A 21 éves András sokak számára irigylésre méltó életet élt, a szorgalmi időszakban joghallgatóként koptatta a padokat az egyik budapesti egyetemen, időnként besegített édesapja ügyvédi irodájában, a szünetben pedig évfolyamtárs barátnőjével az oldalán bulizva, lazítva, metálzöld kabrió BMW-jével furikázva élvezte a nyarat 2018-ban.
A napfényes feelgoodsztori aztán augusztus elején, a Váci úton hirtelen véget ért, amikor egy hétköznap késő délutánján András balesetet okozott. A fiatalember barátnőjével autókázott, az Árpád híd irányából érkezve a Róbert Károly körútról hajtott a félig-meddig bedugult Váci útra. A belső sávban haladt, amikor a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság előtti gyalogosátkelőnél elsodort egy fiatal férfit.
Illusztráció (Getty Images)
Az átkelőt nagyjából 50-55 km/óra sebességgel közelítette meg, amikor az álló külső sávban a sor elején várakozó kisteherautó mögül kilépve megjelent a gyalogos. A vezető fékezett, nagyjából 10 km/órás tempóval haladt, amikor jobb oldali visszapillantó tükrével elsodorta a zebrán áthaladó Jánost, ám ahelyett, hogy azonnal megállt volna, ment tovább a belső sávban, majd amikor beérte az ott álló sor végét, kisorolt a külsőbe, és egészen addig ment, amíg ott sem volt tovább, épp akkor, amikor egy magát szolgálatba helyező civil ruhás rendőr is a BMW elé állt és félrehúzódásra intette. András 70 métert tett meg a baleset helyszínétől.
A gyalogosnak szerencsére nem esett komoly baja, néhány apróbb zúzódással megúszta, de Andrásnak segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntette – ez a cserbenhagyásnál súlyosabb fokozat, ugyanis sérült is volt az esetben – miatt kellett felelnie.
Ő nem hibázott, ráadásul meg akart állni
András a nyomozás során nem tett vallomást, mindössze fenntartotta a helyszínen tett nyilatkozatát, miszerint amikor a külső sávban álló „személygépkocsi” takarásából kilépett elé a gyalogos, ő azonnal fékezett, de a jobb tükrével így is elsodorta. A féket csak akkor engedte fel, amikor már megtörtént a gyalogos elütése. Ezután a külső sávba hajtott, hogy megálljon. Megállt, majd egy gyalogos elé állt, és mondta, hogy a jobb oldalra álljon félre. Azt mondta, azért áll meg, hogy visszamenjen a helyszínre.
A bíróságon tett tanúvallomásában a fentieket azzal egészítette ki, hogy az elsodrás előtt közvetlenül egy nő sietett át a zebrán, már ekkor fékezni kezdett, ezt követően látta meg a jobb oldali külső sávból, takarásából kilépő Jánost, akit fékezése ellenére elsodort a BMW jobb oldalával. Hangsúlyozta, hogy mindenképpen meg akart állni, ám nagyon megijedt, ezért az elsodrást követően felengedte a féket, és a külső sáv felé húzódott, hogy valahol ott álljon meg. Tagadta, hogy a feltorlódott forgalom miatt váltott sávot, illetve hogy amiatt állt meg a külső sávban.
András azt is hangsúlyozta, hogy a külső sávban álló kisteherautó szerinte nem a zebra előtt, hanem attól kissé távolabb állt, számára semmi nem utalt arra, hogy az részt venne a forgalomban, épp gyalogost engedne át.
A fiatalember arról is meg volt győződve, hogy a számára irányadó jelzőlámpa zöld jelzést mutatott, ebből következően az első, őt fékezésre kényszerítő gyalogos és az elsodort János is szabálytalanul kelt át az úton. Kizárta, hogy rosszul látta volna a jelzőlámpát, arra pedig nem tudott magyarázatot adni, hogy a tanúk miért állították egybehangzóan, hogy a lámpa pirosat jelzett. Az Andrást az ügyben képviselő, közlekedési ügyekre szakosodott ügyvédnek, dr. Janklovics Ádámnak nem volt könnyű dolga.
