csak az elmúlt 9 évben voltam.
Interjúalanyunk, Herczeg Lajos (bal szélen) a 2016-os testület tagjaival, Alan Jones 1980-as világbajnokkal, Baham Lekhal és Gerd Ennser nemzetközi FIA-stewardokkal
Míg a nemzeti szövetség az adott országban saját hatáskörben, további feltételek nélkül delegálhat F1-es stewardot, ha valaki más helyszíneken, nemzetközi szinten szeretne dolgozni, annak néhány éve már külön FIA-s elméleti és gyakorlati tanfolyamot kell elvégeznie ehhez, majd továbbképzéseken kell részt vennie.
Az elmúlt időszakban többször felvetődött, hogy más profi sportokhoz hasonlóan a Forma-1-ben is hasznos lenne állandó bírókat alkalmazni, akik így következetesebben hozhatnának döntéseket. Ön mit gondol erről?
Az elmúlt 20 évben nagyon sok felügyelőtestületben dolgoztam, ezek alapján úgy gondolom, hogy nem igazán jelentene változást, ugyanis mindig ott van a korábbi döntések, precedensek gyűjteménye, erre támaszkodva hozzuk meg a döntéseket, ennek használata így is, úgy is biztosítja a következetességet. Emellett a felügyelőtestületek változó személyi összetétele gazdagítja a munkát, a mérnökök, jogászok stb. egymástól is sokat tanulnak ilyenkor. További érv a mostani rendszer mellett, hogy így sokkal többen szerezhetnek tapasztalatot, nagyobb körben terjed a szakmai tudás, hazájukba is „vihetik” a megtanultakat.
Melyek az egyszerű, gyors döntések, melyek kacifántosabbak, időigényesebbek?
Ahogy említettem, ott a precedensgyűjteményünk, az amolyan diktátum, nem tudunk tőle eltérni, így a legtöbb esetnél a döntés gyors és egyszerű, ilyen például a bokszutcai veszélyes kiengedés, az elguruló kerék, az egyértelmű pályaelhagyás – a versenyirányításnál (race control) kiválóan láthatók ezek a kamerák képein, de a pálya mellett álló marshalok is egyértelműen jelezhetik. A feltartás már más tészta, ott vannak határesetek, hagyott-e elég helyet, időben elengedte-e a versenyző a másikat stb., de ilyen a kiszorítás, az előzéseknél való védekezés is. Egyébként ezekben nagyon nagy segítség az exversenyző steward, aki saját tapasztalatára támaszkodva tudja megítélni az eseteket.
A másik nehéz, időigényes terület a műszaki kihágásoké, ha ott akad valami, akkor órákig tarthat annak az áttekintése, mérlegelése, bizonyítása. Néha már rég hazament mindenki, a sportfelügyelők, a műszaki delegált és az érintett csapat(ok) pedig még mindig azon küzdenek, hogy akkor mi van.
Természetesen minden határozatnál ott lebeg a fejünk fölött az is, hogy ezeket meg lehet fellebbezni – nem mondom, hogy nem szeretjük, mert állunk elébe minden ilyennek, de azért ez is szerepet játszik abban, hogy időnként sok időt kíván a döntés, mert szeretünk biztosra menni.
Néha nem egyszerű kibogozni (Fotó: Getty Images)
Ezért tart akkor néha órákig, mire megtudjuk a végeredményt?
Először is: a futam után nem 10 percig tart a műszaki ellenőrzés, órákat is igénybe vehet, addig a felügyelőtestület nem tudja hitelesíteni a végeredményt. Másrészt azért is tud elhúzódni a dolog, mert a sportszabálytalanságoknál nem mindig csak két érintett van, adott esetben szükség lehet arra, hogy az előttük, mögöttük haladókat, esetleg a versenymérnököket is meghallgassuk arról, mi történt. Utána aztán értékelni kell az elhangzottakat, a bizonyítási eljárás nagyon-nagyon időigényes. Olyankor szokott megjelenni a közvetítésben a felirat, hogy a futam után lesz vizsgálat, amikor sejtjük, hogy nem lesz egyszerű az eset. Pontosan azért létezik számunkra ez a lehetőség, hogy alaposan, kellő időráfordítással tudjunk kivizsgálni valamit.
