A vezetői engedély megszerzése után elvileg mindenkinek hasonló tudással, hasonló szabályok szerint kellene szinte azonos módon vezetnie. A valóság viszont mutatja, hogy ez csak utópia, és az emberek a volán mögött töltött idő alatt óhatatlanul is felszednek egy csomó automatikus cselekvést, beidegződést.
Ezek között vannak kifejezetten károsak is, amelyeket észrevétlenül követünk el a forgalomban.
Irányjelzés hiánya
Mindenki ismeri az indexelést nem ismerő BMW-sről szóló poénokat, de ez a jelenség egyáltalán nem márkafüggő, sok magyar autós elfelejti használni az irányjelzőt. Főleg leállás, indulás esetén fordul elő, hogy csak a fékezésből, az autó mozgásából tudunk következtetni, hogy mit is akar a sofőr.
A napi rendszerességgel autópályán vagy főúton, a lakás és a munkahely között ingázók egy részénél előfordul, hogy „elkényelmesednek”, mert egy idő után már nem sok kedvük marad ahhoz, hogy az indexhez nyúljanak, főleg akkor, ha gyakran előznek.
Osztott pályás úttesten pedig az autók között jobbról-balról cikázó sofőröknél az irányjelzés gyakorlatilag soha nem működik. Márpedig az irányjelző a közúti forgalomban az egymás közötti információ egyik legfontosabb eszköze, ezáltal használata alapvető fontosságú a közlekedés biztonsága szempontjából.
Követési távolság?
Rengeteg videó van már fenn a neten olyan tolakodó autósokról, akik pár centire az előtte haladó hátsójától cikázva, villogva próbálnak utat törni maguknak. Extrém esetek, de a biztonságos követési távolságot rajtuk kívül is sokan elfelejtik betartani.
A követési távolság be nem tartása a közúti balesetek egyik leggyakoribb oka Európában, a németeknél és az osztrákoknál például a harmadik fő ok a gyorshajtás és az ittas vezetés után. 130 km/óránál 2 másodperc alatt az autód durván 72 métert tesz meg: a közlekedésbiztonsági szakemberek szerint ennyi helyet kellene hagyni két autó között az autópályán.
Viszont amikor az M7-esen elszáguld a belső sávban egy német prémiumszerelvény 150 km/órával, az autók pedig mintha tényleg össze lennének kötve, annyira közel vannak egymáshoz, akkor látjuk, hogy a 72 méteres minimum álomszerű érték, amire a legtöbb magyar autós fittyet hány.
Értelmetlen cikázás
Feltorlódik a sor, a navigációk már vörösre színezett útszakasszal mutatják a bajt, erre a mellettünk lévő sáv szépen haladni kezd. Ilyenkor sokan átszivárognak, hogy utána tíz méterrel visszaimádkozzák magukat az eredeti helyre, mert akkor pont az indul meg. Ugyanez igaz a többsávos városi szakaszokra. A jobbra-balra egérutat kereső autósokkal általában ugyanúgy összefutunk a következő piros lámpánál, nagy igyekezetükkel csak a balesetveszélyt növelik, de időt nem nyernek.
Mobilnyomkodás vezetés közben
Talán a legszélesebb körben tapasztalható jelenség. Ma már a mobil a kezünk meghosszabbítása, jönnek az üzenetek, mennek a levelek, navigáció aktív, a zene is innen szól, nehéz békén hagyni vezetés közben. Sokan nem is teszik, de a számváltás után azért még ránéznek az üzenetekre, és ha nagyon sürgős, egy gyors választ is bepötyögnek.
A KRESZ szabályai szerint a kézben tartott mobiltelefon használata Magyarországon sem a gépjárművezetők, sem a kerékpárosok számára nem megengedett. Ennek pedig jó oka van, hiszen ilyenkor megoszlik a figyelem és ez balesetveszélyes. Mobilozás közben lassabban reagálnak a sofőrök közúti jelzésekre, valamint egyes jelzőtáblákat észre sem vesznek, ezek mellett növekedhet a fékezési késedelmi idő is.
A szabályok megszegői helyszíni bírságként 10 000 Ft, szabálysértési bírságként 20 000 Ft pénzbüntetésre számíthatnak, amihez 3 büntetőpont is társul.
Azért se engedni a besorolást a cipzárelv szerint
Az elfogyó sáv nem tiltott terület, azon a közlekedők addig haladhatnak, amíg szabályosan véget nem ér a terület. Ha valamilyen furcsa közmegegyezés szerint a többség ignorálja ezt a lehetőséget, akkor is pofátlanság a sávon végighaladó, szabályosan közlekedő autós besorolási próbálkozását blokkolni.
Pedig gyorsítja a haladást ez a megoldás, ahol alkalmazzzák: a két sávból egy lesz, a tovább haladó sávban lévő vezetők maguk elé engednek 1-1, a megszűnő sávból érkező autót. Egyet! Ugyanakkor, aki a megszűnő sávban halad, csak akkor vált sávot, ha a sáv megszűnik (vagyis a legvégén), és nincs már előtte más, aki sávot kíván váltani. Így valósul meg a két sor cipzárszerű összefűzése.