Megkopott a barátnő emlékezete
Tanúk pedig voltak bőven, kezdve az eset idején András mellett ülő barátnővel, Rékával. Ő a nyomozás során azt mondta, az eset előtt nem figyelte a forgalmat vagy a jelzőlámpát, de hirtelen erős fékezésre figyelt fel, majd egy gyalogos férfi lépett az autó oldalának, majd elesett. Állítása szerint mindketten nagyon megijedtek, de András rögtön azt mondta, hogy amint a forgalom engedi, félreáll, visszamegy, hogy segítsen a gyalogosnak. Ezt követően kicsit távolabb ki is húzódtak jobbra, amikor egy férfi állt az autó elé, aki azt mondta, rendőr. Kiszálltak, hogy visszamenjenek, a hangulat ellenséges volt.
A két és fél évvel később tartott tárgyaláson – erről lejjebb – Réka emlékezete már nem volt biztos, annyi újat mondott, hogy az elsodráskor ijedtében becsukta a szemét, arra pedig nem emlékezett, hogy András mondott-e valamint a megállási szándékáról, hozzátéve, hogy ha a nyomozati szakaszban ezt állította, „akkor úgy is volt”.
Első kézből, a leghitelesebb tanútól
Szintén fontos tanú volt a már említett, magát szolgálatba helyező, azonnal intézkedő rendőr, Péter. Miután ő intézkedett elsőként, valamint még aznap jelentést is írt a történtekről, értékes, pontos, hiteles beszámolót tudott nyújtani.
Az említett jelentésben a fiatal rendőr leírta, hogy a Teve utcai BRFK székház irányába, haladt a járdán a Váci úton, amikor hangos fékcsikorgásra figyelt fel. Látta, hogy az előtte kb. 100-120 m-re lévő gyalogátkelőhelyen egy férfi fekszik a földön, akit gyalogosok próbálnak felsegíteni, és közben kiabálják, hogy „elütötte, álljon meg!”. Ugyanekkor látta, hogy a belső sávban álló kocsisor végéről a szélső sávba kanyarodik egy zöld BMW, majd csikorgó kerekekkel elindul, aztán a külső sávban a sor végénél a megállt. Ekkor Ő az autó elé lépett, szolgálati igazolványát felmutatta, és felszólította a gépkocsi vezetőjét, hogy a járdára álljon félre.
A vezető – András – a helyszínen annyit mondott el neki, hogy zöld jelzésen ment át, amikor eléje lépett egy férfi, akit elsodort az autóval, és hogy azért hajtott tovább, hogy a forgalom akadályozása nélkül ott félre tudjon állni. Péternél tanúként jelentkezett továbbá három tanú, őket részletesen nem hallgatta meg, csak az adataikat rögzítette. Meghallgatta viszont az elütött Jánost, a sértettet is, aki állította, hogy zöld jelzésre ment át az úton, és mivel a külső sávban már álltak az autók, ezért nyugodtan indult el a zebrán, amikor egy zöld autó elütötte. Hozzátette, hogy a baleset bekövetkeztekor a kijelölt gyalogátkelőhely előtt a külső forgalmi sávban álltak autók, míg a belső sáv teljesen üres volt. Péter azt is feljegyezte, hogy mivel orvoshoz igyekezett, a helyszínt biztosító rendőröknek és helyszínelőnek csupán szóban nyilatkozott, és jelezte, hogy az ügyről jelentést fog készíteni.