Ne feledjük azt sem, hogy a sportfelügyelői döntéseket is meg lehet fellebbezni, egy órája van az adott csapatnak arra, hogy jelezze ezt a szándékát.
Nekünk sem öröm ez, az FIA-s versenyigazgatónak, a pályaigazgatónak sem, mert nekik végig rendelkezésre kell állniuk a vizsgálat végéig, már mindenki pakol, mi pedig még dolgozunk. Volt már olyan, hogy hajnali fél 1-kor tudtam csak elindulni a pályáról.
Az éjszakába nyúlhat a bíráskodás (Fotó: Getty Images)
Volt valami emlékezetesen nehéz döntés a pályája során, esetleg olyan, amivel nem teljesen értett egyet?
Nem volt ilyen, mert mire megszületik a döntés a testületben, mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy az a helyes. Időnként a mérnöki, műszaki hátterű sportfelügyelők segítenek a többieknek, máskor a jogászok – főleg az angol anyanyelvűek – értelmezik nekünk a szabályokat, és persze az exversenyző steward is nagyon sokat tud hozzátenni. Előfordult, hogy nem úgy láttam valamit, mint ahogy például az érintett versenyző előadta, vagy épp fordítva, de a kollégák meggyőztek. Különvélemény itt nincs, közösen szignáljuk a döntést, miután mindannyian egyetértünk. Tegyük azért hozzá, hogy nem az adott nemzeti szövetség által delegált sportfelügyelő a meghatározó szereplő, hanem a testület vezetője.
Kifelé végképp nem kommunikálhatunk egyet nem értést, sőt, a felügyelők nem is nyilatkozhatnak a sajtónak, a csapatoknak, semmilyen más résztvevőnek sem beszélhetnek az eljárásokról. Ez alááshatná a hitelességet, az egész rendszert.
A mostani hétvégén az egykori Red Bull-, Toro Rosso-, Force India- és HRT-pilóta, Vitantonio Liuzzi lesz a versenyzői steward a szingapúri Nish Shetty, a német Felix Holter, na és persze Herczeg Lajos mellett (Fotó: Getty Images)
Bő egy évtizede jelentek meg a bizottságok negyedik tagjaként az exversenyző stewardok – ezek szerint pozitív változást hoztak…
Igen, nagyon. Nem is csak azért, mert versenyzőként más szemmel látják, ítélik meg a pályán történteket, értelmezik azokat a kollégáknak, hanem azért is, mert a jelenlegi aktív pilóták előtt tekintélyük, respektjük van, mondjuk úgy, hogy őket nem lehet, de nem is próbálják meg átrázni az F1-esek a meghallgatásokon.
F1-es sportfelügyelői pályafutása során kikkel volt könnyű együttműködni, voltak, vannak esetleg nagyon nehezen kezelhető, konfrontatív pilóták, csapattagok?
Először is két személyt szeretnék kiemelni, az egyikük a néhány éve hirtelen elhunyt FIA-versenyigazgató, Charlie Whiting, vele mindig nagyszerűen megértettük egymást, kiváló szakmai kapcsolatunk volt, nagyon sokat tanultam tőle stewardként, valamint az MNASZ tisztviselőjeként is a versenyszervezés, versenyrendezés területén. Az utódairól inkább nem beszélek, de ő nagyon kiváló szakember és közvetlen ember volt.
A másik Jean Todt úr, az FIA volt elnöke, akivel nagyon jó személyes kapcsolatom volt, MNASZ-főtitkárként is sokszor segített szakmai kérdésekben.
Charlie Whiting (Fotó: Getty Images)
…és a pilóták, csapattagok?
