Lenyűgöző a villanyautók teljesítménye, a kevés mozgó alkatrészből álló, mégis brutális erőleadásra képes technika. Csak az akkumulátoroktól függ, hogy mikor fogják még jobban uralni a közlekedést, mert maga az erőforrás, az szinte tökéletes. Talán pont ezért nem annyira vonzó, mint a belső égésű motor.

Egyszerűen nincs benne az a bonyolult, szinte művészi szintű működés, a zaj, a füst, a láng, amitől egy belső égésű motor indítása élmény lehet. Talán a tűzhöz van köze a dolognak, pár ezer év alatt minden emberi társadalomban misztikus szerepet értek el a lángok, amelyek a modern kor égéstereiben is fellobbannak. 

A következő három motor talán jól illusztrálja, mire gondolok.

Rolls-Royce Meteor

Ha egy indításhoz fülvédő kell, akkor már várható, hogy mennydörgésszerű lesz az élmény. A Rolls-Royce Meteort eredetileg olyan tankokba szánták, mint a Cromwell vagy a Comet. A 27 literes motor furata 140 mm, lökete 150 mm és 2400-as fordulaton olyan 600 lóerő körüli teljesítményre képes. Hozzá pedig brutális 1965 Nm nyomatéka van. Mai napig kerülnek elő olyan darabok, amelyeket veszett elmék autókra építenek, vagy egyszerűen otthon tartanak indítható állapotban, hobbiból. A szomszédok nagy örömére:

392 HEMI kompresszorral

Talán nincs szívhez szólóbb hanghatás az autórajongóknak, mint egy nagy lökettérfogatú, amerikai V8-as bömbölése. Ha mindehhez még a kompresszor visítása is hozzácsapódik, akkor igazán teljes a kép. Esetünkben pedig egy igen különleges darabról van szó. A 392-es sorozat 6,4 literese az 1950-es évek végén került gyártásba, leginkább négytorkú karburátorral, amivel 325-345 lóerőt termelt a Chrysler típusokban. Volt viszont egy korai benzinbefecskendezéses kis széria is, ami 390 lóerőt tudott, de megbízhatósági problémák miatt elvetették a megoldást. A videón szereplő darab már utólag, de szintén befecskendezőt kapott, a kompresszorral együtt. 

A belső égésű motorok Mona Lisája – Forma-1 V10

Ezt a videót mindenki látta már, de mindenkinek meg kell néznie még egyszer. Egyszerűen ez a csúcs, a Renault-féle V10-es tesztpadon, manuális váltóval, gázpedállal irányítva. Nem forog el 19 000-ig, de ott van a csak tízhengeresekre jellemző gazdag, érces dübörgés, amit annyira imádtunk az F1-es versenyeken. Ezektől szó szerint rengett a föld.