Péter a bíróság előtt fenntartotta a jelentésében írtakat, ám jelezte, hogy kollégái pontatlanul jegyeztek fel és rosszul feltételeztek bizonyos dolgokat, például azt, hogy ő maga látta a jelzőlámpa tilos jelzését, ami fizikailag is lehetetlen lett volna számára, valamint jelezte, hogy a helyszínelést végzők azt hitték, ő már beszélt a szemtanúkkal, így sem ő, sem a később kiérkező munkatársaik nem hallgatták meg őket a helyszínen.
Arra ugyanakkor biztosan emlékezett, hogy a külső sávban állt a forgalom, valamint hogy az volt a benyomása, hogy a BMW csakis a forgalmi helyzet miatt állt meg, ugyanis szerinte ha András akart volna, már rögtön az üres belső sávban, vészvillogóval leállhatott volna. A bíróságon abban már nem volt biztos, hogy a BMW állt-e vagy még mozgott, amikor ő eléje lépett.
Több rendőr nem kellett
Mivel ahogy kiderült, a helyszínelést végzők a félreértés miatt alapvetően csak a nyomrögzítést végezték el, az ő meghallgatásukat a bíróság nem tartotta szükségesnek, ellenben négy szemtanú, valamint az elsodort János vallomása is részletesnek és következetesnek bizonyult.
A négy szemtanú közül egy határozottan emlékezett arra, hogy a gyalogosoknak zöldet jelzett a lámpa – ő a kerékpárját áttolva át is kelt –, egy másik azt erősítette meg, hogy az autóknak ekkor piros volt, egy tanú pedig a forgalmi helyzet alapján feltételezte ugyanezt. Abban is egyetértettek, hogy a külső sáv állt, fékcsikorgást is hallottak, valamint hogy a BMW mozgása alapján úgy tűnt számukra, hogy a gyalogos elsodrása után az autó igyekszik elhajtani, pedig lett volna helye a megállásra.
Illusztráció (Getty Images)
Ketten a rendszámot is igyekeztek megjegyezni, valamint azt is látták, hogy – nézőpontjuktól függően – a baleset helyszínétől „kb. 100 lépésre”, „50-60 méterre” állt meg a BMW, amely előtt egy „valamilyen igazolványt felmutató”, széttárt karú férfi (a rendőr Péter) állt.
Ketten is megjegyezték, hogy az autót vezető András és barátnője is nagyon zavarodottnak és ijedtnek tűnt a kiszállást követően, egy tanú pedig felidézte, hogy a zebrához visszatérő fiatalember mentőt akart hívni, de mondták neki, hogy ezt már más megtette. Szintén ketten hallották, hogy András azt bizonygatta a rendőrnek, hogy nem akart elmenni, csak arrébb akart megállni.
A gázoló nem kereste
Az elütött János a bíróságon elmondta, hogy az eset előtt Ő kb. 1 percet várt a gyalogosátkelő zöld jelzésére, majd elsőként indult el, ám mivel mozgássérült, másoknál lassabban haladt. Ennek ellenére a külső sávban álló kisteherautó elől nyugodtan lépett ki, ekkor fékcsikorgást hallott, majd elsodorta egy zöld sportkocsi. A földre esett, járókelők szaladtak hozzá, felsegítették. A helyszínről a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság orvosi rendelőjébe kísérték, a továbbiakról csak hallomásból értesült.
Sérüléseiről orvosszakértői vélemény nem készült, csak egy látlelet még a rendelőben, de megerősítette, hogy szerencséjére mindössze könnyű, 8 napon belül gyógyuló zúzódásokat szenvedett.
János sérelmezte ugyanakkor, hogy az őt elütő András kizárólag közvetlenül a balesetet követően, a rendelőben beszélt vele, elnézést kért, ám utána egyszer sem kereste őt.
A szakértő szerint összeállt a kép
Az igazságügyi műszaki szakértő jelentésében megállapította, hogy András BMW-jének sebessége mellett még vészfékezés esetén sem tudott volna megállni a kisteherautó takarásából kilépő János előtt, az elsodrás elkerülhetetlen volt.