Michael Schumacher mindig nagyon korrekt volt. Visszavonulása idején más keretek között, gokartversenyeken találkoztam, beszélgettem vele – aktív időszakukban természetesen nem lehet kapcsolatunk a pilótákkal –, kiváló ember is volt, szomorú, ami vele történt.
Ami az aktív versenyzőket illeti, az talán túlzás, hogy megszeppent kisgyerekek a felügyelőbizottság előtt, de gyakorlatilag mindig mindenki tisztelettudó és együttműködő, amikor beidézzük. Bármit is mondjanak a csapatrádión, a sajtónak kifelé, amikor odabent, vizsgálat keretében találkozunk velük, kooperálnak. Senkit nem tudnék kiemelni, aki problémás lett volna.
Ön követi a Forma-1-et? Drukkol valakinek? Esetleg tapasztalt már olyat, hogy egy kollégája érzékelhetően elfogult volt valamelyik pilóta irányába?
Követem, nézem, természetesen. Érdekel, de szakmailag is kell, egy időben a már említett Whiting úr az aktuális futamok után meg is küldte nekem az ottani döntéseket, azokat is mindig áttanulmányoztam, és általában is felügyelői szemmel nézem a versenyt.
Kedvencem nincs, engem mindig csak az érdekelt, hogy jó legyen a verseny, tehát szerintem pártatlanul tudom végezni a munkámat, természetesen ez is az alap. A Forma-1-ben nyilván ismerem az összes versenyzőt, de a gokartos világban megszoktam, hogy 30-40, vagy még több résztvevő van, a szakmai munka során mindenki csak egy rajtszám, és ezt ma is alkalmazom, nincs érzelmi kötődés.
Ami más sportfelügyelőket illet, olyan nemegyszer van, hogy a honfitárs versenyzőt szívélyesen üdvözli az adott steward, de amikor a meghallgatásra, a mérlegelésre, a döntésre kerül sor, mindenki nagyon szakszerű és elfogulatlan, sosem tapasztaltam pártosságot senkitől.
A szurkolók véleményét kizárja (Fotó: Getty Images)
Hogyan érintik az F1-es résztvevők, a sajtó vagy a szurkolók irányából érkező, a versenybíráskodást illető kritikák? Van ezeknek hatása a munkájára?
Az álláspontom mindig az volt, hogy sosem foglalkozom azzal, hogy a sajtóban, a különböző internetes felületeken utólagosan mi jelenik meg. Én ilyet nem olvasok. Kívülről nagyon könnyű okosnak lenni, arctalanul személyeket, szervezeteket szidni, támadni. A csapatok kifelé szóló kommunikációja is idetartozik, a közönségnek szól, nekem nem kell, nem érdemes foglalkoznom vele, az én számomra csak az a mérvadó, hogy megfellebbezik-e a döntést vagy sem. Az az egyetlen komolyan veendő kritika, na és persze a fellebbezési fórum döntése, az abból a jövőre levonható tanulságok.
Hasonló pozícióban lévőknek, az utánam jövőknek, mindenki másnak is ezt tanácsolom, mert nagyon sok stressztől kímélheti meg magát az ember.
Az eddig megrendezett Magyar Nagydíjak több mint felén volt sportfelügyelő, az MNASZ tisztségviselőjeként is kapcsolódik a futamhoz, általában hogyan látja a hungaroringi versenyt?
Zárszóként azt mondanám el, hogy mindig nagy büszkeséggel töltött el, hogy az évek során újra és újra csakis dicséretet, méltatást kapott a szervezők, a stáb által végzett munka, nagyszerű volt hallani, hogy azzal köszöntek el, hogy szuper munkát végeztetek. A Hungaroring személyzetét, az MNASZ sportszakmai személyzetét, mindenkit elismertek. Bízom benne, hogy ez sokáig így lesz még!
Herczeg úr, nagyon köszönjük a beszélgetést, jó munkát a hétvégére!
