Amerikai izomautó nagyon ritkán készült a klasszikus, kétüléses, kétajtós kupé karosszériától eltérő változatban. A klasszikus, háromdobozos sziluett jelenik meg a szemünk előtt, ha a kategória hőskorára gondolunk, de azért akadtak próbálkozások extrémebb megoldásokra is.
Ilyen az 1972-es Oldsmobile Hurts Vista Cruiser, avagy az ördög kombija. 7,5 literes V8-as motorjával épp arrébb lehetett állni akkor is, amikor megpakolták a csomagtartót.
Ez tulajdonképpen egy izomautó volt valódi ötajtós kombi karosszériával, ami messze állt a kecses stílustól. Akkoriban már akadtak sportos, de nagy puttonnyal tervezett „shooting brake” típusok, például a Volvo 1800ES vagy az Aston Martin DB5 Shooting Brake.
Amerikában az 1970-es évek végére ért megvalósítási fázisba az elképzelés, de ehhez is olasz segítség kellett. Az akkoriban még erős lábakon álló, mára halott márka, a Pontiac a Pininfarina segítségével gyúrta át a Firebird Trans Am karosszériáját.
Ez volt a Type K prototípus, amit 1977-ben tervezett Gerry Brochstein. Az elképzelés különlegessége, hogy teljesen elhagyta a hátul nyíló csomagtérfedél koncepcióját. Helyette két oldalon, felfelé nyíló üvegfedelek kerültek kialakításra. Így igazán látványos, megszakítás nélküli hátfalat rajzolhatott az izgalmas kombinak. Oldalról mintha csak egy furcsa pompakocsi lenne, annyi üvegfelületet kapott.
Az olaszok az átépítésnél léptek be a képbe, náluk készült a képeken is látható tanulmány, aminek egy aranyszínű párja is legyártásra került. Eredetileg komoly terveik voltak az amerikaiaknak, az alapverziónál háromszor magasabb áron, 16 000 dollárért árulták volna a különlegességet.
Csakhogy az egyre súlyosbodó energiaválság és a hanyatló gazdasági helyzet keresztülhúzta a számításokat, a gyártás költségei megnőttek, így az extravagáns shooting brake tervei a kukába kerültek.
Az ötlet viszont nem halt el teljesen, 1986-ban a következő generáció zöldséges változatát is elkészítették, igaz, ennél már egy könnyű, műanyag kiegészítőt erősítettek a hátsó szélvédő helyére.