A jelzőlámpák fázistervei, valamint a tanúk vallomásai alapján azt is megállapította, hogy az elütés pillanatában az Andrásra irányadó jelzőlámpa már 8,4 másodperce pirosat mutatott, a BMW vezetője pedig az elütés előtt 3,9 mp-cel, azaz lámpa tilosra váltása után 4,5 mp-cel határozta el a fékezést. Ilyen mértékű késedelem meghaladja a cselekvési késedelemként értékelhető időt, már vezetéstechnikai hibaként értékelhető.
Illusztráció (Getty Images)
Hiába a konok tagadás
A fentiek után a bíróság feladata az volt, hogy a tanúvallomások, az objektíve jelenetős túlhaladás, a szakértői vélemény alapján eldöntse, szavahihető-e a vádlott, András, aki az eljárás során az ellenkező tartalmú beszámolók ellenére is végig kitartott amellett, hogy ő nem hibázott, zöld jelzésre haladt át a gyalogátkelőnél, valamint hogy mindenképpen meg akart állni, pusztán az ijedség és a forgalmi helyzet alapján úgy ítélte meg, hogy csak ott lesz biztonságos, ahol végül – jó 70 méterre, a feltorlódott sor végénél – megtette azt.
Utóbbi szándékát a nyomozás idején még vele kapcsolatban lévő, ezért elfogultnak tekinthető Réka a jóval később tartott tárgyaláson, már nem András barátnőjeként nem is tudta megerősíteni, „nem emlékezett”, amit életszerűtlennek tartott a bíróság.
Szintén életszerűtlen, a számos tanú vallomásának ellentmondó állításai miatt Andrást is szavahihetetlennek ítélte a bíróság, álláspontja alapján a vádlott szándéka az volt, hogy hogy miután látta, hogy a sértettet felsegítik, a baleset helyszínét elhagyja, amiben csak a forgalmi viszonyok és rendőr fellépése akadályozta meg.
Másfél év eltiltás, másfél év börtön
A bíróság az ítéletében rögzítette, hogy András megszegte a KRESZ 9.§ (4) bekezdés d.) pontját, amikor tilos jelzés ellenére hajtott a gyalogátkelőhelyre, valamint a a KRESZ 43.§ (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat, mivel az elsőbbségi helyzetben közlekedő gyalogosok számára nem biztosított elsőbbséget, a gyalogátkelőhelyet – a jelzőlámpa jelzésétől függetlenül – nem fokozott óvatossággal és nem mérsékelt sebességgel közelítette meg, továbbá nem állt meg az átkelőhely előtt forgalmi okból álló jármű mellett sem, és nem győződött meg arról, hogy a gyalogosok elsőbbségének megsértése nélkül tovább haladhat-e a belső sávban.
András az elsodrást követően a KRESZ 58.§ (1) és (2) bekezdését is megszegte, mivel nem állt meg a helyszínen azonnal, hanem tovább haladt, és csak a forgalom és a rendőri felszólítás miatt állt meg.
A bíróság Andrást bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében. A büntetés kiszabásánál egyértelműen csakis András csupán a vádlott büntetlen előéletét tudta értékelni, de már az időmúlást is csak részben, ugyanis világosnak látszott, hogy András, illetve védője közel 2 éven keresztül minden lehetőséget felhasznált az ítélet meghozatalának késleltetésére. Súlyosító körülmény volt az alapvető, durva KRESZ-szabályszegések halmazata.
Andrást a bíróság végül 1 év 6 hónapi, 2 évre felfüggesztett börtönbüntetésre, valamint 1 év 6 hónap közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Magyar valóság
A jogi, bírósági ügyeket feldolgozó sorozatunkban megjelent cikkek mind valós, Magyarországon megtörtént eseteket dolgoznak fel, a helyszíneket, időpontokat, az érintettek személyes adatait azonban általában – részben vagy teljesen – megváltoztatjuk.
